Gondoltad volna, hogy a barátaid hozzájárulnak ahhoz, hogy tovább élj? Kutatások igazolják, hogy az erős, támogató kapcsolatokkal rendelkező személyek könnyebben és sikeresen küzdenek meg bizonyos rákos betegségekkel, a szívbetegségekkel, egészségesebb az agyuk, és kevesebbszer fáznak meg*. Ennek ellenére egy másik követéses kutatás rámutatott, hogy mire felnövünk, a barátaink száma átlagban háromról nullára csökken**. Külföldön, más és más kulturális háttérrel és tudásanyaggal bíró emberek között ez a helyzet pedig csak fokozódik.
A tartós külhoni lét amellett, hogy rengeteg lehetőséget és élményt rejt magában, kőkemény munka is egyben. Belecseppenni egy vadidegen kultúrába, sokszor nem érteni, hogy mi történik körülöttünk, például a nyelvi nehézségek vagy kulturális különbségek miatt, abszolút stresszes időszak. Mondhatjuk, hogy eleinte nem a legkönnyebb terep a barátkozáshoz. Ráadásul még az otthoni kapcsolatok, amelyek pedig oly sok támaszt nyújtanak, idővel leginkább gyors online beszélgetésekre korlátozódnak. Ha azonban érdeklődve állunk az új hazánk kapujában és feltételek nélkül kíváncsiak vagyunk az elénk sodródó régi és új emberekre egyaránt, akkor nem kell tartanunk attól, hogy magányosan fogjuk tölteni az előttünk álló hónapokat.
SVÉDORSZÁGBAN ÍGY MEGY EZ...
Világéletemben egy dologban voltam igazán jó: könnyen és gyorsan ismerkedek és általában hamar megnyílnak nekem az emberek. Ez a tulajdonságom volt, hogy bizony új munkahelyet hozott vagy - kis túlzással - az életemet mentette meg. Egy éve azonban számomra is feladta a sors a leckét. Svédországba költöztem, ahol az emberek inkább introvertáltak, lassan nyílnak meg egymásnak. Alapvetően kedvesek, de a felületes beszélgetésen túl eleinte nehezen barátkoznak. Teljesen általános, hogy a szomszédok egy gyors „hej!” után nem igazán kerülnek velünk kontaktusba, de ahogy az alábbi filmsorozat (Welcome to Sweden!) részletből kiderül, próbálkozni mindig lehet.
Mégse keseredjen el senki sem, aki ide tévedne. Ha valamiért (jó munkaerő, kreatív, jó ember stb.) egy kis idő után mégis megszeretik az embert a svédek, akkor viszont a szívüket-lelküket kiteszik érte és nagyon megbecsülik. Időre volt szükségem ahhoz is, mire rájöttem, hogy ez a népség szeret segíteni, de ezt igen jól leplezi. Maguktól nem jönnek oda hozzád, de ha konkrétan kérsz valamit viszonzás igénye nélkül segítenek. Egyszerűen csak nem akarnak zavarni vagy túlzottan beleavatkozni a dolgaidba. Ma már nevetve gondolok vissza az első kollektív FIKA-mra is, ahonnan köszönés nélkül somfordáltak el a résztvevők. Így megy ez itt, nem szokás egymást órákig ölelgetni és magyarázkodni, ha éppen elég volt a társaság. Ahhoz azonban, hogy értelmezzem és ellessem a helyi szokásokat, alázatra, időre és nem kis türelemre volt szükség.
Egy év elteltével pedig ráeszméltem, hogy egyáltalán nem vagyok egyedül a nehezen barátkozó népség köreiben sem: van olyan svéd barátom, aki magyar származására büszkén gulyás-partyra invitált. Egy másik épp a svéd motivációs levelemet „lektorálja” a szabadidejében, a főnököm és a felesége pedig azon ötletel, hogy tud nekem segíteni, hogy új munkához jussak. Nem hagyhatom ki azt a két autista tinit sem, akikkel a munkám során foglalkoztam. Ennyire őszinte vallomást soha sem kaptam még: az egyikük szinte minden találkozásunkkor megölelget és megköszöni, hogy a barátja vagyok a mai napig. Páran a többi önkéntes közül is a szívemhez nőttek, az egyébként tünemény arab lakótársam személyében pedig egy egészen új kultúrával is „barátkozom”. Távol a hazámtól sem vagyok magyar társaság híján, nagyon jó és segítőkész barátokra leltem az itteniek személyében, szóval ezzel most cáfolnám a „magyar utálja a magyart külföldön" sztereotípiát.
Nem kell azonban hiperszociálisnak lennie senkinek ahhoz, hogy hozzám hasonlóan barátokat szerezzen, de tény, ha egész nap csak a szobánkban ülünk begubózva, akkor ne várjuk, hogy új élményekkel gazdagodunk. Hogy mit tegyünk inkább és mit ne? Arra nincs kompakt válasz, hiszen mindenki más módon és más ütemben barátkozik, de az alábbiak talán a segítségünkre lehetnek a kezdetekkor...
