Kislánykorom óta álmodoztam arról, hogy egyszer majd értem is eljön a szőke herceg fehér lovon, akivel három napig tartó hetedhét országra szóló lakodalmat csapunk és boldogan élünk, amíg meg nem halunk. Mára már magam sem tudom eldönteni, hogy valóban mesébe csöppentem-e vagy a valóság ennyire meseszerű. A török hercegem eljött értem repülővel, majd megkezdtük a két hétig tartó esküvő- és lagzi sorozatunkat két országban. Mindez semmi, hiszen mindent egybevéve másfél éven belül háromszor mondtam ki a boldogító Igent, három különböző kontinensen ugyanannak a férfinak.
EGYSZER VOLT, HOL NEM VOLT…
Volt egyszer, hogy a mesés Isztambulban két évvel ezelőtt megkérték a kezemet és ezzel kezdetét vette a nagy esküvőszervezés. Mivel a család és a barátok a világ minden pontján szét vannak szóródva, fel sem merült bennünk, hogy egy év alatt megszervezünk mindent, pláne, hogy azt sem tudtuk hány esküvőt szeretnénk: egyet vagy kettőt? A sors útjai kifürkészhetetlenek, így lett három esküvőnk. Az elsőt, másfél éve egyszerű volt megszervezni. Chicagóban a legszűkebb és legmeghittebb családi körben, a legnagyobb titokban és a legkisebb felhajtással, hivatalosan is egybekötöttük életünket. Ezután jött csak a neheze, kellett találni egy időpontot a következő nyárra, ami mindenkinek megfelelt. Több szempont is behatárolta az opcióinkat. Törökországban nyárra esik a Ramadan (30 napos böjt), amikor ők nem tartanak esküvőt, függetlenül attól, hogy vallásosak-e. Jogos, én sem hallottam még olyan esküvőről, amit karácsonykor, húsvétkor vagy épp pünkösdkör tartottak volna. Mivel idén a böjt június 17-től július 18-ig tartott, belőttük kényelmesen az augusztus közepét a magyar lagzi időpontjának. Ekkorra a külföldön élő rokonok, barátok is haza tudtak szabadulni hosszabb-rövidebb időre, a kiszemelt helyszín, fotós, videós, DJ, mind elérhetőek voltak, egyszóval minden szépen haladt.
A magyar lagzira készülődve (Fotó: Rokolya Photography http://rokolya.com/ )
INŞALLAH!
Miközben én ezerrel pörögtem az itthoni esküvő szervezésén és azt hittem, hogy a legstresszesebb feladat a dekoráció színárnyalatának kiválasztása lesz, a török esküvő ötlete hónapokig csak lebegett a fejünk felett. Egyik hétről a másikra változott, hogy lesz-e vagy sem. Eddig is tudtam, hogy a török nép alapvetően ráérősebb, nyugisabb, majd lesz valahogy típus, de reméltem, hogy egy esküvő ráncba szed mindenkit.
Mint később megtudtam, Törökországban az esküvőket csupán 1-2 hónap alatt szervezik meg, így engem is ezzel nyugtattak – szombaton lagzi, még pénteken bármit meg tudok valósítani. A jelszó pedig Inşallah, vagyis „ha Isten is úgy akarja”.
A török lagzit végül Antalyába terveztük, de Murphy törvényei alapján senki nem tartózkodott a családból a városban, aki valójában szervezte volna az ottani esküvőt. Most vajon mitévőek legyünk? Jah igen, Inşallah! A helyzetet végül a sógorom mentette meg, aki pár hónapra Chicagóból visszaköltözött Antalyába. A helyszínt FaceTime-on láttuk csak, a dekorosokkal Skype-on egyeztettünk Budapestről, majd Chicago is központi hellyé vált, ahonnan a zenét, fotóst és még a jó ég tudja mennyi mindent koordináltunk.
Jól dolgozik a fodrász és sminkes? Inşallah! Jöttök a magyar lagzira? Inşallah! A zenekar jól játszik? Inşallah! A menü kombinálható? Inşallah! Mennyibe fog kerülni a dekor? Egy iPhone 6 és némi készpénz. Ekkor szakadt el a cérna végleg és adtuk fel a török esküvő hónapokkal előre való megszervezését. Annak ellenére, hogy a férjem is török, sem ő, sem én nem bírtuk tovább a fejünkre zúduló Inşallah áradatot.
Így történt, hogy esküvő helyett inkább a nászutunk szervezésébe öltük az időnket és energiánkat. A török lagzi részleteinek megszervezését végül a két esküvő közti egy hétre hagytuk. Szombaton még Magyarországon ünnepeltünk, kedden már Törökországban voltunk, a maradék három napon pedig turbó fokozatra kapcsolva szerveztük a második nagy napot. Itthon valószínűleg már megbolondultam volna, ha az esküvőnket ilyen laza hozzáállással és mentalitással kell szervezni, de Törökországban ez a normális, így a stressz szint növekedésével párhuzamosan peregtek le rólam az Inşallah-ák.
Pár nap alatt sikerült felvenni a ritmust és az emberek nyugodtsága percek alatt átragadt rám. Péntek délután még barátok, rokonok után telefonáltunk, hogy másnapra a végleges listát összeállítsuk és már nem lepődtem meg, csak nevettem, amikor a választ a jó Isten döntésére bízták. A menyasszonyi csokromat az esküvő előtt két nappal rendeltük meg a tengerparti strandolásból hazasétálva egy helyi virágosnál, a nő aki a fodrászom lett volna, a török lagzi hetében hirtelen ötlettől vezérelve Németországba utazott, így lett még egy last minute feladatunk az utolsó utáni pillanatra. Szombaton pedig újabb – már várt – meglepetések értek minket: a csokrom nem volt kész időben, a szállodában nem volt készen a szobánk, a fodrász és sminkes a megbeszéltnél 1 órával később érkeztek, a vendégek pedig legalább 30-40 percet késtek.
Tette mindezt mindenki a legnagyobb nyugodtsággal és természetességgel.
A török lagzira készülődve (Fotó: Hegyes Dóra)
S vajon milyen lett az esküvőnk a fentiek fényében? Egy mesébe illő álom, pont ahogy azt elképzeltük. Nem gondoltam volna, hogy egy ennyire csodálatos esküvőt meg lehet csupán három nap alatt is szervezni, miközben Magyarországon hosszú hónapok előzik meg az előkészületeket. Mindehhez természetesen nélkülözhetetlen volt, hogy a törökök mindenhez a legnagyobb nyugalommal, kedvességgel és segítőkészséggel álltak.
ITT A VÉGE FUSS EL VÉLE
Vagy ülj repülőre és látogass meg minket Chicagóban. Miután a sok szeretetből és boldogságból Szolnokon és Antalyában feltankoltunk, a mi tündérmesénk az Óperencián túl folytatódik.
Tetszett a cikk? Kövess minket a Facebookon is!
Külföldön élsz vagy szeretsz utazni és van egy jó sztorid? Legyél a szerzőnk!
Eredeti cikk: Hogyan szervezz török-magyar hetedhét országra szóló lakodalmat?
