Ha Taljánország déli csücskében élsz, s látogatóba jön hozzád a rokonság, a barátok, biztos, hogy mindenki ezzel a kéréssel áll majd elő, ezt a városkát szeretné látni. „Tudod, azok a kis kunyhók, azokkal a fura rajzokkal!” Vagy: „Azt a mini várost nézzük meg, ami olyan, mint Aprajafalva!” Felkészültebb turisták pedig: „Azt a világörökség részévé választott, különleges városkát annyira szeretném meglátogatni, ha ott leszünk!” Te pedig elkalauzolod őket, ki tudja hanyadszor is, Alberobello meseszerű településére.
Utcarészlet (Fotó: T. Bacsa Judith)
Szinte már képzett idegenvezetőként meséled el a különleges kör alaprajzú, kúpos tetejű kőházak történetét. Miszerint anno, a tizenhetedik században létezett egy rendelet, amely kimondta, hogy a hűbéruraknak nem a föld után kell adózni, hanem a birtokukon álló házak, építmények után. Az akkori uraság, egy igen találékony gróf ezért kifundálta, és parancsba is adta, hogy az ő földjén csak olyan épületek épüljenek, amelyeket az adószedők jövetelének megneszelése esetén nagyon gyorsan le lehet bontani, szét lehet szedni. Így születtek meg a trullók, ezek a helyes kis kör házacskák, süveges tetejükkel, mindenféle kötőanyag vagy fa tartószerkezet nélkül felépítve. A gróf így hosszú évekig megúszta az adófizetést, mert a király emberei mindig csak romokat találtak házak helyett. Amikor viszont a királyi adószedők elhagyták a „kőkupacokkal” teli helyet, pillanatok alatt felépültek újra a trullók, s visszaköltöztek beléjük a lakosok. Persze, mint minden adócsaló, a furfangos gróf is lebukott egy jóakarója feljelentése miatt, és a nápolyi király hosszú, hosszú évekre börtönre ítélte. Szegény grófom nem sokkal élte túl a spanyol börtön „vendégszeretetét”.
Trulló sorház (T. Bacsa Judith)
Elmeséled azt is a szűk utcákon járva, hogy a süvegekre festett jelek, mind-mind mást jelentenek. Vannak köztük ősi szimbólumok, keresztény jelképek, állatövi jegyek, sőt, volt, hogy egyszerűen csak a szerelmükről vallottak így az akkori ifjak. Ez általában az ikrek egybeépített házikójáról jut eszedbe, akik a legenda szerint ugyanabba a leányzóba voltak szerelmesek, s akik közül állítólag ez a lány sem tudott választani. Így aztán hármasban éldegélték kissé pikáns életüket az ikertrullóban.
Ajándékbolt trullók (Fotó: Pixabay)
Manapság a trullók nagy többségében ajándékboltok vannak, tele szép kézműves termékekkel. Némelyikben a helyi művészemberke is ott ücsörög, és a szemed láttára alkot. Kedvencem egy ötvös fiú, aki hihetetlen szépségű ezüst ékszereket, tárgyakat „heggeszt”. Másik kedvencem a kóstolható, vehető helyi likőr. Ha már sokadszorra jársz itt, alig várod, hogy végre a kirándulás ezen pontjához érjetek. Vendégeidet sem kell sokat unszolnod, hogy kóstolják meg a pohárkákba töltött füge, kaktusz, mandula vagy épp limoncello likőrt. Aztán persze nagy diskurzus közepette megállapíthatjátok, kinek melyik a favoritja. Én maradok a krémes limoncello mellett.
Limoncello (Fotó: Flickr/Ewan)
A kis alkoholtól felbátorodva, fakultatív program gyanánt, megmászhatjátok a belső udvarokból megközelíthető tetőteraszokat, amelyekről szép kilátás nyílik a trullók süvegtetőire. Meglátogathatjátok a város azon utcáit is, ahol nincs turista zűrzavar. Ott a trullókban ma is egyszerűen élnek az emberek, olaszosan, hangosan, az elmaradhatatlan teregetéssel, s a mindig nyitott ajtók miatt még azt is láthatjátok, mi került aznap este az asztalra. De ehettek egy fagyit, pardon gelatót, vagy beülhettek a város egyik hangulatos éttermébe.
Ja, és ki ne hagyjátok a kissé nagyobbacskára nőtt, de szintén süveges trullo képét mutató templomot!
Szent Antal trulló templom (Fotó: Pixabay)
Én még biztos visszatérek párszor az apró, fehér házak, a szűk utcák, a barátságos helyiek közé, ahol úgy sétál az emberfia, mintha meseország óriása lenne…
Tetszett a cikk? Kövess minket a Facebookon is!
Külföldön élsz vagy szeretsz utazni és van egy jó sztorid? Legyél a szerzőnk!
Eredeti cikk: Olasz meseváros: Alberobello, avagy Trulliföld
