A legtöbb lány tengeparti álomesküvőről álmodozik. Milyen csodás lenne egy trópusi tengerparton, mezítláb a homokban állva kimondani a boldogító igent, miközben kellemes szellő lengedez! Aztán mielőtt megszületne, el is vetjük az ötletet, az álmot. Mázlista vagyok, mert én már voltam ilyen esküvőn. Kétszer is. Egyiken Mauritiusban mint menyasszony, másikon már vendégként Mexikóban, ahol a közönség soraiból szurkoltam az ifjú párnak.
Tavaly novemberben Afrikában, Mauritiuson lógattam a lábam az Indiai-óceánban, miközben kimondtam a boldogító igent egy stand-up comedy-re sikeredett szertartáson, ahol fogalmunk nem volt, mi után mi történik, és néha az is kétséges volt, hogy a szappanoperákat idéző indiai fiatalember angolul beszél. Az előre meg nem kapott esküszöveg ismétléséről nem is beszélve. Aztán ráadásként sikerült a frissen ujjamra húzott gyűrűt már a házasságunk első órájában, a vizes fotózás és pancsolás során elhagyni.
Nemrég pedig pár napos ismeretség után belecsöppentünk új szomszédaink igazi, hamisítatlan mexikói lagzijába itt Mexikóban, a karibi tengerparton. Itt nem volt standup comedy, viszont a villámgyors hivatalos résszel a rekordok könyvébe is helyet tudtak volna szorítani magunknak. Azonban a kurta hivatalos rész után egy spirituális közösségi házasságkötés következett. Volt itt tengerparton, homokban körbe ülés, a pár és a résztvevők befüstölése, de a négy égtáj felé is annyiszor imádkoztunk, hogy majd beleszédültünk. Végül minden "imát" a spanyol foghagyma, Ajo szóval zártunk le Ámen helyett (vagy legalábbis mi ezt értettük és nagyokat kuncogtunk rajta). Egyik felét nem hallottuk, másikat meg nem értettük, de mindenféleképpen élményszámba ment az egész. A ceremóniát vidám buli követte, csak amolyan mexikóiasan (de erről majd később).
A MI TÖRTÉNETÜNK
Első házassági évfordulónk alkalmából jöjjön a mi történetünk és néhány tanács annak, aki a közeljövőben hasonlót szándékszik elkövetni.
1 évig tartó döntéshozatal: tengerparti álomesküvő vagy hagyományos?
Amióta az eszemet tudom tengerparti, mezítlábas esküvőt képzeltem el magamnak.Viszont nem könnyű ezt megoldani mondjuk Magyarországon. És persze azon is rágódunk, mit fog szólni a család, mit a barátok. Hiszen a hagyományok... És nyilván drága.
Ha eddig komolyan fontolgattuk is, most elvetjük az egészet. Elkezdjük újragondolni. De a végén, sok stressz után, amikor már nagyban szervezzük az otthoni esküvőnket (Angliából, csak, hogy bonyolítsunk rajta még egy kicsit), egyszer csak bekattan valami. Egy este, hullafáradtan a melóból hazaérve, felteszük magunknak a kérdést. Tényleg ezt akarjuk? Erre keressük a napi mókuskerékben a pénzt? Valóban ez az, amire vágyunk? Mert ha igen, akkor oké, de ha nem, és csak a család, a barátok miatt csináljuk, akkor nincs értelme. Hisz ez a MI esküvőnk! Csak ezt időközben az ember valahogy elfelejti. Ez volt az a fordulópont, amikor elkezdtünk komolyan belegondolni abba, milyen is lenne a tengerparton egybekelni. Mi kell hozzá? Mennyibe kerül? Majd részletesebb utánanézést és számolást követően meglepődünk, hogy igazából kb. ugyanannyiba jön ki egy egzotikus tengerparti esküvő a világ szinte bármely részén, mint otthon a nagy banzáj. Persze mindez csak kettőnknek. Vendégek nélkül.
Mi más lehetne szebb helyszín, mint a pálmafák alatti romatikázás (Fotó: Rodolphe Lamare)
ELDÖNTÖTTÜK: HURRÁ MAURITIUS, JÖVÜNK!
