Jön a baba! De hogyan tovább? - Gyerekvállalás külföldön

2015. november 29. 18:31 - Hello Magyarok!

5190263592da91c30fdbo.jpg

HM!-összeállítás

"Terhes vagyok, gyerekünk lesz!" - ez a legjobb hír, amit egy nő közölhet egy férfival. A boldogság után azonban jönnek a felelősségteljes hétköznapok és az ember egy addig teljesen ismeretlen világba csöppen. Ismeretlen közeg, sosem hallott szavak, kifejezések és mindezek mellett azért nem árt az sem, ha egyébként a megszokott mindennapokban is állni tudjuk a sarat. Hatványozottan nehéz ez a helyzet, ha a sors úgy hozza, hogy a baba külföldön fog megszületni. Vagy mégsem? A Hello Magyarok!szerzői elmondják neked tapasztalataikat, hogy mire készülj a világ különböző pontjain, miután elhangzott az a bizonyos örömteli bejelentés.

OLASZORSZÁG

Bár az olaszokkal kapcsolatban mindenkinek a régi filmekből ismert hangos, nagy család jut eszébe, ez mára sokat változott - legalábbis itt a középső részen. 

A támogatás hiánya és a kevés munkahely miatt a legtöbben csak későn vállalkoznak a szülésre, és akkor is csak egy utódra, akit aztán a nagyszülők, rokonok nevelnek az első években. 

Amikor én szültem - vagyis 11 évvel ezelőtt -, akkor a terhesség és szülés idejére egy alkalmazottnak Olaszországban öt hónap GYES járt, ez a fizetés 100%-át jelenti és 2+3 vagy 1+4 megbontásban lehet kivenni (az első szám a szülés előtti hónapokat jelenti, a második az utánit). Aki a vártnál korábban szül (mint én is), az bepótolhatja az elveszett napokat utána, tehát mindig legalább öt hónapot fizetnek. Aki túlhordja a gyereket, annak meghosszabbítják. Természetesen, ahogy otthon is vannak olyanok akik már a terhesség első hónapjában kiíratják magukat, mert nem tudják nekik biztosítani a feltételeket  - és ez a szoptatás idejére is vonatkozik -, tehát akár két évet is otthon maradhatnak. Ennél sokkal jellemzőbb azonban, hogy három hónapos gyerekkel mennek vissza dolgozni, bár ki lehet kérni még hat hónap GYES-t, de csak 30%-on, amit sokan kevesellenek és ez a munkáltatón is múlik. Utána fizetés nélküli szabin még pár hónapot maradhatsz, de ha nem mész dolgozni, amikor a gyerek betölti az egy évet, akkor vége a munkaviszonyodnak. Ezt szerintem rajtam kívül senki sem várta meg.

Egy magánbölcsi például Milánóban havonta 700 euróba kerül, ez az összeg nálunk 250 euró alatt volt és délután 5,30-ig maradhatott ott a gyerek. 

Térjünk vissza a kezdetekhez, vagyis lássuk a szebbik felét, az orvosi ellátás és szüléshez járó juttatásokat: Amikor terhes lettem a doki elküldött vizelet-vizsgálatra, ami a terhes-kiskönyv kiváltásához kellett, majd minden vizsgálat és az ultrahang is ingyenes volt ezzel. A könyvecske lapjain a kijelölt vizsgálatok neve és az ajánlott ideje szerepelt (hányadik héten), és ki lehet tépni az aktuálisat, majd időpontot kellett kérni hozzájuk az itteni SZTK-ban, vagyis ez tulajdonképpen olyan, mint egy beutalóhalmaz. Volt előjegyezve három ultrahangos vizsgálat, havonta nőgyógyászati kontroll, rengeteg vizelet és különböző vérvizsgálatok, toxoplazmózis, HIV, cukorszint mérés. Minden jól működött, sőt, mikor szükségesnek érezte a nőgyógyász, még plusz vizsgálatokat is felírt: nekem például kéthetente kellett ultrahangra mennem, mert túl mélyen volt a placenta.

