Pár nyálcsorgató képet szeretnék veletek megosztani a török kajákról. A tapasztalataim két hónapra és egy kisebb közösség szokásaira épülnek. Hiszen először a hegyekben laktam, a "semmi közepén", ahol tényleg a madár se jár, vagy csak nagyon kevés. De embertömeg tutira nem. Majd egy olívabogyó farmon önkénteskedtem öt-hat hetet, ahol a többiekkel együtt nemzetközi kajákat főztünk vagy egy falusi asszony igen egyszerű "burek"-jét ettük, ami vékony palacsinta szerű tésztába pakolt zöldségeket jelent.
(Fotó: Gál Kati)
Először is, ahol én voltam ott mindenképpen három étkezés volt. Egy oltárian kiadós reggeli valamikor reggel 6 és 8:30 közt. Meses, azaz török tapas, burek, tojás, kisült krumpli, saláták és kenyér. Meg persze cay, a fekete tea. Én egyik ételt sem kategorizálnám reggelinek, inkább vacsinak vagy ebédnek való, de úgy tűnik a sima mézes kenyér nagyon szegényes lenne errefelé. Aztán jön az ebéd. Itt nincs meses, hanem leves és egy nehezebb főétel. Meg persze kenyér. Vacsorára leves, majd meses, majd főétel, például hal, a végén desszert. Napközben persze rengeteg tea és kávé szünet van. Számolni is nehéz. Este pedig a még nehezebben számolható Efes sör és Raki (török Ouzo) csúszik le, amit cigaretta füsttel fogyasztunk. Minden török dohányzik (akit én ismerek), kivéve az alkoholista szobatársunk.
(Fotó: Gál Kati)
Nem csak az étellel és itallal, de a az olívaolajjal sem spórolnak ám itt. Tapasztalatom szerint egyáltalán nincsen olyan étel, ami ne olívaolajjal készült volna. Ha kétségeid lennének egy étellel kapcsolatban, akkor mindig öntsél rá egy-két pohár olívát, bármiről is legyen szó. Ecetet viszont nem használnak, a saláta öntet is csak sima olaj. Ha megvan az olaj, a kenyér a következő. Minden napszakban, minden étkezéshez, lehetőleg tördelve, megosztva.
(Fotó: Gál Kati)
A sok-sok török étel ellenére, nekem mégis az okozta a legnagyobb boldogságot, hogy gránátalma szezon van és legalább hármat elmajszolok naponta. Inkább többet. Ez a török vendéglátóimnak fura, nekem meg az, hogy ők nem esznek friss gyümölcsöt. A gránátalmából és narancsból dzsúz lesz, és hiába nő kilószámra a kertben, akkor is inkább alkalmi dolog ez. Ha véletlenül nyersen benyomnának egy gránátalmát, akkor egy darabot legalább ötfelé osztanak. Az almából torta, kompót vagy szósz lesz. A szőlőt, fügét, néha az almát, vagy ha akad más gyümölcs, csakis szárítva. Szárítás előtt persze jól megáztatják olívaolajban. Körtét leginkább dísznek láttam, ha már nem jó, megy a csirkéknek. A dinnye dekoráció. Ja, és persze sokféle lekvár is készül. De rajtam és szintén nem török barátomon kívül senkit sem láttam friss gyümölcsöt majszolni. Sebaj, legalább több gránátalma maradt nekem.
(Fotó: Gál Kati)
Ha ti mégis másra vágynátok, mint egy kis friss gyümölcs, itt van egy fincsi recept!
Répa Dip (tunkolni kenyérrel)
- Reszelt répa
- Extra szűz olívaolaj
- Só
- Bors
- Édes paprika
- Szárított menta
- Joghurt
- Fokhagyma (kihagyható)
Párold meg a répát sok-sok olajon egy csipet só hozzáadásával. Mikor már a répa picit szárazabb, ízesítsd édes paprikával, mentával, borssal és még egy kis sóval ízlelőbimbóidnak megfelelően. Vedd le a tűzről. Ha már kihűlt adj hozzá annyi joghurtot, hogy krémes legyen, de ne folyós. Hűtsd le. Tunkolj vagy kend rá kenyérre. Padlizsánnal is eljátszható ugyanez.
(Fotó: Gál Kati)
A végére pedig még pár ínycsiklandozó kép! Jó étvágyat! Afiyet olsun!
Tetszett a cikk? Kövess minket a Facebookon is!
Külföldön élsz vagy szeretsz utazni és van egy jó sztorid? Legyél a szerzőnk!
Eredeti cikk: Mit esznek a törökök?
