A legtöbben arra kíváncsiak, hogy úgy általában milyen az élet, és hogyan jövök ki a fizetésemből, illetve mennyi szabadidőm van. Azt kell hogy mondjam, ha az ember nem túl hülye, Hanoi a munkavállalás Mekkája lehet. Külföldiként rengeteg a lehetőség, és mivel az árak nem túl magasak, egy normál európai fizetésből nagyon jól ki lehet jönni. Megjegyzem, nekem csak angoltanítás terén van tapasztalatom, és bár ez az egyik legkeresettebb szakma, más területeken is el lehet helyezkedni.
Miután az élet nem túl drága, mindenki maga dönti el, hogy mit kezd a szabadidejével. Pluszmunkát vállal, tanul, új hobbit talál, esetleg sportol... A lista végtelen, de az biztos, hogy a különböző éttermek és kávézók látogatása előkelő helyen szerepel. Mert itt könnyen megteheti az ember, hogy ilyen helyekre járjon. Sőt, néha még olcsóbb is étteremben enni.
(Fotó: Braxátor Rebeka)
2. ÉTELEK
Ha már az éttermekről volt szó, nézzük meg mit kínál Hanoi ennivalófronton. Mint már említettem, étteremben enni gyakran olcsóbb, mint otthon főzni. Rengeteg az utcai kifőzde, söröző, kávézó és egyéb ételt-italt szolgáló létesítmény. A legolcsóbbak persze a helyi ételeket szolgáló kajáldák, amit általában egy család üzemeltet, gyakran a saját házában. Előfordul, hogy beülsz valahova egy pho-ra, és miközben eszel, unaloműzésként megszemlélheted a család esküvői fotóit, és az unokákról készült (gagyin photoshoppolt, és giccses) képeket. Ezek az ételek persze gyakran nem a legegészségesebbek, de azért vannak olyan helyek is, amik jó áron ajánlanak minőségi ennivalót.
Ami engem illet, nem rajongok a vietnami konyháért, de azért van pár fogás, ami határozottan hiányozni fog. Ilyen például a pho, ami egyébként a tészta neve, de a vele készített levest is így hívják. Van pár ízletes salátájuk is, és persze egy jól elkészített che, vagyis tapioka puding is fel tudja dobni a napomat. A legjobban azonban talán a friss kókusz és mangó fog hiányozni. És persze az izgalom, hogy olyan dolgokat próbálok ki, amit még sosem láttam, és halvány gőzöm sincs róla, hogy mi az.
Van pár dolog azonban, ami egyáltalán nem fog hiányozni. A vietnamiak nemigen esznek salátákat, ellenben sok mindenhez adnak leveleket, ami nekem annyira nem jön be. A saláta meleg levesben szottyasztva valahogy nem nyerte el a tetszésem, de az abszolút rémálmom egy mentához hasonló levél, aminek kesernyés íze van, és mindenbe, de mindenbe beleteszik. A legtöbb külföldi egyébként hasonlóan vélekedik erről a levélről, bár egyesek szerint még mindig jobb, mint a hal ízű levél.
A másik, amitől kiver a víz, az a cukrozott tej, ami már eleve ízesítve van. Ehhez, és a cukrozott joghurthoz és egyéb tejtermékekhez sokkal könnyebb hozzájutni, mint a natúr változatukhoz. Nem csoda, hogy hamar megtanultam a cukrot vietnamiul. Az emberek itt még mindig abban a hitben vannak, hogy a cukor jó, és mivel a szájhigiéniára sem adnak túl sokat, rengeteg a rohadó fogú gyerek.
