Ez az ötödik karácsonyunk, amit külföldön töltünk. Idén kicsit más, mint eddig. Mindig ki akartam próbálni, milyen a tengerparton, melegben karácsonyozni. A sok magyar és az elmúlt négy év angliai karácsonyok után idén ez végre sikerült Mexikóban.
Be kell vallanom, most, hogy itt vagyok Mexikóban, még kissé fura, hogy naptár szerint karácsony van, de kint mégis 30 fok van, pálmafák, napfény, csillogó kék tenger, a parton meg az emberek süttetik magukat a téli napsütésben. Emellett természetesen a sétálóutcában óriás karácsonyfa, ünnepi díszítés, a bevásárlóközpontokban pedig a Jingle Bells szól. A szomszéd meg a pálmafáját világítja ki és díszíti a ház előtt. Mit mondjak, nem ehhez szokott az ember lánya az elmúlt 30 évben.
30 fokban egész más a karácsony (Fotó: Andi Fodor)
EGY ÉLMÉNY, DE NINCS KARÁCSONYI ÉRZÉSÜNK
A nagyobb bevásárlóközpontok parkolóiban már november végén elkezdtek igazi fenyőket árulni. Közelebb mentem és beszagoltam. Ekkor éreztem először, hogy közeleg a karácsony. De aztán picit tovább mentem és megláttam, hogy már ekkor, egy hónappal az ünnep előtt is, a fenyőfák alja csontszáraz. Szegények ott állnak összekötözve és várják a sorsukat Ráadásul nagyon drágák is, úgyhogy úgy tűnik, idén nem lesz karácsonyfánk, csak a házunk előtt álló pálmafát öltöztetem fel és ezzel egy újabb régi vágyam válik valóra.
A MEXIKÓIAK IMÁDJÁK A KARÁCSONYT
Mi nem nagyon foglalkoztunk eddig a karácsonnyal (hiába van mindenhol ünnepi díszítés), valahogy nem volt meg a hangulat. Tudjátok, mikor lefagy a kezünk, orrunk, míg próbáljuk a külső díszkivilágítást felpakolni a házra. Túl nagy dolgot nem is szoktunk a karácsonyból csinálni, na de annál inkább a mexikóiak.A karácsony kezd mindenfelé elüzletesedni, ebben nincs semmi meglepő. Itt is. Azt is tudjuk, hogy a mexikóiak igen színes nép, imádnak mindenféle rikító színt és giccset, a ház falától kezdve a ruhájukon, mindenhol. Na de még ilyet én sem láttam, hogy felpakolnak minden csicsát a házukra és összevásárolnak mindent a mikulásos evőeszköztől a konyharuháig és kádkilépőig. Ezekből néha egész érdekes alkotások születnek.
Mexikóban a karácsonnyal szinte bármit el lehet adni (Fotó: Andi Fodor)
AHOGY MI LÁTJUK A MEXIKÓI KARÁCSONYT
Mexikóiak között élünk a kertvárosban, ahol mi vagyunk az UFO-k a tősgyökeres helyiek között. Itt testközelből látjuk, érezzük és persze halljuk a karácsonyt, le sem tudunk maradni róla. Emellett új háztulajdonosunk is mesélt a helyi hagyományokról (amiből persze nem mindent értettünk hiányos spanyol nyelvtudásunknak köszönhetően). De amit nem értettünk, azt is tapasztalhattuk a későbbiekben a saját bőrünkön.
MEXIKÓIAK KARÁCSONYA: TISZTÁRA, MINT A SZAPPANOPERÁKBAN
A díszek és ajándékok mellett a mexikóiaknak a karácsony abszolút vallási ünnep. Persze náluk is jön a Mikulás és elkapta őket a gépszíj, de ők még abszolút tudatában vannak, hogy miről is szól az ünnep és számukra Santa csak valami, amit az amerikaiak kreáltak.
