Fenntarthatóság és a világ: 1. Dánia

2016. június 14. 20:23 - Hello Magyarok!

kiemelt_kep_biking_in_cph_foto_alex_berger.jpg

Szabó Dani

Biciklisek, disznók és kukabúvárok országa

Dánia a világ egyik legkörnyezettudatosabb országa, a fenntartható fejlődés zászlóshajója. Szélerőművek, kerékpárutak, ételpazarlást felszámoló kezdeményezések, és még sok-sok, az élet minden területére kiterjedő zöld megoldás juttatta a skandináv országot ebbe az előkelő pozícióba, kiegészülve a sikerhez elengedhetetlenül szükséges széles körű társadalmi támogatottsággal. Persze még itt is van mit javítani: az ész nélküli húsfogyasztás visszafogása például lassan kormányzati célkitűzéssé válik.

Hogy mennyire zöld ország Dánia, arról számos elképesztő adat tanúskodik. A fenntarthatóság szempontjából az egyik legjelentősebb terület a megújuló energiaforrások használata. Dánia a szélenergiában jár élen, és évről évre dönti meg az erre vonatkozó rekordokat. 2015-ben az ország áramfogyasztásának 42%-át szélerőművek biztosították, szemben a 2005-ös 19%-kal, 2020-ra pedig 50%-ra szeretnék növelni ezt az arányt. Bizonyos napokon a szélerőművek több energiát termelnek, mint amennyire az országnak szüksége van. Az ilyenkor keletkező „fölösleget” Németországnak, Svédországnak és Norvégiának adják el.

Kerékpáros-paradicsom

A dán környezettudatosság másik ismert eleme a kerékpáros közlekedés népszerűsége. Az országban ötször annyi a bicikli, mint az autó, és szinte mindenhol van kiépített, az autóúttól padkával elválasztott kerékpárút. Csak Koppenhágában több mint 450 kilométernyi. Tízből kilenc dánnak van legalább egy kerékpárja, és a fővárosban élők 45%-a biciklivel jár dolgozni vagy iskolába. A külvárosokban élőknek sem lehet kifogása, mivel a dán HÉV-en (S-Tog) ingyen szállíthatják a biciklijüket a külön erre a célra fenntartott kocsikban, hogy aztán a belvárosban már két keréken guruljanak tovább. A családosok pedig hatalmas cargo bicajokkal hasítanak a kerékpárúton, egy vagy két gyerekkel a csomagtérben. A dán mentalitást jól jellemzi, hogy bár a legtöbb napon fúj a szél, és az eső sem ritka, mégis rengetegen kerékpároznak. Roppant érdekes összefüggés, hogy a Dán Fővárosi Régió becslése alapján az itt lakók évente 1 millió nappal kevesebb betegszabadságot vesznek ki a kitartó tekerésnek köszönhetően, mintha autóval vagy tömegközlekedéssel járnának munkába!

cykelslangen_foto_surelars.jpgCykelslangen, a dán főváros biciklis hídja (Fotó: Flickr/surelars)

Szelektív hulladékgyűjtés: a hajléktalanok mentőöve

A legtöbb dán otthonban már régóta meghonosodott az a gyakorlat, hogy a papír, üveg és háztartási hulladékot külön tárolókba gyűjtik. A Copenhagen Post szerint az országban megtermelt szemétnek csupán 7%-a köt ki a szeméttelepen, a maradék 93%-ot vagy újrahasznosítják, vagy speciális erőművekben eltüzelik, hogy elektromos vagy fűtési (termikus) energiát nyerjenek belőle. Ez utóbbi megoldás azonban kissé ellentmondásos, hiszen az elégetett szemét továbbra is erősen környezetkárosító hatású. Egy másik, sokak számára nagyon hiányzó elem az itteni rendszerből, hogy kimondottan a műanyag hulladék számára – kivéve a flakonokat – nincsenek külön konténerek.