Akinek ez nem felel meg, saját privát dokihoz is járhat, de ez alkalmanként 50-150 eurót kostál és őszintén szólva a környezetemben egyáltalán nem volt jellemző. 

A terhesség utolsó hónapjaiban szüléselőkészítőre jártunk (ez is ingyenes), amin hetente egyszer egy 20 fős csoportban pszichológussal, szülésznővel, gyerekorvossal beszélgettünk, bevittek a kórházba is, ahol megmutatták az egész szülészetet, termeket, szobákat a szülőmedencét stb. Egy hónappal a szülés várható ideje után az egész csoportnak újra találkozót szervezetek, ahol aztán megbeszélhettük saját élményeinket. Én jártam fizetős tanfolyamra is az uszodába, ami hetente egy szombati délelőtti órát jelentett, légzésgyakorlatokkal, masszázzsal és relaxációs medencés foglalkozással.

Nem divat a fogadott doktor vagy szülésznő sem, és nem is hiszem, hogy valakinek ez megfordulna a fejében - én egyetlen ilyen esetről sem hallottam. Hiszen a kórházak tiszták, szépek, modernek, elégnek tűnik a személyzet is. Én egy kisvárosi kórházban szültem, ahol volt négy vajúdószoba, medence, zene, illatosítók, speciális szék, asztal, zuhany, a kórtermek is maximum két ágyasak voltak,  saját fürdővel. Az olaszok a természetes szülés hívei, a végsőkig kivárnak a császármetszéssel, és semmiféle 'kemény' érzéstelenítést nem ajánlanak (epidurális és társaik). A szoptatás mindenek felett, a bébiket nem itatják sem cukros vízzel, sem mással az első napokban, csak sokszor mellre kell tenni. A legtöbb helyen rooming-in van, azaz akár egész nap együtt lehetünk a babával. Aki pihenni akar pár órát, az viszont leadhatja a megőrzőbe a gyereket bármikor. A szobába betolt teljesen felszerelt pelenkázón (pelenka, törlőkendő, törölköző, krém) bárki maga is gyakorolhatja a pelenkázást, ezeket naponta újratöltötték, tisztították. Egyébként minimum 72 órát kell a szülés után a kórházban tölteni, császármetszéses szülés esetén pedig még egy nappal többet. Nekem teljesen pozitív élményként maradt meg az egész.

Nyitrai Réka Viktória

116811768_ed57f12c16_o.jpg

Képünk illusztráció (Fotó: Flickr/Aldo Risolvo)

NÉMETORSZÁG

Először is végy egy nőgyógyászt, akiben megbízol. Én a harmadiknak adtam be még a terhesség előtt a derekam - szerencsére itt szabad orvos választás van. A vizsgálatok díjának jelentős részét fedezi a betegbiztosító pénztár, amibe kötelező belépni, és havonta fizeted. Mivel Németország küzd a lakosság számának természetes úton történő növekedésével, ezért (nem csak migránsokat engednek be, hanem) megkönnyítik a várandós anyák életét. És aztán jól örülnek az én német kislányomnak. Volt felkészítő tanfolyam a szülésre, illetve védőnő, aki támogatott az első hetekben még a szoptatásban is, na meg mamitorna, hogy újból fitten állhasson vissza az ember lánya munkába. Azt mondanom sem kell, hogy mivel nekünk egy szál rokonunk sincs a közelben, a védőnőt úgy vártuk, mint a messiást. És ez így mind ingyen. Van még Mutterschutz (hat héttel a kiírt időpont előtt már nem dolgoztam, mégis kaptam pénzt),Elterngeld (szülőpénz) és Kindergeld (gyerekpénz) - ami mondjuk egytől egyig eszeveszett papírmunkával jár, úgyhogy javasolt többségét a szülés előtt kitölteni, ameddig még egy aggyal többel rendelkezik a család. Hogy nálunk nem lett drága a gyerekvállalás, ahhoz az is hozzájárult, hogy van egy 'Free your Stuff' csoport Frankfurtban: volt aki gyerekágytól, volt aki pelenkázós asztaltól vált meg - semmit nem várva cserébe. Plusz a gyerekes barátoktól is sok mindent kaptunk kölcsönbe, így csak néhány dolgot vettünk, azt is többnyire használtan. A terhesség alatt anyu, aki Magyarországon él, noszogatott, hogy adtam-e már pénzt a nőgyógyászomnak. Mivel fogalmam sem volt, hogy itt adnak-e és ha igen, mennyit, megkérdeztem az egyik babás ismerőseimet. A kérdés hallatán totális megdöbbenés, felhúzott szemöldök: ,,Miért is akarod lefizetni az orvost? Azt hiszed, akkor valami előnyben lesz részed?'' Kulturális különbségek, hello.

