JTom • 8 nap
A várnai csatára 1444. november 10-én került sor a törökök által megszállt Balkánon, egészen pontosan a bulgáriai tengerparton. A magyar sereg megtámadta az Oszmán Birodalmat I. Ulászló király és Hunyadi János vezetésével mélyen behatolva a török területekre egészen a Fekete tengerig menetelve. A cél az oszmánok balkáni uralmának felszámolása volt és visszaszorításuk Ázsiába, hogy ne tudják fenyegetni a magyar végeket. A döntő összecsapás Várna mellett bontakozott ki, melyben az alig 20 esztendő magyar uralkodó Jagelló Ulászló az életét vesztette.
A harcoló felek: az egyik oldalon az Oszmán Birodalom serege állt, II. Murád szultán és Kandarli Halil nagyvezír vezetésével, míg velük szemben I. Ulászló magyar-lengyel király és Hunyadi János vezette keresztény szövetséges hadsereg sorakozott fel. A törökök körülbelül 50 ezren voltak, míg a magyarok fele annyian, nagyjából 25 ezren lehettek. A keresztény haderőn belül a magyar-lengyel lovasság 15 ezer főt, a havasalföldi segédhad 4 ezer katonát, míg a többi segítség (németek, csehek, szerbek, horvátok) néhány ezer főt tettek ki.
A várnai csata a Thuróczy-krónikában. Forrás: commons.wikimedia.org
Magyarország az 1440-es évek elején Nándorfehérvárnál, majd – Hunyadi János vajdának köszönhetően – Erdélyben is sikerrel állította meg az Oszmán Birodalom támadásait, a győzelmek nyomán pedig a „törökverő” hadvezér elég önbizalmat gyűjtött ahhoz, hogy kísérletet tegyen a balkáni népek felszabadítására. A Szegeden és Váradon folytatott tárgyalások során ugyan az oszmánok békét kértek a magyaroktól, ám a pápa legátusa, Giuliano Cesarini bíboros folyamatosan egy újabb hadjárat megindítása érdekében „lobbizott” Ulászlónál, amelyhez – a pápai segítség mellett – többek között Jó Fülöp burgundiai herceg (ur. 1419-1467), Genova, illetve Velence támogatását is megígérte.
Cesarini bíboros végül sikerrel járt, ugyanis a magyar uralkodó a legátus nyomására Szegeden megesküdött, hogy a törökkel kötött egyezséget semmisnek fogja tekinteni, majd Váradon színleg megállapodott Murád követeivel. Valójában azonban megkezdődött egy nagy hadjárat szervezése mely egészen a Fekete tengerig vezetett. A keresztény sereg 1444 szeptember 20-án Orsova közelében lépte át a magyar-török határt, hogy meginduljon Nikápoly felé, ahol csatlakozásra várták a havasalföldi segéderőket. Innentől már a 25 ezres teljes keresztény had vonult tovább a tengerpart irányába.
A terv egyszerű volt: a keresztesek a meglepetés erejét kihasználva akarták felszabadítani a Balkánt, eközben pedig az itáliai köztársaságok hajói – blokádjukkal – megakadályozták volna II. Murád csapásmérő fő-seregének átkelését Európába. A terv azonban nem „működött” ugyanis Genova elárulta a szövetségeseket, és borsos áron – katonánként egy aranyért – átszállította Murád seregeit a tengerszoroson. A velenceiek önmagukban képtelenek voltak fenntartani a blokádot, így aztán a Várnához érkező kereszteseket ugyancsak kellemetlen meglepetések érték, például a teljes török had, 50 ezer harcossal.
I. Ulászló és Hunyadi János a keresztény haderő vezetői azonban még így is vállalták az összecsapást és a megütközést a szultáni haddal.
Az ifjú I. Ulászló Jan Matejko képén. Forrás: wikipedia.org
A várnai csata a hatalmas török túlerő dacára Hunyadinak hála egyenló felek küzdelmeként indult és magában hordozta annak esélyét is, hogy I. Ulászló sereg akár győzhet is. A magyar sereget ugyan a magyar király vezette, de az össecsapás végkimenetele a magyar hadvezéreken múlt: Thallóczy Ferenc szörényi bánon, Szilágyi Mihály várkapitányon (és délvidéki főúron), Hunyadi János temesi ispánon (főhadvezéren), Rozgonyi Simon egri püspökön illetve egy itáliai főpapon Giuliano Cesarini bíboroson.
