Egy kicsit messzebbről indítanám a történetet, s kezdeném a perui gasztronómia egy fényes darabjával, ugyanis ezen az úton nyertem parányi betekintést a perui „természet”gyógyászatba.
Huachipára utaztam a párommal egy hétvégi kikapcsolódásra, ahol egy érdekes Cajamarca-i fesztiválon is volt alkalmam részt venni. Az ünnep keretében egy ajándékokkal tele aggatott fát táncolt körbe a vendégsereg, miközben kézről kézre járt egy machete és egy balta, és akihez került a vágóeszköz, egy-egy ütést mért vele a fa törzsére. A tánc mindaddig folytatódott, amíg a fa ki nem dőlt, ekkor a tömeg megrohanta azt, és egymás kezéből ráncigálták ki a fáról megkaparintott ajándékokat.
Andoki fesztivál (Fotó: Körömi Mária)
A vőlegényem engem is nógatott, hogy menjek vele begyűjteni a különféle tárgyakat, de jómagam úgy véltem, hogy sem verekedni, sem lökdösődni nem fogok, csak hogy megkaparinthassak egy műanyagtálat, avagy néhány ruhacsipeszt. Miután befejeződött a tömegverekedés, felszolgálásra került a vacsora. Perui szokáshoz híven fél kiló rizsadag és a nélkülözhetetlen hús. A tányéromon egy kistestű állat feküdt kiterítve, elképzelésem sem volt róla, kiféle-miféle. Kérdően néztem a páromra, miközben ő jóízűen nekiesett a saját adagjának. Látva érdeklődő tekintetem megjegyezte: „Cuy, nagyon finom.” De mi lehet az a cuy? Erre a konyha mellett elhelyezett kalitkákhoz vezetett. Nem akartam hinni a szememnek. A felszolgált vacsora tengerimalac volt. Eszembe jutott Rudika, a kis kedvencem, akit oly sokszor gyermekként az ágyamba csempésztem, hogy velem töltse az éjszakát. Azt már biztosan tudtam, hogy a vacsorát kihagyom.
Néhány nappal később a piacon újra láttam a szomorú sorsra szánt kis házi kedvenceket. Ekkor derült ki számomra az, hogy nem mindegyik példány végzi a konyhán a fazékban; a fehér és a fekete színű tengerimalacot „gyógyászati” célokra használják. Laikusként megkérdeztem, mely szerveiből készítenek gyógyszereket, mert például tudom, hogy a krokodiloknak a máját használják az egészségügyben. Azonban egyáltalán nem erről volt szó.
Készül a vacsora (Fotó: Körömi Mária)
Az inka kultúra szerint a fekete valamint a fehér tengerimalac úgy, ahogy van, szőröstül-bőröstül gyógyszer. Az andoki kultúrában ez a kis rágcsáló a tiszta lélek, a bölcsesség és a jó szerencse szimbóluma. A kis állat rituális keretek között kiszívja az emberi szervezetből a ragályokat és betegségeket, többek között a negatív energiákat és a rontást is. A perui nép szerint az emberek nagyon irigyek, és emiatt sokszor átkoznak el másokat, amely rontásokat elsősorban étellel-itallal juttatják a kiszemelt áldozat szervezetébe. Szinte minden betegséget ennek tulajdonítanak be, még a baleseteket is. Valójában, amíg én például azt mondom, hogy a gyermekem megfázott, mert lengén öltözött, szerintük ez is valaki rosszindulatának az eredménye. Nagyon gyakori rontások közé tartoznak a párok szétválasztására irányuló átkok, a napjainkban rendkívül magas számú válások ezen tevékenységek következménye. Ugyanakkor a betegségek és a halál is mások rosszakaratának az eredménye.
De a sok rosszindulatra és betegségre létezik megoldás, és ez nem más, mint a tengerimalac. Maga a metódus a következő: A rituálé megkezdése előtt nagyon fontos gondosan megválasztani a tengerimalac személyét. Például a kezelendő pácienssel ellenkező nemű állatot kell a terápia során alkalmazni, lehetőség szerint az ne legyen idősebb egy hetesnél. A kezelés azzal indul, hogy füstölővel be kell füstölni az állatot, ami által könnyebben megfigyelhetővé vállnak a betegségek. Ezt követi az ima, és az Andok Isteneihez énekelve a tengerimalacot a gyógyítani kívánt testrészhez közelítik (katolikusak esetében zsoltárok kíséretében végzik a terápiát), majd ezt követően hagyják, hogy az állat szabadon sétáljon az egész testen. Mikor a tengerimalac megtelik negatív energiával, rendkívül fáradttá válik, szinte félhalott. Ekkor a boncasztalra kerül, és élve felmetszik a kis testet, majd a sámán a belső szerveiből kiolvassa a betegségeket. A tengerimalac szerveiben megfigyelhető sötét foltok a páciens betegségeinek a tükörképe. Úgy tartják, hogy ez a módszer a rontáson kívül kiválóan alkalmazható traumák esetében, valamint gyógyítja a daganatos megbetegedéseket. A betegség kivételét követően a páciensnek csupán egy kiadós zuhanyra van szüksége, és téma lezárva.
Persze ha nincs Cuy, akkor sincs semmi gond; ezen betegségek tiszta dohányból készült szivarral is kifüstölhetőek a szervezetből.
Ha valaki ezek után mégis úgy döntene, hogy inkább a hagyományos orvosi kezeléseket részesítené előnyben, vannak közkórházak és drága klinikák. De felhívnám a figyelmet néhány fontos szabályra. Senkit ne érjenek váratlanul a következő orvosi tanácsok:
- Csonttörés eseten segít a zselatin fogyasztása, az összetapasztja a csontokat. Azonban a gyógyulást nagymértékben gátolja a dohányzás.
- Ha valaki megvágná magát, tilos halat fogyasztania, a csípős paprika és bors, valamint az édeskömény fogyasztását is kerülnie kell.
- Megfázás esetén egy hónapos antibiotikum kúrát is előírhatnak. Ekkor tilos a gyümölcs és a csokoládé fogyasztása. A gyümölcs mindenképpen kerülendő, mert fokozza a gyulladást.
Én személy szerint mindenkinek jó egészséget kívánok, hogy ne legyen szükségük orvosra sem Magyarországon, de még kevésbé Peruban.
Tetszett a cikk? Kövess minket a Facebookon is!
Külföldön élsz vagy szeretsz utazni és van egy jó sztorid? Legyél a szerzőnk!
Eredeti cikk: A tengerimalac gyógyítja a daganatot? - Érdekességek a perui gyógyászatban