Van viszont egy kitűnően működő rendszer a műanyag flakonok, sörösdobozok és sörösüvegek visszaváltására. Vásárláskor az ital árán felül ki kell fizetni a flakon/doboz/üveg betétdíját is, amit aztán a szupermarketekben lévő automatákban lehet visszaváltani. Az automata ad egy bizonylatot a beváltott üvegek értékéről, ami utána levásárolható vagy készpénzre váltható. Egy üvegért 60-120 forintnak megfelelő dán korona jár, ami kitűnő ösztönzés arra, hogy a sörösdobozok ne a kukában végezzék. Emellett külön „iparág” is épült erre a visszaváltós rendszerre, és a nagyobb kültéri rendezvényeken, fesztiválokon, parkokban rendre találkozhatunk nagy fekete zsákokkal szaladgáló emberekkel, akik a már kiürült üvegekre és sörösdobozokra vadásznak. Kissé zavaró, mikor tíz percen belül harmadjára kérdezik meg tőled, hogy elvihetik-e már az üvegedet, de ha ez végül azzal jár, hogy a park teljesen tiszta marad a buli után is, ám legyen. Nem beszélve arról, hogy ebből a visszaváltós rendszerből sok hajléktalan is meg tud élni.

flaskeautomat_foto_gunnar_danielsen.jpgFlaskeautomat, az üvegbeszedő automata (Fotó: Flickr/Gunnar Danielsen)

Dánia, a disznók országa

Bár Dánia környezettudatosság szempontjából mintaországnak tekinthető, még itt is sok változásra van szükség. Az egyik problémás terület a túlfogyasztás, elsősorban húsból, és az ennek megágyazó, túlterjeszkedő állattenyésztés. Kevéssé közismert tény, de a globális felmelegedés egyik fő okozója ez a szektor. Az állattenyésztés sokkal nagyobb mennyiségű üvegházhatású gázt termel, mint a teljes közlekedési szektor az autók, vonatok, repülőgépek és hajók együttes fogyasztásával. A két szektor részesedése a teljes károsanyag-kibocsátásból a FAO szerint 18% és 13%, az állattenyésztés javára. (Ebből a 18%-ból csak a szarvasmarha-tenyésztés 10%-ot tesz ki.) Dánia ebből a szempontból kirívóan rosszul teljesít: az 5,5 milliós országban több mint 20 millió sertést tenyésztenek, és a dánok a világ legnagyobb húsfogyasztói között vannak, átlagban évi közel 100 kg/fővel. Ezt az utóbbi brutális adatot igyekszik éppen a dán kormány kozmetikázni, a marhahúsra bevezetendő extra adóval. Az intézkedés nem titkolt célja a társadalom fogyasztási szokásainak megváltoztatása, és a törvényjavaslatot kidolgozó Dán Etikai Bizottság véleménye szerint a dánok morális kötelezettsége kevesebb húst fogyasztani a környezet megóvása érdekében.

fl_skesteg_foto_erik_forsberg.jpgFlaeskesteg, avagy ropogósra sült bőrös disznóhús (Fotó: Flickr/Erik Forsberg)

Túlfogyasztás? Van megoldás!

Ám a probléma ennél szélesebb körű, mivel más élelmiszerekből is túlfogyasztás és túltermelés van. Dániában évi 700 ezer tonna étel köt ki a kukákban, ami elég sokat ront az ország környezettudatos imázsán. Azonban ha van probléma, van megoldás is, a téma bekerült a köztudatba, a média is egyre többet foglalkozik vele, és az utóbbi években a dánok számos ötlettel jelentkeztek a pazarlás megfékezésére.