Nehéz szivvel, de a szülők elé járulunk és elregéljük, hogy mi mégiscsak tengerpartos esküvőt szeretnénk, még ha nem is lesznek ott. Mert arra sajnos nincs pénzünk, hogy őket is odafuvarozzuk. Reméljük a legjobbakat, hisz nekünk is nehéz volt eléjük állnunk. De szeretnek, támogatnak, a legjobbat akarják nekünk. Természetesen, tartsunk álomesküvőt akkor, ha ezt szeretnénk. Egyik szemem sír (kis szúró érzés ott maradt, hogy anyukám nem lesz ott az esküvőmön, és a legjobb barátnő, haverok se. Csak mi, ketten.), másik szemem nevet. Jaj de jó, nem kell szervezni. Főleg nem országokon át. Nem kell vőfélyt, együttest, helyet, kaját, díszeket szereznünk. Megyünk a trópusokra, ahol megszervezik nekünk. Csak annyi a dolgunk, hogy lehetőleg a repcsit ne késsük le.
De mit NE csináljunk tengerparti esküvő előtt? –Tippek attól, aki ezeket már mind elkövette.
- Ne napozz (nagyon)! Tél van, mi meg egy trópusi szigeten vagyunk, ahol süt a nap ezerrel. Juhú. Örülünk neki nagyon, egyből ki is fekszünk, hogy napoztassuk a novemberre már fehérre kopott bőrünket.
Probléma: az esküvő napjának reggelére sikerül úgy leégni, hogy épp aznap kezd el hámlani a homlokunk és az egész arcunk. Azt hiszem ez még a pont megjelenő pattanásnál is rosszabb. Feladtam a leckét a szegény kozmetikusnak, aki szerencsére csillagos ötössel átment, de megküzdött rendesen. - Ne hagyd el a gyűrűdet úszás közben, amikor már friss házasként betrappolsz a vízbe egy vízi fotó sessionért, hogy megörökítsétek ama nagyszerű pillanatot.
- Ne válassz 3 méteres fátylat, hacsak nem az minden vágyad, hogy utána órákig szedegesd a beleragadt faágakat és egyéb kis meglepiket, amit a tengerparton sikerült összegereblyézni.
Mit csináljunk?
- Válaszd ki a számodra legfontosabbakat és csak azokért fizess. A többi felesleges. Tényleg kell nekünk szalvéta a nevünkkel belehímezve, csilivili torta drága marcipán dísszel a tetején, kölcsönzött luxusautó egy órára? Nem.
Belegondoltunk, hogy mi az, ami nekünk fontos. Ezért megkérdeztük az esküvőszervezőnket, hogy tud-e olcsó apartmant, más tengerparti helyszínt, hogy ne kelljen drága szállodának fizetni. Számunkra egyik legfontosabb részlet a megfelelő fotós kiválasztása volt, ezen nem spóroltunk, de nem is bántuk meg. Viszont a többivel kapcsolatban nem vártunk semmit. Így nem is kellett aggódni miattuk. Mégis kaptunk végül mindent: tortát, fuvart és pezsgőt nagyszerű esküvőszervezőnktől. Emellett, mivel kizártuk a stresszforrásokat, lett egy csodálatos esküvőnk, nyaralásunk és nem mellesleg egész idő alatt kedvenc fotósunk és felesége (aki véletlenül pont az esküvőszervezőnk) furikázott minket a szigeten, reptérre hoztak-vittek és úgy kezeltek, mint régen látott rokonaikat, akiknek büszkén mutatják körbe a helyet. - Hordj fürdőruhát a menyasszonyi ruha alatt. Praktikus és nem is kell drága alsóneműt beszerezned a nagy napra. És cool, hisz nem hinném, hogy sokan elmondhatják magukról, fürdőruhában mentek férjhez. Na és természetesen a vizes képekhez mindenképp jól jön.
Ami biztos egy tengerparti esküvőnél, hogy semmi sem biztos. Tervezel valamit, de tuti nem úgy lesz. Ezért aztán nem is kell tervezni, csak élvezni ami jön, bármi is legyen az, hisz ez a TI napotok.
A kutyust tutira nem terveztük, de ő csak jött (Fotó: Rodolphe Lamare)
Most pedig megmutatom, milyen egy tengerparti esküvő a világ két különböző részén.
Aznapi előkészületek
Mauritius (menyasszonyként)
Nem szeretek szervezni, sose volt az erősségem. Szerencsére nem is kellett, mert az esküvőszervező levett minden terhet a vállunkról. Így nem kellett aggódnom, hogy a torta odaért-e már, vagy mi van a díszítéssel.