Makai Niki

8027725497_832e075fde_o.jpg

Képünk illusztráció (Fotó: Flickr/Thomas)

SPANYOLORSZÁG

Milyen Spanyolországban a babavárás, babavállalás? Amennyiben beszélünk spanyolul, akkor nagyon egyszerű, amennyiben viszont ha nem, akkor egy kissé bonyolódik a helyzet. Miért? Mert a spanyolok, de főleg a déliek nem beszélnek angolul (amúgy meg miért is beszélnének, hisz a második leggyakrabban beszélt nyelv a világon a spanyol :) ). Tehát, ha kiderül, hogy babát várunk, akkor bizony össze kell magunkat kapni, és egy minimális szókincset kutyakötelességünk megtanulni. Ezek után az első dolog, amivel a terhesgondozás elindítható, az az, hogy kiváltjuk még Magyarországon az Európai Egészségügyi Kártyát. Erre azért van szükség, mivel Spanyolország és Magyarország is Európai Uniós ország, így az alap egészségügyi ellátás az egész EU területén megilleti a magyar állampolgárokat - természetesen, ha a magyar TB-s dolgok rendben vannak. Ezt követően a lakhely szerinti Centro de saludban regisztráltatni kell magunkat, ahol azonnal adnak egy egyedi számot, amellyel nyomon követhetőek leszünk a spanyol egészségügyben.
Ha mindez megvan, első utunk a Matronához vezet, aki mint egyfajta védőnő kiállítja a terhes-kiskönyvet, felveszi az adatainkat, picit elbeszélget velünk, és odaad egy"túratervet" a hetenkénti kötelező vizsgálatokról; plusz ha szeretnénk, akkor regisztrál egy baba-mama oldalra minket, ahol irtó jó kedvezményekkel lehet vásárolni, plusz, havonta ingyenes magazint biztosítanak.
Egyébként minden teljesen ugyanúgy zajlik, mint Magyarországon azzal a különbséggel csak, hogy itt nem kell minden vizsgálat során az embernek felvetetnie magát az adott eü-központba. 
Az egyes vizsgálatokra, ultrahangra, vérvételekre mindig időpontot kell kérni, amit általában be is tartanak; nincs sorban állás, nincs plusz várakozási idő.
Spanyolországban nem választhat a szülő nő orvost, itt mindenkit egyenrangú félként kezelnek, ami szerintem iszonyatosan jó. Sőt, az állami kórházakban vannak a legjobb orvosok, a legjobb felszerelés, így érthető, hogy nagy százalékban szülnek ott a nők. Van természetesen privát szülészet, kórház, ahol szintén nagyon magas a színvonal, de az állami vizsgálatokat célszerű, de inkább kötelező végigcsinálni, hiszen ha gond van a privát kórházban a szülés során, azonnal az államiba visznek át, és ha nem vagyunk a rendszerben, nem látnak el, vagy csak nagyon nehezen.
A kórházi szobákról még annyit, hogy az államiban alapvetően két ágyas szobák vannak, tehát két kismama helyezhető el, az apukának maximum egy szék jut, míg a privátban minden anyukának külön saját szoba jut, ahol apuka végig bent lehet. Ez az extra előny az, ami miatt én is egy privát kórházban fogok szülni, hisz nem biztos, hogy szülés után lenne erőm egy vadidegennel éjjel-nappali traccspartikat lezavarni, hisz ismerjük a spanyolokat, muszáj beszélgetniük mindig és mindenhol :).