Ha vegetáriánus vagy, megszívtad, mert itt a hús nagyon menő. Gyakran még a tofuba is belerejtik, úgyhogy vigyázni kell, mit rendelsz. Szerencsére a vietnami furcsaságok mellett ma már viszonylag könnyű nyugati termékeket beszerezni. Persze ha már hozzászoktunk a helyi árakhoz, nem biztos, hogy szívesen költünk többet az ilyesfajta luxuscikkekre. Bár ezeket nagyjából az otthonival azonos áron kínálják, az ember meggondolja, hogy fizessen-e annyit egy sajtért, amiből az egésznapi étkezését meg tudja oldani.
3. VÁSÁRLÁS
A nyugati termékeket áruló boltok mellett vietnami szupermarketből is be lehet szerezni a szükséges dolgokat. Én általában hetente egyszer járok boltba, ami már önmagában egy kisebb kaland. Kezdjük ott, hogy a boltba nem lehet táskát bevinni. Azt vagy egy erre kijelölt szekrényben kell hagyni, vagy ha menőbb szupermarketbe megyünk, és nem túl nagy a táskánk, akkor beleteszik egy nejlonzacskóba, amit aztán tűzőgéppel összetűznek. A boltban pedig a legfurább termékeken van lopásgátló. A sajtot, a vajat és a csokit néha műanyag dobozba zárják, és az olívaolajos üveg nyakán is gyakran ott fityeg a biztonsági zár. Az üzletben mindig háromszor annyi az eladó, mint a vevő, és a polcok gyakran félig üresek, mintha élelmiszerhiány lenne.
Ha valaki kalandosabb kedvében van, tud kicsit vietnamiul, és ismeri annyira a helyi viszonyokat, hogy ne verjék át, az utcán is tud vásárolni. A zöldség- és gyümölcsbeszerzést érdemes itt lebonyolítani, ugyanis gyakran olcsóbb, mint a boltban. Ha valaki nagyon bátor, még húst is vehet, de én erre azért nem vetemednék. Arról nem is beszélve, hogy a vietnami hentesek végzik a legszegényesebb munkát. A húst úgy aprítják föl, hogy egy bárddal, csontostól, mindenestől, ahol érik szétverik. Ezzel gyakorlatilag ehetetlenné és életveszélyessé teszik a húst, ugyanis egyrészt tele lesz éles csontszilánkokkal, másrészt sokkal nehezebb ezekről a csontdarabkákról leenni a húst. A szabadtartás itt egyébként nagyon megy. Az utcán rohangáló csirkék mindennapi látvány, és az is biztos, hogy minden szomszédságban van pár kakas, akik nem hagyják az embert aludni.
A ruhavásárlást én viszonylag könnyen meg tudom oldani, bár van pár dolog, amit nehéz beszerezni. Ilyen például az alsónemű és a zokni, ami valamiért nagyon drága. Azzal is számolni kell, hogy az otthoni méret nem lesz jó. Hacsak nem a Made in Vietnam nevű boltláncban vásárolunk, ahol nyugati márkák termékeit lehet jó áron megvenni. De mivel itt mindent hamisítanak, az is előfordulhat, hogy egy álboltba megyünk be, ahol gagyi, vietnami cuccok vannak. A minőség itt nem fontos, és az árakat sem feltétlenül ez alapján szabják.
(Fotó: Braxátor Rebeka)
4. LAKHATÁS
A szoba- és lakásbérletárak nagyjából megegyeznek a magyarországival, de miután itt ez az egyetlen költségesebb dolog, még így is jól lehet spórolni. A választék elég nagy, azonban nem árt óvatosnak lenni, mielőtt beköltöznénk valahova. A kakasok mellett ugyanis egyéb tényezők is megzavarhatják a nyugalmunkat. Hanoiban rengeteg az építkezés, ami gyakran éjszakára sem áll le. Emellett az is gyakori, hogy nincs rendes ablak, mert a házak olyan közel vannak egymáshoz, hogy nem jut be fény. És persze sok főbérlő próbál meggazdagodni a nyugati lakókon, úgyhogy nem árt körültekintőnek lenni.
