Linda Morvai • 11 nap
A Mecsek-hegység Baranya megyében, Pécstől északra található. Legmagasabb csúcsa a 682 méter magas Zengő. A terület gazdag jura időszaki feketekőszénben és uránércben. A hegység legrejtélyesebb részei kétségtelenül a mély szurdokok, amelyeket hűvös, párás mikroklíma jellemez sok védett növénnyel. A Szuadó-völgyben lévő Sárkány-szakadékban egy tíz méter magas vízesésre is bukkanhatunk. A Csepegő-árok valamint a Kirihberg (Templom-hegy) alatti szurdok csak néhány a sok közül, amelyek a tájat tarkítják. Turistautak nem vezetnek errefelé, mert korábban gyakran fordultak elő balesetek a sziklaomlások miatt. A Németdöglés nevű völgyben állítólag a Rákóczi-szabadságharc idején a kurucok által tőrbecsalt labancok jártak pórul. Mások szerint onnan kapta a nevét, hogy balesetet szenvedett a közelben egy sváb kereskedő.
A hegységben számos forrás fakad, köztük a híres Tettye, amely Pécs városát vízzel látja el. Barlangokból is rengeteg van errefelé, az eddigi kutatások alapján számuk akár kétszáznál is több lehet. Az Abaligeti-barlang a Mecsek eddig leghosszabban feltárt és leginkább kutatott barlangja. Főága észak-déli irányú, hossza közel ötszáz méter. Járataiban a levegő rendkívül tiszta, hőmérséklete állandó jelleggel tizenkettő Celsius-fokos, a páratartalom pedig nagyon magas (97%). A felszíni karsztjelenségekben (töbrök, víznyelők, források) gazdag terület látványossága a mésztufa lépcsősor. A 2009-ben megalakult Nyugat-Mecsek Tájvédelmi Körzet programja a hegység természetvédelmi értékeinek védelmét célozta meg, kiemelve közülük az Abaligeti-barlangot. A terület enyhe mediterrán éghajlatának köszönhetően a Mecsek eldugott részein nagyon sok Magyarországon egyedi növényfajjal találkozhatunk. Ilyen például a piritógyökér, a Janka-sallangvirág, a majomkosbor, a szarvasbangó és a szúrós csodabogyó. A meredek és száraz déli oldalakon tölgyerdők, bozótosok, gyertyánosok, az északi részeken pedig a hűvösebb völgyekben bükkerdők találhatóak.
A legendák szerint Orfű közelében és a napjainkban már Pécshez tartozó Tettye városrész területén hajdanán sárkányok éltek. A népnyelv beszédes helynevek formájában meg is emlékezett ezekről a különös teremtményekről. A Büdös-kúton, a Mecsek egyik eldugott zugában állítólag szintén egy hétfejű sárkány élt. Az éjszakát mindig abban a barlangban töltötte, amelyből a forrás eredt. Egyszer egy fiatal vitéz vetődött arrafelé és szomját akarta oltani ennél a forrásnál. A sárkány észrevette és rátámadt, de a fiú kirántotta a kardját, majd levágta a sárkány összes fejét. A szörny vére elvegyült a forrás vizével és megmérgezte azt, ezért nevezték el Büdös-kútnak. A Jakab-hegyi vár legendája szintén a sárkányokhoz kapcsolódik bizonyos elemeiben. Ez a vár valamikor egy gazdag ember tulajdonát képezte, aki rengeteg kincset gyűjtött össze magának. Amikor a törökök betörtek az országba, nagyon megijedt, mert nem volt hová elrejtenie ezt a sok értékes kincset, ezért alattvalóival pincét ásatott a várban lévő kolostor alá. Az arannyal töltött kupacot egy kakas, az ezüstöt pedig sárkány őrizte. Ők valójában emberek voltak valamikor, de megátkozták őket, így állatokká kellett változniuk. Sokan próbálták már megtalálni a kincset, de eddig még senkinek sem sikerült.
A Kőlyuk nevű barlanghoz ugyancsak érdekes mondák köthetőek. A török Ibrahim pasa itt bújt el, miután kirabolta Mátyás király egyik várát. Arról viszont nem tudott, hogy a barlangnak állandó lakosai is voltak: egy apa és annak lánya. A lány kérésére végül apja beleegyezett abba, hogy bizonyos ideig vendégül lássák a törököt. Úgy alakult, hogy a pasa beleszeretett a lányba, mindenképpen magának akarta őt, ezért nem riadt vissza az erőszaktól sem. Megölte az apát, de mielőtt a férfi végleg elhagyta volna a földi világot, megátkozta a gyilkosát. Erős vihar támadt villámlás és mennydörgés kíséretében, a földcsuszamlások következtében óriási sziklák zárták el a barlang bejáratát. A heves esőzések miatt a víz befolyt a járatokba, minden rést kitöltött, a pasa és a lány pedig megfulladt. Az apa átka ugyanis így hangzott: Ha lányomat bántani mered, semmisülj meg vele együtt!
A hegység déli oldalán lévő Bertalan-kápolnát a feljegyzések szerint szerzetesek építették valamikor a középkor idején. A mohácsi csatát követően, amikor a törököt már semmi sem állíthatta meg, mindannyian a Mecsek erdőségeibe menekültek. Csak egy maradt közülük a kápolnában, Bertalan. Először biztonságos helyre, egy barlangba vitte a kincseket, melyek a kolostor vagyonát képezték. A törökök csalódottan vették tudomásul, hogy a kápolnából már elvittek minden értéket, csupán egy szerzetes tartózkodott annak falai között. Bertalan a kínzások ellenére sem árulta el nekik, hogy hová rejtette el a kincseket. Ezt követően a városba vitték őt, hogy a nép megfélemlítésének céljából nyilvánosan kivégezzék őt. A présház mellett a törökök megnyúzták Bertalant, majd bőrét a földre dobták. Azonban csoda történt, mert a megnyúzott ember talpra állt és elindult a kápolna felé. Amikor odaért, összeesett és meghalt. A törökök ezt látva annyira megrémültek, hogy soha többé nem tértek vissza a helyszínre.