Képünk illusztráció (Kép: Momo/Facebook)
AMIBE ÉRDEMES ENERGIÁT FEKTETNI
1. Tudjunk meg minél többet az adott kultúráról, szokásokról. Nincs olyan hely a világon, ahol a helyiek ne adnák szívesen tudtunkra a „büszkeségeiket”, ne avatnának be szívesen minket abba, hogy ők mit, hogyan szoktak. Nálunk például minden második kollégám a tudtomra adta, hogy micsoda nemzeti hagyomány a közös kávészünet (FIKA). Azóta tudom is, hogy így tudok velük leginkább osztozni az élményekben. Fontos, hogy legyünk nyitottak. Figyeljük őket, hiszen mi vagyunk az újak. Nekünk kell alkalmazkodni az adott többséghez. Ha így viselkedünk, sokkal könnyebben elfogadnak majd minket. Szinte mindig plusz pont az is, ha meg tudunk szólalni az adott ország nyelvén. Nemrég egy svéd ismerősöm magyar „köszönömmel” válaszolt nekem valamire és teljesen meghatódtam. Fordítva is így működik, szóval bátorság!
2. Kezeljük körültekintően az otthonról hozott információkat. Természetes, hogy mielőtt útnak indulunk, információkat gyűjtünk a célállomásról. Biztosan jót is akarnak a többiek, de ne csak az otthonról hozott sztereotípiákból induljunk ki. Amennyi ember, annyi világlátás, tapasztalat. Különbözőek vagyunk, hasonló helyzeteket sokszor teljesen másképp élünk meg, mint mások. A munkahelyemen lévő előző önkéntes például nem érezte jól magát az alapítványunknál. Ha ezt tudtam volna előre, biztos csökkent volna a motivációm. Kiderült azonban, hogy - egy teljesen más beállítottságú ember lévén - ő nehézségnek élte meg azokat a helyzeteket, amelyekre én épp, hogy kihívásként tekintek. Sokaktól hallottam azt is, hogy a svéd vidék lassú és unalmas, nekem viszont épp erre volt szükségem egy elég stresszes és egészségtelen életvitelt követően.
3. Csak pozitívan! Általános, bárhol a világon érvényes szabályszerűség: az emberek jobban vonzódnak a pozitív társasághoz. Gondoljunk csak bele: egy olyan emberrel beszélgetnénk szívesebben, aki csak a gondjait önti a nyakunkba és megállás nélkül panaszkodik vagy szeretnénk inkább nevetni és minket érdeklő semleges témákról eszmét cserélni? Nem kell mindenáron erőltetni az optimizmust, de ugye minket is jobban inspirál valaki, aki ugyan követ el hibákat, de képes ezeken felülemelkedni, esetleg nevetni magán is és menni előre a céljaiért? Minden kezdet nehéz, de sajnos magunkon és másokon se segítünk azzal, ha csak a negatívumokat ismételjük.
4. Éljünk aktív életet! Minél több csapatba tartozunk annál nagyobb az esély az új ismeretségekre. Nem kell aggódnunk a pénz miatt sem: ha elmegyünk egy állami (Svédországban például ingyenes) nyelvkurzusra, akkor összekötjük a kellemest a hasznossal. Akár a kollégáknak is küldhetünk egy kör-e-mailt egy hétvégi vagy esti programról, és lehet, hogy csak egy valaki csatlakozik hozzánk, de már akkor is megéri a fáradságot. Nézzünk körül a helyi csatornákon (pl. önkormányzat weblapja, hirdetőtáblák) nálunk gyakran szerveződnek előadások, hobby klubok (tánc, önkénteskedés, horgolás oktatás, kreatív írás stb.). Az egyik svéd ismerősöm például a helyi Vöröskeresztnél segít időnként és a legtöbb barátot a közös önkéntesség során szerezte.
5. Használjuk jól a netet! Néha egy kattintás is elég ahhoz, hogy barátokra leljünk. Én például teljesen véletlenül találtam a hellomagyarok.hu oldalra, cikkírónak jelentkeztem és máris több tehetséges emberrel kerültem igazi-netes-beszélgetős kapcsolatba. Elszántan küzdünk valamiért? Alkotunk? Nagyon érdeklődünk valami iránt? Keressünk az érdeklődésünknek megfelelő Facebook, LinkedIn csoportokat, közösségeket, weblapokat, legyünk ezeknek aktív tagja (kommenteljünk, lépjünk kapcsolatba). Az internet hihetetlen mennyiségű lehetőséget kínál a közösségépítésre, íme néhány példa: Amerikából hallottunk már a Nextdoor, közösségi szomszédolás applikációról. A Tinder szintén új kapukat nyitott és néha nem is baj, ha egy találkozásból csak barátság szövődik, ugye?