Nem mellékesen, Vietnamban nem adhat ki akárki ingatlant. A helyieknek előbb valamiféle engedélyt kell szerezni, és miután beköltöztünk, az útlevelünk másolatát be kell mutatni a rendőrségen. Ha valaki hosszabb ideig szándékozik megszállni nálunk (értsd 3 nap), gyakran tőle is elkérik az útlevelet, ugyanis nem akarnak bajba kerülni a hatóságokkal.
5. KÖZLEKEDÉS
Hanoiban a közlekedés több mint borzalmas. A tömegközlekedés kimerül a buszoknál, amik nem túl gyakran járnak, kevés a megálló és nem a legjobban megtervezett az útvonaluk. Ellenben nagyon olcsóak. Néha, ha az óvárosba megyek, buszra szállok, de csak azért, mert ott rettenetes parkolni, és mert azt a buszútvonalat ismerem. Miután egyszer este sikerült elkeverednem valami teljesen ismeretlen városrészbe, és persze a telefonom is lemerült, és azt hittem az utcán töltöm az éjszakát, inkább nem kockáztatok többet. Egyébként is nagyon macerás és időigényes buszozni, és azóta megtanultam motorozni, ami sokkal kényelmesebb, és itt egyébként is ez a legelterjedtebb közlekedésiforma.
A forgalom konkrétan életveszélyes, ugyanis szinte senki nem tud normálisan vezetni, de a motorozás még így is a legjobb módja a közlekedésnek. Az egyetlen hátránya, hogy ha nagybevásárlást tartok, kisebb cirkuszi mutatványt kell végrehajtanom, hogy hazaegyensúlyozzak a szatyrokkal, és télen, esőben sem éppen a legpraktikusabb. Persze a vietnamiak erre is találtak megoldást. Rengeteg a különböző, motorra szerelhető esőkabát, sőt idén egy paplankinézetű, téli motortakarót is láttam hirdetve. Véleményem szerint elég életveszélyes, de a hanoiak amúgy sem sokat törődnek a biztonsággal.
(Fotó: Braxátor Rebeka)
6. EMBEREK
A listát az emberekkel zárnám, végül is nagymértékben ők határozzák meg a várost. A legtöbb külföldinek, engem is beleértve, a helyiekről elég szélsőséges a véleménye. Mi több, rengeteg helyi látja hasonlóan a helyzetet. Egyrészt, a vietnami számomra túlságosan agresszív kultúra. Senki nem törődik a másikkal, hangosak, mindenki folyton kiabál, megpróbálnak átverni és mutogatnak, ha különbözöl a többiektől. Másrészt viszont rengeteg a kedves, segítőkész ember, akik kíváncsiak, és meg akarnak ismerni. A legtöbbjüknek fogalma sincs a nyugati kultúráról, úgyhogy semmin ne lepődjünk meg.
Ha a rosszabb fajta vietnamival találkoznánk, nem árt emlékezni, min ment keresztül az ország, és milyen nehézségekkel kell még ma is megküzdeniük. És valami csoda folytán, minden rossz után rögtön találkozom valami kedvességgel, ami az "utálom Vietnamot" hangulatomat átváltoztatja "imádom Vietnamot"-ra.
Egy biztos, a Hanoiban éléshez hatalmas türelem kell. Nem teljesen sikerült megszokni a környezetszennyezést, a folyamatos zajt, és a kultúrával való folytonos ütközést. Azonban rengeteg előnye is van: a kényelmes életvitel, az alacsony árak, és persze hogy innen könnyű felfedezni Ázsiát. Összességében úgy érzem, megérte ideköltöznöm, és bár nem tervezek örökre itt maradni, lehet, hogy még visszatérek Hanoiba.
Tetszett a cikk? Kövess minket a Facebookon is!
Külföldön élsz vagy szeretsz utazni és van egy jó sztorid? Legyél a szerzőnk!
Eredeti cikk: Hat pontban arról, hogy milyen az élet Hanoiban