A mexikóiak hangosan ünnepelnek. Nem lehet nem észrevenni, hogy éppen valami esemény van. Ráadásul mindig ünnepelnek valamit. Nagy a család, tehát legyen szó egy sima szülinapról, vagy a legszentebb ünnepről, a karácsonyról: mindig van ok az ünneplésre.
A mexikói karácsony december 2-án kezdődik. A már szappanoperákból ismerősen csengő, Guadalupei Szűzanya születésnapjára készülnek, ami 12-én van. Ezt esténként úgynevezett Posatával ünneplik meg. Mint minden Latin-Amerikában, ez is egy társasági esemény, ahol a szomszédok, barátok, rokonok átmennek egymáshoz és énekelnek, esznek, mulatnak. Ezen a napon kerül elő a piñata, amit eddig csak tévében láttam, ott is érdekes módon inkább amerikai filmekben. Ez az a nagy, mindenféle formájú valami, amit valaki bekötött szemmel egy nagy bottal, mások bíztatására addig ver, amíg szét nem esik és ki nem hullik belőle a sok cukorka. Ilyenekkel szoktak itt mulatni szülinapi bulikon is, de karácsonykor ennek a piñatának egy hét ágú csillagnak kell lennie, ami a hét főbűnt szimbolizálja és azt verik szét.
Piñaták Mexikóban (Fotó: Andi Fodor)
December 2. után egészen a szűz születésnapjáig tart az ünneplés, amit aztán majd a karácsonnyal és szilveszterrel fejelnek meg. A hónap első két hetében minden este pontosan 19:30-kor beindult a gépezet és volt szerencsénk minden nap ezt hallgatni (éneklés, imádkozás, de néha még mariachik is előfordultak), ugyanis a szomszédunk annyira komolyan vette az ünnepet, hogy az előkertjét átalakította egy kisebb templommá az ünnepre. A falba szabályosan bevéstek egy óriási Jézus-képet és pár kisebb szobrot. Természetesen szépen ki is festettek, díszítettek, dekoráltak és a fények sem maradhattak el. Majd amúgy mexikóiasan, egy óriási narancssárga lapra kiirták a kapuba, hogy mindenkit szeretettel várnak az esti misékre az otthonukba. Azóta is minden este kisebb csoportok jönnek énekelni és imádkozni a házba. Lassan betéve tudjuk a La Guadalupana című dalocskát.
Karácsonykor a vallás még jobban előtérbe kerül Mexikóban (Fotó: Andi Fodor)
ÉRDEKESSÉGEK
Városszerte sok helyen Betlehemeket állítottak, de egészen december 24-ig nem kerül a jászolba a kis Jézus. Addig üresen állnak a bölcsők, majd 24-én éjszaka ‘varázslatos’ módon megszületik a kis Jézuska, azaz vélhetően valamelyik karbantartó sorba belehelyezi őket a bölcsőkbe.
Esténként néha gyerekek kopognak be, és mire szóhoz jutnánk, már el is kezdenek énekelni nekünk. Majd valami kis édességet kérnek a produkcióért cserébe. Ez lenne a mexikói karácsonyi-halloween?!
A KARÁCSONY NÁLUNK – FŰTÉS HELYETT HŰTÉS
December 24. van. Izzadunk és készülünk a karácsonyra. Bekapcsolom a ventilátort és irány ki a kertbe rövidnadrágban pálmafát díszíteni, majd főzni.
FORRALT BOR ÉS BEJGLI – MAGYAR MÓDRA
December 23-án nekikezdtem a projektnek. Általában mézeskalács és bejgli a menü nálunk. Idén úgy döntöttem, bejgli lesz és a már rég hiányolt pogácsa. Hosszas keresgélés után (majdnem) mindent megtaláltam a boltok polcain, ami kell. A tejföl ugyan nem ugyanolyan, mint nálunk, a sütőmargarinnak is gyanús szaga van, de azért csak hozzákezdtem (persze a mák otthonról hozott szuvenír volt, azzal nem kockáztatunk). Lesz, ami lesz.