6. Ne felejtsük el az otthoniakat sem. Elmondhatatlanul rossz érzés távolról szemlélni az otthoni nagy történéseket (szülinapok, temetés, esküvő, szülés), de ha tudunk energiát adni a kapcsolatainkba, akkor van remény arra, hogy fenntartsuk és ápoljuk őket. A lényeg, hogy a másik érezze, hogy a távolság ellenére mindig is fontos marad számunkra. Nemrég lemaradtam a legjobb barátnőm harmincadik születésnapjáról, de eszembe jutott, hogy minek örülne nagyon. Az otthoniakkal közös erővel készültünk a meglepire, vak helyszínekkel és képeslapokkal, még innen is izgalmas volt.
7. Viselkedjünk támogatóan és megértő figyelemmel kövessük a másik életét. A kezdeti nehézségek után számtalan bimbózó ismeretség csúszik el egy apróságon: az életünk pörög, intézzük az ügyes bajos dolgainkat és nem figyelünk kellően a másikra. Nem kell folyton találkozót kierőszakolnunk a barátainkból, de legyünk ott a háttérben, ha szükségük van ránk. Éreztessük velük, hogy ránk támaszkodhatnak. Hiszen mi másról szólna a barátság, ha nem arról, hogy feltételek nélkül elfogadjuk a másikat olyannak amilyen és ellentételezés nélkül adunk, amit szívesen adunk (pl. megértést, támogatást), ha szükséges?
Képünk illusztráció (Kép: Momo/Facebook)
AMIT INKÁBB MOST FELEJTSÜNK EL
1. Ne szegjük meg az adott ország írott és íratlan szabályait. A közlekedési, társadalmi társalgási és egyéb íratlan szabályok áthágása - valljuk be - néha lehet csábító is, de ezzel ne feltétlenül külföldön játsszunk, ha barátokat szeretnénk szerezni. A saját biztonságunk és testi épségünk érdekében. Egy apró példa: vannak országok, ahol egy seggrecsapáson még csak elmosolyodnak, míg a másikban akár nemi erőszaknak minősül. Ne feszegessük a határokat, inkább figyeljünk éberen a környezetünket vagy kérdezzünk meg másokat, hogy az adott tevékenység zavaró lehet-e. Svédországban például nagyon erős lenne, ha jó magyar szokás szerint „lepuszilnék” egy barátot. Igaz, nekem meg az öleléssel kombinált hátveregetést volt nehéz megszoknom.
2. Ne éljünk vissza a helyiek bizalmával. Nem vagyunk egyformák, biztosan rengeteg kulturális különbséget fogunk felfedezni külföldön. Nem a legcélravezetőbb azonban minden nehézségért az új hazánkként szolgáló országot szidni. A furcsa dolgokon, legyen az köpködés vagy túláradó vendégszeretet, egyszerűen mosolyogjunk egyet (sztorinak jó lesz otthonra) és próbáljuk meg elfogadni őket. Viselkedjünk úgy az emberekkel, ahogy azt fordítva is elvárnánk. Ne nézzük palimadárnak a külföldieket: még ha egy másik nyelven tett párbeszéd nem is, a testbeszédünk könnyen elárulja, ha a gondolataink nincsenek szinkronban a tetteinkkel.
3. Ne akarj más lenni, mint aki vagy. Öröm, ha fejlődsz, fogsz is, sokkal talpraesettebb és önállóbb leszel mint korábban. Sokszor nehéz és stresszes szituációkkal kell megbirkóznod (pl. eltévedsz, nem értesz semmi egy fontos helyzetben), de már magában a nyelv apránként történő elsajátítása is magabiztosságot fog adni. Attól azonban, hogy jó messzire mentél, nem kell egyből teljesen kicserélődnöd. Előbb-utóbb a külhoni kapcsolataidban is kilóg a lóláb, ha nem önmagad adod. Abszolút versenyző típus vagyok, de pont a kintlét ébresztett rá, hogy nem kell mindig a legjobbnak lenni. Folyton versenyben lenni csak felesleges energiákat emészt fel. Mindenkinek saját fejlődési üteme van egyes területeken. Kell hozzá ugyan némi tapasztalás, de az ember a végére úgyis rájön, hogy néha esetlenül, néha kócosan vagy betegen is, de úgy a legszerethetőbb, ahogy van és ugyanúgy értékes és érdekes, mint bárki más.
Képünk illusztráció (Kép: Momo/Facebook/Flickr)
* Lissa Rankin, MD. Mind over medcine. Scientific proof that you can heal yourself. (2013). Hay House UK
** Matthew D. Lieberman. Why our brains are wired to connect. (2014). Crown Publishing Group, USA
Tetszett a cikk? Kövess minket a Facebookon is!
Külföldön élsz vagy szeretsz utazni és van egy jó sztorid? Legyél a szerzőnk!
Eredeti cikk: Hogyan szerezz barátokat külföldön?
