Egy európai embernek nem könnyű megszokni a kínai életet. Ha van hely, ahol ez mégis könnyebben mehet, akkor az Sanghaj. A világ egyik legnépesebb városa legalább annyira nyugatias, ami megkönnyíti az átállást, a gondolkozás megváltozását. És persze van jópár olyan dolog, amit érdemes gyorsan megszokni, mert sokkal egyszerűbb és könnyebb velük az élet Kínában. Ezek közül nézzünk ötöt, ami gyorsabbá, kényelmesebbé, egyszóval jobbá teszi az életet, ha az ember Sanghajban telepedik le.
A kínai létnek nem csak bosszantó árnyoldalai vannak. Annak ellenére, hogy sok furcsasággal szembesül a messziről jött ember, nagyon sok dolog van, ami miatt lehet szeretni Kínát, az én konkrét esetemben pedig Sanghajt. Ezek közül a szerethető dolgok közül talán ez az öt legfontosabb:
SANGHAJ OLCSÓ
Ha valakit megkérdeznek, hogy miért szereti ezt a távol-keleti országot, akkor az első dolgok között emeli ki az árakat. Természetesen ez alatt nem minden értendő azért. Lakást bérelni vagy autót venni kifejezetten drága errefelé (is), viszont az élelmiszerek, elektronikai cikkek, bútorok elég kedvező áron kaphatók.
Szögezzük le, hogy helyi márkákról beszélek. Manapság azonban nem kell a kínai gagyitól félni. Persze még mindig megvannak a hamis piacok, ahol jó minőségű kamu cuccokat lehet kapni, de most nem erről van szó. Az egyre növekvő jómódú kínai középosztály megköveteli a megbízhatóságot, minőséget így az itt gyártott tévék, mosógépek, kanapék egyre inkább hasonlítanak nem csupán kinézetre, hanem minőségben is a nyugati testvéreikhez. Ehhez persze szükség van a pofátlan koppintáshoz és ipari kémkedéshez, amit a világmárkák nem tolerálnak. Amíg azonban termékeik jórészt kínai gyárakban készülnek, sok mindent nem tehetnek ez ellen. Persze ugyanúgy elérhetőek a japán vagy koreai márkák, ezekért azonban felárat kell fizetni.
Sörből is van választék bőven (Foró: Csnyi Barnabás)
A mindennapi élelmiszerekhez is nagyon olcsón lehet hozzájutni Sanghajban. Az ország méretéből kifolyólag az egzotikus gyümölcsök jelentős részét egész évben lehet kapni. A sertés és a baromfi ára mindig alacsony, ahogy a rizsé, a liszté és az olajé is. Ami azonban hiányzik az az olcsó sajt és vaj, mert azt bizony horror árban mérik errefelé: 10 deka sajtért nem ritkán elkérnek 50 jüant (kb. 2000 forint), míg ugyanennyi vajért 28 jüant (kb. 1100 forint).
INTERNETES VÁSÁRLÁS KÍNÁBAN
Ez a kategória hazánkban is egyre ismerősebb, hiszen az Alibaba.com már Európában is elérhető. Itt azonban nem kell az EU-s vámtól és a nagy összegű kiszállítástól félni. A legismertebb helyi oldal a Taobao, ahol mindent lehet kapni. Nem hiába emeltem ki a MINDENT, mert a tévétöl kezdve a mosóporon át az élő marháig tényleg minden van. Az árak alacsonyak, a kiszállítás gyors, a fizetés biztonságos. Nem csoda, ha a sanghaji utakat ellepik a motoros futárok, akik gyakran egy robogóval három légkondit kézbesítenek éppen.
