Borsos Betti

Nyelvi durvaságnak tűnhet, ám számomra a Szent Háromságot a gasztronómia, az irodalom és természetesen a filmművészet triumvirátusa jelenti. A rendezők vászonra vetített víziói azok a „rögzített színházak”, amelyek gyakran a gasztronómiáról szólnak. Hát nem gyönyörű? Tény, hogy az öreg kontinens világméretű hadjárata révbe ért, nemzeteinek konyha- és filmművészete kimagasló a globális "ízlés" megformálásában.

Ha megkérdeznék tőlem, kit tartok a legsikeresebb hadúrnak a csatatéren, gondolkodás nélkül, Luis Buñuel óta a legnagyobb spanyol rendezőtehetség, Pedro Almodóvar nevét válaszolnám. A direktor zsenialitása pont egyszerűségében rejlik. Hús-vér embereknek készít filmeket hús-vér emberekről, szeretetről, gyűlöletről, árulásról, gyarló emberi tulajdonságokról.

Almodóvar soha nem tanulta a filmezést. Nemcsak, mert családja anyagi helyzete nem engedte, de a hetvenes évek Franco uralta kormányzás bezáratta a filmiskolákat. Ennek ellenére, hazájában a legfontosabb dolgokat kimondó alkotónak tartják, aki nem ódzkodik hozzányúlni tabu témákhoz: a családon belüli erőszak, vérfertőzés, szenvedélybetegségek vagy homoszexualitás érzékeny kérdésköréhez.

A művész filmjei mind önéletrajzi ihletésűek: legyen az erkölcsi relativizmus, elszigetelt urbánus légkör, vagy a külvárosok lepukkant sivársága, ami történik, amögött ott bújik ő. Filmbéli karakterei nem egyszer erőszaktevők, gyilkosok, mégsem bűnözőként kezeli őket, hanem, mint áldozat ábrázolja jellemeiket.

Almodóvar gyakran szerepeltet törekvéseikben sziklaszilárd, erős női karaktereket, és ez alól nem kivétel számomra egyik legkedvesebb, Volver című filmje sem.

A Volver egy rendkívül fajsúlyos, nehéz film a szeretet és megbocsátás óriási hatalmáról.

A film középpontjában kusza érzelemvilágú női sorsok, egymásba fonódott élettörténetek és tragédiák állnak.

Istenítem Almodóvar természetességét, ahogy játszi könnyedséggel használja jól bevált alapreceptjét történetei megalkotásához.

Szimpla akkordokból komponál: kell egy főhős, aki lecsúszott vagy munkásosztálybeli vagy éppen útkereső, és múltjában/jelenében súlyos titkot rejteget. Gyilkosság, nemiség, túlvilág, időskor: millió társadalmi téma. Főhősünket kemény fából faragták, új életet kezd, magányából és élni akarásából erőt merítve lép tovább az ismeretlen felé. Az úton egy nem várt találkozás kibillenti menetelésében, tragédia tragédiát szül. Filozofikus késztetésre (vagy sem) a megoldást csak a visszatérésben leli, hogy szembenézzen a múlt árnyaival és megküzdjön velük, Almodóvar szeretett hazájában.

Van egy furcsa szokásom, még pedig az, hogy imádom kimerevíteni a képernyőn a filmkockákat – mindenféle különösebb magyarázat nélkül. Egyszerűen csak szemlélem a pazar, részletgazdag, szemet gyönyörködtető felvételeket, a megállított időt, azt a kort, ami mindig jelen időben marad, még száz év múltán is.

 Elmondhatom, hiszen tapasztalom, hogy minden összefüggésben áll mindennel. A kijelentés érvényes a különböző művészeti ágazatokra: az irodalom hatással van a  filmművészetre, a film a gasztronómiára és az pedig újra az irodalomra. Ez egy folytonos, végtelen körmozgás, mondhatni örökmozgó jelenség, ellenben a fizika tanai szerint perpetuum mobile nem szerkeszthető. Szerencsére, kreativitásban, szellemi téren nincs korlát, nincs tehetetlenségi fokmérő. Habár, az is igaz, hogy hiába élünk a 21. században és tart ott természet- és társadalom tudományunk, ahol tart, sok mindent olyan középkori dogmák alapján ítélünk meg, amelyek magyarázatot, ezáltal biztonságot, állandóságot nyújtanak életünknek. Mégis azt mondom, nem baj kilépni a komfortzónánkból, nem baj megismerni a világot, nem ördögtől való szembesülni olyan dolgokkal, amelyek nem feltétlenül felelnek meg értékítéleteinknek. De! Beszélni kell, mert amíg beszélünk róla, addig életben tartjuk az esélyét annak, hogy megoldás létezik minden problémára.