Készül a magyar bejgli és a pogácsa Mexikóban (Fotó: Andi Fodor)
Könyékig a munkában egyszer csak gyanús szagok csapnak meg (nem jók). A bejgli már kisült, a pogi a sütőben pihen. És tényleg csak pihen, ugyanis amekkora mákom volt, hát nem kifogyott a palackos gáz. Boldog karácsonyt nekem, itt állok egy bejglivel és félig kész pogácsával és most mit csináljunk? Azt már említettem, hogy Mexikóban '80-as évekbeli, időutazós gázpalack rendszer van. Azonban eddig nem volt gondunk vele, mert másik házban laktunk, ahol óriás palack volt a tetőn, amit újratöltöttek a szakemberek, szinte egyből, ahogy hívtuk őket.
Na, itt az új helyen kicsit más a helyzet. Egyrészt, mert ez az első alkalom, hogy kifogytunk ebből a fajta (kis palackos) gázból. Másrészt, mert épp karácsony van. Vajon ki dolgozik ilyenkor? Csak hab a tortán, hogy így meleg vizünk sem lesz fürdeni karácsonyra.
Mit tegyünk most? Két opció van:
- Első: leszerelni a 20 kilós gázpalackot, és vadul lesni a zenélős autót, hátha jár errefelé, akkor fel tudjuk dobni és jobb esetben másnapra, rosszabb esetben karácsony után lesz is gázunk. Juhéé. Már csak az a baj, hogy nincs célszerszámunk a gázt leszerelni (és amúgy is hülyék vagyunk hozzá… most képzeljetek el két közgazdászt, ahogy gázt szerelnek);
- Második: valaki kocsiba dobja a palackot és elviszi a telepre feltöltetni. Gond: nincs kocsink, taxival meg azért mégse… Nem lesz gázunk karácsonyra!?
PALACKOS GÁZT KARÁCSONYRA ÉS ELSŐ MEXIKÓI VEZETŐI ÉLMÉNYEK
Megtaláltuk a megoldást! Mondják, hogy karácsony a szeretet ünnepe. Mi nagyon szeretjük a barátainkat és hálásak vagyunk, hogy itt vannak nekünk. Ezúton is köszönjük Ági és Gyuri, hogy a megmentésünkre siettetek és kölcsönadtátok a kocsit, hogy elmehessünk gázt cserélni és legyen meleg vizünk, na meg pogácsa karácsonyra.
Karácsonyi megmentőnk (Fotó: Andi Fodor)
Szóval ez egy igen vicces nap volt ismét. Sose gondoltam, hogy idén karácsonykor egy már nyugdíjas korhoz igencsak közelítő kis csodabogárban fogok először Mexikóban vezetői élményekhez jutni, miközben Ádám mellettem kuporog az anyósülésen egy 20 kilós gázpalackkal a térdei között. Szinte már-már valószerűtlennek tűnt, ahogy próbáltam manőverezni az őrült mexikói sofőrök között és már földúton, a várost elhagyva még 20 kocsi után beállok a hosszú sorba palackos gázt töltetni (mert persze nem én voltam az egyetlen szerencsétlen, akinek pont most kellett gáz). Mindezt azért, hogy ki tudjam sütni azt a fránya karácsonyi pogácsát. Persze azért jókat nevettünk közben és ez az egész abszolút egy élmény volt.
(Mire a cikket befejeztem, a pogácsa is kisült. Na, megyek is enni. Boldog karácsonyt mindenkinek! Aztán kezdetét veszi a rendhagyónak épp nem mondható medencés karácsonyi party az itteni magyar brigáddal. De erről majd később.)
Boldog karácsonyt mindenkinek a mexikói tengerpartról! (Fotó: Andi Fodor)
Tetszett a cikk? Kövess minket a Facebookon is!
Külföldön élsz vagy szeretsz utazni és van egy sztorid? Legyél a szerzőnk!