Valaki frissen vágott bárányt rendelt (Fotó: Csányi Barnabás)
ONLINE PÉNZTÁRCÁK
Amikor megérkeztünk Sanghajba, rögtön feltűnt, hogy a helyiek alig használnak készpénzt és bankkártyát. Fura volt, hogy mindenki a telefonját mutogatja, az eladó vagy pénztáros pedig azt szkenneli fizetéskor. Erre két applikációt használnak: az Alipayt és a WeChatet. Mindkettőhöz kínai bankszámlára van szükség, amit az apphoz hozzá kell rendelni, ezután pedig bárhol használhatjuk. Tényleg BÁRHOL. Az étteremben, a sarki éjjelnappaliban, de még az utcai gyümölcs-, vagy streetfood árus is elfogadja valamelyiket. Nem csupán fizethetünk vele, de barátainknak is küldhetünk ezen keresztül pénzt. Nem kell várni 2-3 munkanapot, hogy megérkezzen az összeg, az utalás azonnali. Ezenkívül a számlákat is ki lehet vele egyenlíteni, amit a rajta található QR-kód olvasásának segítségével tudunk megtenni (szintén azonnali utalás). Naná, hogy a fentebb említett online áruházakban is fizethetünk velük. Itt a kódot se kell leolvasni, hiszen online pénztárcánkat hozzáadhatjuk a profilunkhoz, így a tranzakció csupán egy kattintás, okostelefonon pedig koppintás.
Az Alipay kezdőlapja (Kép: alipay.com)
A SANGHAJIAK SEGÍTŐKÉSZSÉGE
A kínaiak meglehetősen furák és korábban írtam is, hogy vannak gusztustalan dolgaik. Ennek ellenére nagyon kedvesek és segítőkészek. Az angollal sokan hadilábon állnak, de egyre többen beszélik valamilyen szinten, főleg Sanghajban. Ha mégsem tudnak megszólalni angolul, akkor gyorsan előkapják a telefonjukat és a rajta található fordítóprogrammal igyekeznek rajtunk segíteni. Nem lenézőek, nem arrogánsak a külföldiekkel szemben, mint oly' sokan kis hazánkban. Ha látják, hogy a fehér ember eltévedt, vagy fogalma sincs mit kell tenni, akkor gyakran elkísérnek ahhoz a metróvonalhoz vagy állomáshoz, amelyikre szükségünk van.
Egyik barátom január végén látogatott meg minket és volt egy nap, amikor feleségemmel együtt én is dolgoztam, így ő egyedül indult el várost nézni. A metróállomáson kihelyezett automatánál próbálta feltölteni a közlekedéshez használt kártyáját, ami nehéznek bizonyult, mert csak olyan papírpénz volt nála, amit a gép nem fogadott el. Tanácstalanságát látva egy fiatal hölgy sietett megmentésére, aki a saját pénzét felhasználva segített neki. Nem nagy összegről volt szó, de akkor is...
A KÍNAI ÉTELEK
Ez bizony egy külön bejegyzést érdemel, így itt csak érintőlegesen foglalkozom vele. Sanghaj nemcsak Kína, de a világ egyik legfontosabb gasztronómiai központja is egyben. Ha kínai ételekről van szó, akkor felejtsük el az otthoni édes-savanyú levest vagy csúsztatott csirkét. Amit Európában kínai kaja címszó alatt kapunk, az köszönőviszonyban sincs az Ázsiában elérhető társaikkal. Sanghaj pedig vegyíti az ország különböző tájairól érkező konyhákat.
Szecsuani specialitás: olajban főtt hús fűszerekkel és zöldséggel (Fotó: Csányi Barnabás)
Szecsuani, ujgur és kantoni különlegességek mellett megtalálhatóak a thai, indiai, japán, vietnami, és nyugati éttermek is a városban. Minden változatos, színes és nagyon finom. Az utcai palacsintától kezdve a fine diningig van itt minden. Természetesen az árak is hasonlóan változnak. Míg a sarki kifőzdében 10-15 jüanból (kb. 4-600 forint) megebédelhetünk, addig az kétszáz méterrel odébb levő görög étteremben már ennek a tízszeresét kell kifizetni egy étkezésért.
Japán szasimi tál (Fotó: Csányi Barnabás)
Ez csak öt dolog volt, de ennél jóval többet is fel tudnék sorolni. A poszt hamarosan folytatódik, hiszen a sanghaji életnek azért van még jópár pozitív adaléka.
Tetszett a cikk? Kövess minket a Facebookon is!
Külföldön élsz vagy szeretsz utazni és van egy jó sztorid? Legyél a szerzőnk!
Eredeti cikk: Öt jó dolog Sanghajban, amit könnyű megszokni