Savaborsa! - Marilyn Monroe kedvenc étele

Hú, de szomorúra sikeredett ez a bevezetés, pedig a legtávolabb áll tőlem, hogy bárki virágos kedvét lohasszam. Ám, ha belegondolok a helyzet komikumába, történetvezetés szempontjából ez így helyénvaló, hiszen a narratíva szerint, sohasem a megoldással kell kezdeni, a „boldogan éltek, míg meg nem haltak” csak a sztori végén jöhet el.

Tehát, mondjuk, tüzes este vette kezdetét! Ugye máris mennyivel jobban hangzik? Ennek oka pedig minden idők egyik legsikeresebb vígjátéka, az 1959-ben, Billy Wilder rendezésében forgatott Van, aki forrón szereti című komédia. Azt álmodtam ugyanis, hogy én vagyok Daphne – Jack Lemmon nőnek öltözött karaktere a moziban – és sellő farokkal vergődve az óceánparton próbálok a napozó emberek közé kúszni. Ez persze nem sikerül. Az idő, mint a kolibri szárnycsapása, olyan gyorsan telik, ám én csak nem jutok előbbre. Szerencsémre, többre nem emlékszem, ennél a résznél felébredtem. Aztán eltelt a nap, majd este hazaérve, teljesen véletlenül, megakadt a szemem a polcon pihenő, Norman Mailer által íródott Marylin című könyvön. Ekkor gyorsan eldöntöttem, belelapozok, de előtte felteszem a tűzre az olajat. Aztán beleolvastam, a többi meg már ismeretes a bevezetésből.

A helyszín tehát Coronado-szigete, San Diego ékköve.

Itt mondhatom, minden a luxusról szól, millió dollár alatti ingatlan nincsen. A porták a rendezettebbnél is rendezettebbek, a csillagos-sávos lobogó mindenhol felvonva, a megrendszabályozott, trenírozott pázsitok ezer dolláros mosollyal, büszkén merednek a kék ég felé. Az emberek lazának tűnő, méregdrága sportruházatban róják a hófehér homokú óceánpartot és élvezik az életet. 

Dél-Kaliforniában élni nem olcsó mulatság, de az itteniek szerint ennyit megér a fantasztikus időjárás. San Diego ugyanis az örök tavasz városa, nem mellesleg, alig húsz kilométerre fekszik a mexikói határtól és a magának méltán hírnevet szerző parti paradicsom, Tijuana városától.

A sziget egyik nevezetessége, a fából épült Hotel del Coronado, amit a helyi rossznyelvek, valamikor a maffia kedvelt törzshelyeként tartottak számon. Azt beszélik, a San Diegót a Coronado-szigettel összekötő híd is az ő jóvoltukból épülhetett meg, így könnyebb volt kicsalni az embereket a helyszínre. Hogy mi okból, azt mindenkinek a képzeletére bízom.

A Van, aki forrón szereti készítésekor Marilyn Monroe már gigasztárnak számított. Billy Wilder, jól ismerte a színésznő jelenlétével együtt járó hisztériát, emiatt választotta a film egyik forgatásának helyszínéül a Hotel del Coronadot. Így mind a filmezés, mind pedig a szállás problémájának kérdése megoldódott, nem hagyva okot a csillagnak a forgatásokról való késéshez.

Wilder azonban tévedett. A források szerint, az elviselhetetlenül lassú Monroe így is, a helyszínen megszállva, képes volt naponta két-három órával a munka megkezdése után, felkészületlenül megérkezni – kiváltva ezzel a stábtagok maximális ellenszenvét. Ahogy azt egyszer mentora, Lee Strasberg mondta:

Ne sürgessék Marilynt, Chaplinnél is nyolc hónapig eltartott egy forgatás!

Marilyn Monroe minél inkább szerette volna elfogadtatni magát az őt körülvevő emberekkel, annál kevésbé tudta megértetni magát velük, elveszítve mindenki rokonszenvét. Így nem láttak benne mást, mint egy súlytalan, semmilyen, elkényeztetett színésznőcskét, akit a sors a kegyeibe fogadott. Ám a filmszínházakból kilépve, szégyenteljes tévedésüket kellett elismerniük, ugyanis Marilyn nem csak bűbájosan szexi, de eszményi és káprázatosan tehetséges színésznőnek bizonyult, akit a vászon nem csupán imádott, de istennővé magasztalt. Valódi reveláció!

Egy naplóbejegyzése szerint, a Hotel del Coronadoban töltött idő alatt legszívesebben egyféle fogást, a mexikói cevichét fogyasztotta. Ó, ceviche… I wanna be loved by you… Ennek pár szimpla oka volt: nem hizlal, nem puffaszt fel, de eltelít és rettentően finom! Jöjjön ennek az egyszerűen nagyszerű ételnek a receptje.

Természetesen, ennek is létezik több változata. Készülhet friss halból, erősebb, lágyabb fűszerezéssel, nachos-szal körítésnek. Ez a coronadói változat.

HOZZÁVALÓK (4 SZEMÉLYRE):

• 300 gramm tisztított királyrák
• 8-9 lime
• 3 nagy paradicsom apróbbra felkockázva
• 1-1 közepes csokor petrezselyem és koriander
• 1 édes zöldpaprika, kockázva
• negyed-negyed tk. só/bors/szárított oregano
• 1-2 jalapeno paprika (ízlés szerint a mennyiség, ki mennyire szereti „forrón”)
• 2 ek. fehérborecet
• 1 közepes fej vöröshagyma apróra vágva
• nagy marék fekete, magozott olivabogyó, szelve
• Tabasco szósz
• 8 darab érett avokádó (személyenként 2 meghámozva és felszelve)
• 4 darab tortilla lap, cikkekre vágva, grillezve (személyenként egy)

 ELKÉSZÍTÉSE:

1. Kb. egy liter vizet felforralok egy teáskanál sóval. Ha ez kész, lezárom a tüzet alatta, majd félre húzom és beledobom a nyers, tisztított királyrákokat. Kb 5 percig, folyamatos keverés mellett úsztatom a rákokat a forró vízben, majd amikor már a húsuk kifehéredett, kimerem azokat. Vigyázat, ne főzzük túl, ne legyen gumi állagú!

2. Ha kihűlt, 3 lime levét facsarjuk rá, és tegyük a hűtőbe fél-egy óra hosszára. Hagyjuk a lime levében pácolódni a rákokat.

3. Eközben a többi hozzávalót az avokádó és tortilla lapok kivételével kockázzuk apróra, adjuk hozzá a só-bors-oregano egyveleget, öntsük nyakon fehjérborecettel és 2 lime kifacsart levével, majd keverjük alaposan össze. Tegyük félre ezt is a hűtőszekrénybe.

4. Hámozzuk meg az avokádókat, magozzuk ki és szeljük cikkekre. Ezután gyorsan jöhet további 2 lime leve, locsoljuk rá, hogy megőrizze szép zöld színét.

5. Szeljük cikkekre a tortilla lapokat és forró grillen pár perc alatt pirítsuk meg.

6. Vegyük ki a hűtőből a lime pácos rákokat, keverjük össze a kockára aprított fűszeres zöldségekkel.

7. Ezután nincs más dolgunk, mint tálalni. A rákos-zöldségek mellé helyezzük a tálba az avokádót, tortillát, locsoljuk meg a lime levével és a Tabasco szósszal még inkább fokozható a hatás!

Jó étvágyat!

Eredeti cikk: Savaborsa! - Marilyn Monroe kedvenc étele