Vendégek: Kettecskén lévén nálunk nem volt, aki késsen, nem kellett azzal törődnünk, hogy Marika néni megérkezett-e már, vagy a kedvenc tesónk, unokatesónk nem rugott-e már be és csinálja a fesztivált. Nyugalom van, semmi stressz. Ezt talán nem sok menyasszony mondhatja el magáról az esküvője napján. Ahogyan a délelőtt 10 órás kelést és déli koktélozást se.
Mexikó (vendégként)
Mexikói lány, spanyolországi vőlegény. A spanyol vendégek csak divatosan, fél órát késtek a megbeszélt időponthoz képest. A mexikóiak egy órát. Az örömanya még törölközőben csavart vizes hajjal rohan le, amikor már fél órája úton kellene lennünk. Ez már önmagában véve is sokat elmond a latinos, mediterrán világról. Eddig is tudtuk, hogy az idő relatív fogalom errefelé, na de egy esküvőn is?! Nem tudom, miért lepődök meg még mindig. Nyilván európaiként mi érkeztünk elsőnek, így persze első sorból csodálhattuk végig az egész ceremóniát. Na és persze a nap kulcsszava: no stress.
Szertartás
Mauritius
Voltam már pár esküvőn és eddig az volt a véleményem, hogy szépek, némelyik egész megható, esetleg néha unalmas. De itt nem tudtuk, mire számítsunk, hisz nem otthon vagyunk. Arra nem gondoltunk, hogy mennyire vicces lesz a házasságkötés, hogy dőlünk a nevetéstől, hogy végig megy a dumaszínház, miközben mi nézők is beleszólhatunk a műsorba. Persze nem állítom, hogy minden tengerparti esküvő ilyen, de tény, hogy Mauritiuson értenek a dolgokhoz, ott nagyon megy az esküvő business. Nem volt előre megbeszélve semmi. Nem kaptuk meg előre az eskü szövegét. A szertartásvezető fél órát késett. A tanúim teljes nevét mai napig sem tudom. Nem mindig tudtuk, mi történik. De csodás tengerparton voltunk. November volt és kellemes meleg. Mezítláb voltam. Boldogok voltunk. És végül csak sikerült a dolog és a bőrömből majd kiugorva vártam, hogy mondják azt a bizonyos mondatot.
Mexikó
Álomszép helyszín, ami a katalógusokból vigyorog vissza rád. Kicsit multikulti esküvői környezet. Jó hangulat, jó emberek. Ceremónia előtt egy gyors terepdíszítés a lányokkal, majd 10 perces hivatalos rész, majd az esketőasztal körül kialakult kisebb tumultus után elkezdődik a “rendes”, vagyis a spirituális rész. Mert ez egy aktív esküvő volt. Belecsaptunk a lecsóba, mikor közel másfél órán keresztül hol a helyünkön ülve figyeltük és próbáltuk értelmezni mi történik (tengerbe virágszórás, kőkéssel hadonászás a pár előtt, pár befüstölése stb), máskor meg mi is részt vettünk az eseményekben. Ugyanis időről időre körbe gyűlt a násznép és együtt csörgődoboztunk, füstöltünk, imádkoztunk. Inkább elment közösségi jógának az esemény, mint esküvőnek. Bár a ruhák szebbek voltak és persze a helyszín is.
Sötétedésre végre a sámán is jóváhagyta a nászt és kezdődhetett az előalapozás a tengerparti bárban. Elkezdődött az ismerkedés. Majd ismételten minimum 1 óra késéssel elindultunk a vacsora színhelyére egy étterembe.
A buli-vacsora
Mauritius
Egy kettesben tartott álomesküvő hátulütője, hogy szertartás, fotózás után véget is ér. Általában nincs buli, nincs vendégség. Marad a kettesben elköltött hagyományosnak nem mondható romantikus tengeri herketyűs vacsora és az első házastársi tánc a közeli bárban, ahol rajtunk kívül senki nem táncol. Persze mi élveztük, még ha ekkor kicsit hiányzott is a család.
Mexikó
Már a szertartásról az étterem felé menet beindult a gépezet, amikor is a kisbuszban előkerültek a behűtött sörök és parti hangszintre állították a rádiót. Majd egy szolidan díszített szabadtéri étteremben, a meleg ellen legyezőt osztogatva kezdődhetett a hepaj. Nem úgy tűnt, mintha lenne forgatókönyv, ami szerint meghatározott sorrendben mennek a dolgok. Semmi vőféj vagy hasonló, nem is igen illene ebbe a mexikói fejetlenségbe, ahol az emberek nem szeretnek előre tervezni. Ehelyett kissé bár érzet alakul ki, amikor emberek álldogálnak, beszélgetnek, iszogatnak, míg néhányan ülnek. Ültetési rend nem is volt.