A mai menüsor így keletkezett, merengésből, szeretetből, a megállított időből, egy kimerevített képkockából, a Volverből.

Három, a spanyol konyhára jellemző étel elkészítése következik, melyek csupa, az ország gasztronómiájának sajátságos alkotórészeiből tevődnek össze. Nem lesz spanyolviasz, ha elárulom, java részt az olívaolaj, tengeri só, tojás, friss zöldfűszerek, hús és burgonya kombinációjából állnak. Az "ensalada" szimplán salátát jelent, úgy éreztem mégis illik a magasztos íz a film nagyságához, így egy gránátalmás verziót mutatok be. A "carne de credo" a sertéshús kifejezője, azt pedig tojással töltöm, csak úgy, mint Rajmunda tette a filmben. "Morcilla", azaz a véreshurka beszerzését mindenkire rábízom, hiszen biztos vagyok benne, hogy mindannyian rendelkeznek a legmegfelelőbb gyártó elérhetőségével vagy éppen világbajnok hurkatöltők! Marad a "tortilla", ami pedig egy ősrégi, egyszerű, szuper gyorsasággal elkészíthető receptem.

CARNE DE CREDO (SÜLT SERTÉSHÚS)

HOZZÁVALÓI:

• -         kb. 1,5 kg sertés dagadó 
• -         6 darab tojás
• -         3 ág rozmaring
• -         4 nagy gerezd fokhagyma
• -         3 púpos tk. kacsazsír
• -         frissen őrölt fekete bors
• -         4-5 ek. durva szemű tengeri só
• -        madzag a kötözéshez

Mindenképpen a sült dagadó elkészítésével érdemes kezdeni. Vegyük ki a húst a hűtőből, hagyjuk szobahőmérsékleten melegedni, míg megfőzzük a tojásokat. Ízletesebb, porhanyósabb lesz húsunk ezzel a lépéssel. Főzzük tehát keményre a tojást, hűtsük ki hideg vízben. A dagadó vastagabb részébe metsszünk egy zsebszerű mélyedést, ide helyezzük majd a tojásokat. Mielőtt azonban ezt megtennénk, alaposan sózzuk, borsozzuk a belső részeket. Tegyük a zsebbe a tojásokat, tekerjük, göngyöljük, kötözzük meg (ahogyan éppen sikerül, pont a tökéletlensége a tökéletessége). A göngyölt dagadót helyezzük tepsibe, sózzuk, borsozzuk, majd púpozzunk rá három teáskanál kacsazsírt. A dagadó maga elég zsíros, több zsíradékra szükség nincs. Fektessük mellé a rozmaring ágakat és a fokhagyma gerezdeket, ezután fedjük le alufóliával és így tegyük a nem előmelegített sütőbe, 180 °C -ra, fél órára. A fél óra leteltével, vegyük le az alufóliát és folytassuk a sütést további két órán keresztül. Ne használjunk légkeverést, így az nem szárítja ki húsunk. Ha megsült, vegyük ki a sütőből, takarjuk le 10-15 percre alufóliával, hogy a nedvesség egyenletesen eloszlódjon, szabadítsuk meg a madzagtól, majd szeljük fel és kínáljuk.

ENSALADA DE PEPINO Y GRANADAS (SALÁTA UBORKÁVAL ÉS GRÁNÁTALMÁVAL)

HOZZÁVALÓI:

• -          2 ek. vörösborecet
• -          2 ek. olivaolaj (extra szűz)
• -          1 darab fokhagyma (reszelve)
• -          1 ek. gesztenyeméz
• -          1 darab jégsaláta
• -          1 konzerv csicseriborsó
• -          1 kígyóuborka hámozva és szelve
• -          1 darab gránátalma magvai
• -          1 kis csokor bazsalikom (+ bazsalikom bóbita díszítésnek)
• -          1 csipet durva szemű tengeri só