A csata kezdetén a törökök rohamot indítottak a jobbszárnyon. A harcba lendülő egységek könnyű fegyverzetű aszabokból és akindzsikből álltak, akiknek célja nem az áttörés, hanem a Cesarini vezette hadtestek elcsalogatása és megsemmisítése volt; a csel be is vált, ugyanis a főpapok és Thallóczy bán gyanútlanul a könnyen megfutamodó törökök nyomába eredtek, az ellenség pedig egyenesen a szpáhik halálos ölelésébe vezette a keresztényeket. A jobbszárny rövid idő múltán összeomlott, menekülés közben pedig számos főpap – köztük Cesarini – és előkelőség életét vesztette. A katasztrófát végül Hunyadi János beavatkozása előzte meg, aki rohamával tönkreverte az ellentámadásba lendülő szpáhikat. Alighogy a törökverő hős győzelmet aratott a jobbszárnyon, hirtelen a másik oldalon is feladata akadt, ugyanis Szilágyi Mihály szintén válságos helyzetbe a ruméliai szpáhikkal szemben. Hunyadi gyors beavatkozása ezen a szárnyon is gyors sikert hozott, és úgy tűnt, hogy a keresztes sereg a létszámbeli hátránya dacára egyenrangú ellenfele a törököknek.
A térkép forrása: csamborgo.hu
A fordulatot az ifjú király meggondolatlan lépése hozta el, megpecsételve a csata sorsát: a szárnyakon dúló küzdelmet látva az addig tétlenségre szorított fiatal – mindössze 20 esztendős – és becsvágyó Ulászló király váratlanul rohamot vezényelt a derékhadnak, és alig 500 katonájával öngyilkos támadást intézett a janicsárok kőkemény fala ellen. A meggondolatlan és könnyelmű hadmozdulat során Ulászló hamarosan életét vesztette, a janicsárok közelharcban ölték meg, lándzsára tűzött fejének látványától pedig az addig bátran küzdő keresztény harcosok lelkesedése egy pillanat alatt elillant.
„A derék király szerencsétlen végzetét több jel jövendölte. Először is, amikor fegyverzetét magára öltötte, a szolga kezéből kiesett a sisakja; paripája szokatlanul hánykolódott; a hadrend felállítása után derült és csendes időben hatalmas szélvihar kerekedett, megtépdeste a királyi zászlót, és lerántotta a nyélről, aztán mindjárt el is állt; nem sokkal a békét felbontó gyűlés feloszlása után heves földrengés és váratlan árvíz jött.” (Bonfini, 1995. 3.6.275. 642. o.)
A király halála után a sorok megbomlottak, ezért Hunyadi – észlelve a teljes megsemmisülés veszélyét – azonnal elrendelte a visszavonulást. A várnai ütközet így számos előkelőség és sok ezer bátor magyar harcos véráldozata ellenére vereséggel végződött. Halottak száma: a török veszteségeket 20 ezer körülire, a magyarokét 11-12 ezerre becsülik, a győztes fél azonban így is az Oszmán Birodalom lett.
A várnai vereséggel azonban hazánk és Európa egy komoly lehetőséget szalasztott el, hiszen Hunyadiék erőfeszítéseinek ellenére II. Murád birodalma megtartotta balkáni pozícióit, sőt – a második rigómezei csatában és Konstantinápoly falai aratott győzelmeikkel –, az oszmánok később meg is szilárdították helyzetüket a kontinensen. Ez az ütközet volt az utolsó esély arra, hogy Magyarország ne határainál kerüljön szembe a törökök áradatával, a vereséget pedig külön súlyosbította a vakmerő uralkodó halála, és a lehetséges örökös – a négy esztendős V. László (ur. 1453-1457) – fiatal kora; szerencsére a várnai török vérveszteség és Hunyadi kormányzósága ez alkalommal még megmentette az országot a komoly veszélytől.
Felhasznált irodalom:
Ajánlott posztok: Legsikeresebb hadjárataink, 1956 három megindító részlete, A Habsburgok története / III. Béla és az Árpád-ház virágkora / Könyves Kálmán uralkodása / Szent László uralkodása / Széchenyi István gróf / Göring, Hitler után a második / Nagy Péter cár / Korhű film: Törvényen kívüli király / A legsötétebb évszázad és a pestis / Ki volt Rózsa Sándor? / Az államalapítás / Poroszország és a Német Birodalom / A hunok népe / Ki volt Aetius? /