Az egyik ilyen alternatív “mozgalom” az úgynevezett dumpster diving, amit kb. „kukabúvárkodásnak” lehetne fordítani. Lényege, hogy éjszaka a „búvárok” kisebb csoportokba verődve a szupermarketek kukáiból összeszedik az egyébként még teljesen jó minőségű, de aznap vagy pár napja lejártnak titulált élelmiszereket, a hústól a zöldségen át a pékáruig. Egy-egy sikeres "merülésből" akár egy hétre való ételt is össze tudnak szedni, teljesen ingyen. A dumpster diverek nem hajléktalanok, vagy csupán spórolni akaró egyetemisták, hanem olyan környezettudatos emberek, akik bár megengedhetnék maguknak, hogy a boltban vásároljanak, de tevékenységükkel szeretnék felhívni a figyelmet pazarló életmódunk visszásságaira. Számos Facebook csoportjuk van, amelyekben megosztják egymással a tapasztalatokat, bevezető túrákat ajánlanak a leendő "búvároknak", képeket töltenek fel a zsákmányról, és gyakran annyi ételt szednek össze, hogy még a csoporttagoknak is felajánlanak belőle.

dumpster_diving_foto_romuald_bokej.jpgDumpster diving, a környezettudatos kukabúvárkodás (Fotó: Flickr/Romuald Bokej)

Az ételpazarlás csökkentésére azonban nem csak ilyen alulról szerveződő mozgalmak léteznek. A piac nagyobb szereplői közül egyre többen realizálják, hogy nekik is komoly felelősségük van. A vendéglátóipari egységek bevonására készült egy mobilapplikáció Too Good To Go néven, amelyre feliratkozva az éttermek záráshoz közeledve jelezhetik, hogy hány adag ételük maradt meg aznap, amelyet aztán alacsony áron eladhatnak az alkalmazás felhasználóinak. A fogyasztó az applikációban látja az éttermek listáját, és hogy melyiknek hány adag és milyen étele maradt meg. Miután kiválasztja a neki tetsző fogást, leadhatja a rendelést, majd az alkalmazáson belül fizet érte, és a megadott időpontban saját kis ételes dobozával elmegy érte, azt megpakolja, és elégedetten távozik, tudván, hogy olcsón ehet finomat, és ezzel még a környezetnek is jót tesz.

Egy másik opció a 2016 márciusában megnyitott WeFood. Ez egy olyan üzlet, amely a szupermarketek hibás és hamarosan lejáró szavatossági idejű termékeit gyűjti össze, és adja el az eredeti ár töredékéért. A boltban önkéntesek dolgoznak, az árult élelmiszereket ingyen kapják, a profitot pedig egy jótékonysági szervezetnek ajánlják fel. Jól mutatja a lassan az egész dán társadalmat átszövő, pazarló életmódot felszámoló mozgalom jelentőségét, hogy az üzletet nem más, mint Mária, a dán koronahercegnő nyitotta meg.

A változás a fejekben kezdődik

A dán környezettudatos modell egyik alapvető építőköve, hogy a politikai elit belátta: az ország hosszútávú sikeressége a fenntartható megoldások bevezetésén múlik. Ezek nem csupán egy tisztább és élhetőbb életteret, és ezáltal magasabb életminőséget biztosítanak, de óriási piaci lehetőséget is tartogatnak. A kis területű, és erőforrásokban nem igazán bővelkedő ország össztársadalmi szinten volt képes felismerni, hogy a további növekedés csak a meglévő erőforrások hatékonyabb felhasználásával és a környezet megkímélésével biztosítható. Ehhez viszont az egyének aktív közreműködésére van szükség, és arra, hogy adott esetben hajlandóak legyenek a saját szokásaikon és életmódjukon változtatni. Például kevesebb húst enni, az üres flakonokat visszavinni a boltba, a háztartási és papírhulladékot külön szemetesbe gyűjteni, és autó helyett biciklivel indulni munkába még esőben is. Ehhez viszont – a politikai akarat mellett – a fejekben is komoly változásnak kellett és kell bekövetkezni.

Tetszett a cikk? Kövess minket a Facebookon is!

Külföldön élsz vagy szeretsz utazni és van egy jó sztorid? Legyél a szerzőnk

Eredeti cikk: Fenntarthatóság és a világ: 1. Dánia

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://hellomagyarok.blog.hu/api/trackback/id/tr888810364

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.