Vajda Zsuzsanna

3532924214_d8e76f1c48_o.jpg

Képünk illusztráció (Fotó: Flickr/Debra)

USA

Az USA-ban történő gyerekvállalást nagy vonalakban elég mindössze egy szóval jellemezni:költséges. A kórházi kiadások már a terhesség elején, az első orvosi vizit alkalmával megkezdődnek és a szülőszoba elhagyásáig tartanak. Mértékük nagyban attól függ, hogy mennyit fedez az adott biztosító, illetve hogy mikor(!) születik a gyerek. Igen, a költségek tekintetében ez utóbbinak is fontos szerepe lehet, ugyanis a naptári év leteltével a"deductible" fizetése is újraindul. Hogy mi is az a"deductible"? A kórházi költségek ránk eső része, amelyhez szerencsére egy fizetési sapka is párosul: általánosságban elmondható, hogy minél jobb a biztosítónk, annál alacsonyabb a "deductibe", de peches esetben hiába érjük el a fizetési sapkát, január 1-jével ugyanis megint fizethetünk, mint a katonatiszt. Nehéz pontos számadatokkal szolgálni, mivel minden eset egyedi: a mi végösszegünk (előzetes számítások alapján) $1400-$1700 körül mozog majd, ami amerikai szinten kifejezetten jónak számít. Ráadásul ennek egy része visszaigényelhető a soron következő adóbevallásunk alkalmával. Itt szeretném megjegyezni, hogy a kórházi ellátás talán költséges, viszont cserébe az amerikai orvostudomány minden igényt kielégítő szolgáltatását élvezhetjük és még annál is többet: a kórházat leginkább egy luxusszállodához tudnám hasonlítani saját szobával, jakuzzis fürdőkáddal, housekeepinggel, szobaszervízzel és végtelenül kedves, mosolygós nővérekkel.

A költségek másik, jelentősebb része a születés utáni kiadásokban csúcsosodik ki: az amerikai anyukák (GYES, vagy GYED hiányában) jellemzően közvetlenül a szülés után munkába állnak, a gyerekekre pedig vagy a Day Care, vagy a babysitter vigyáz. Persze mondanom se kell, hogy egyik se olcsó mulatság: a gyerek korától függően változó, de mindenképpen négy számjegyű összeggel kell számolnunk havi szinten. Szerencsére a mi munkahelyünk lehetővé teszi, hogy kivegyünk egy 12 hetes, fizetetlen(!) szülési szabadságot (Family and Medical Leave Act). Ezzel ugyan anyagilag nem sokkal kerülünk beljebb, de legalább az első fél évben nincs gondunk a felügyeletre, utána pedig jöhetnek az anyukák, mert igen: az egész család tengerentúli repjegyének összege is bagatell az amerikai bölcsődék költségeihez képest.

A baba a mi biztosításunk kedvezményezettjeként kerül a rendszerbe: ennek bejelentésére a születést követő 30 nap áll rendelkezésünkre. Külön érdekesség a költségek tekintetében, hogy a gyerek(ek) biztosításának összege fix, azaz egy gyerekért ugyanannyit kell fizetnünk, mintha több lenne. Az állampolgárság kiosztása az USA-ban"területi" alapon működik, tehát valamennyi újszülött automatikusan amerikai lesz. Fontos megjegyezni, hogy a magyar szülők ma már sokkal könnyebben igényelhetnek magyar útlevelet a kint született gyerekük számára, azaz kis utánajárással a kettős állampolgárság is elintézhető. Ezt leszámítva semmilyen bejelentési kötelezettséggel nem kell élnünk Magyarország felé.

Vajda Bálint

3755981125_d6d3124504_o.jpg

Képünk illusztráció (Fotó: Flickr/Ⅿeagan)

Tetszett a cikk? Kövess minket a Facebookon is!

Külföldön élsz vagy szeretsz utazni és van egy jó sztorid? Legyél a szerzőnk!

Eredeti cikk: Jön a baba! De hogyan tovább? - Gyerekvállalás külföldön

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://hellomagyarok.blog.hu/api/trackback/id/tr658071184

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.