A menü: előételnek természetesen Mexikóhoz hűen tacos és ceviche (marinált nyers hal tortillával). Majd némi saláta és menüről választható halas vagy csirkés főétel következett, amire ha nem vigyáztunk, a szemfüles pincér már el is vitte az asztaltól. Desszert éjfélkor a mexikóiasan igen édesre sikerült torta. Nem magyarosan tejjel-vajjal folyó kánaán és "zabáljuk tele magunkat" esküvő az itteni, de azzal csak mi magyarok vagyunk elkényeztetve. Bár egy kis jó sajtos pogácsa azért nekem hiányzott a lakodalomról.
A buli ezek után hajnali 2-ig tartott a helyen, amit persze néhány jobb kedvben levő emberke más szórakozóhelyen folytatott. A zene lejátszóból szólt, italként főleg bor és sör volt. Viszont az korlátlan. A röviditalt mi szolgáltattuk nászajándékként, pár üveg tequila formájában. Mert ugyebár nem lehet mexikói esküvő tequila nélkül. Érdekes módon üdítőkkel senki nem foglalkozott, nem is láttam egyet se.
Emberek, szokások (Mexikó)
40 vendég: 15 spanyol, 15 mexikói, 1-2 betévedt venezuelai, argentin, finn és persze 2 magyar, a mi személyünkben.
Bár nem nagyon beszéljük a spanyolt és nem ismertünk senkit a vőlegényen kívül, eszméletlenül jól éreztük magunkat. Hála a latin kultúrának, vagy csak jó emberek jöttek össze jó helyen, nem tudom. De jó volt. Ráadásul ingyen nyelvgyakorlásként is abszolút tíz pontot kap. Az emberek egyáltalán nem éreztették, hogy nem odatartozóak lennénk, amit nagyon szeretek az itteni kultúrában.
Lagzi mexikói módra (Fotó: Fodor Andi )
Hagyományok (Mexikó)
Nehéz a hagyományokat leírni, mert vegyes esküvő volt. De ami számunkra is ismerős, az a csokor- és harisnyakötő dobás. Ami újdonság volt, azok a mariachik, akikkel mindenki együtt énekel, mert betéve tudja a dalokat. És meglepődve tudtuk meg, hogy van egy "Tanda hungara" nevű hagyományuk, amikor is pénzt ragasztanak az ifjú házasokra tánc közben. Erősen emlékeztetett a nálunk jól ismert menyasszonytáncra és még a neve is kísértetiesen magyaros.
Mexikói lagzi mariachikkal (Fotó: Fodor Andi)
Érdekesség: Honnan tudod, hogy mexikói vagy spanyol?
Nagyon hasonló a vérmérsékletük, bulizni is tud ám mindkét nemzet, de egyből látszik ki a spanyol, ki a mexikói. Nemcsak a jellegzetes arcvonások miatt, hanem több kis jele is van annak, ha valaki a híres Európából jött, amit itt a világ másik részén legalább annyira misztifikálnak, mint mi Amerikát. A késés mennyiségétől eltekintve onnan tudjuk, hogy valaki nem mexikói, hogy láthatóan új, divatos ruhában és frizkóval feszít az esküvőn, sörbontóval akarja kinyitni a mexikói csavaros sört, és egyből odajön bemutatkozni (kevésbé félénk, mint a mexikói).
Vendégek a mexikói esküvőn (Fotó: Fodor Andi)
Konklúzió
Mindenki döntse el, hogy neki melyik jön be jobban és hajrá. Akár házasulandóként, akár vendégként, mindenképp világraszóló élmény. A lényeg, hogy élvezzük, hisz betekintést nyerhetünk egy másik kultúrába, sőt kicsit mi is részesei lehetünk, és ez szuper érzés. Mi nagyon élveztük a saját, stresszmentes, bolondos esküvőnket és boldogan mulattunk új barátaink mexikói álomesküvőjén is.
Mexikói esküvő, spirituális szertartás (Fotó: Fodor Andi )
És akinek még nem volt elég a sztorinkból, nekik itt egy kis emlék tavalyról:
Tetszett a cikk? Kövess minket a Facebookon is!
Külföldön élsz vagy szeretsz utazni és van egy sztorid? Legyél a szerzőnk!
Eredeti cikk: Tengerparti álomesküvő: Menyasszony voltam Mauritiuson, vendég Mexikóban
