Sokszor felmerül a kérdés bennünk, külföldre szakadt magyarokban: ki is vagyok én? Honnan jöttem és hová tartok? Letelepszem-e itt vagy továbbállok? Bármelyik mellett döntök: viszek-e tovább valamit? Más emberré válok-e, vagy továbbra is ízig-vérig magyar maradok? Mi tesz engem magyarrá? Én gyakran felteszem magamnak ezeket a kérdéseket, s ebben a szösszenetben próbálom körüljárni: mi is az az identitás, illetve, legalábbis számomra mit jelent.
Most, hogy a költözés kellős közepén járok (ismét), és próbálom egy bőröndbe becsomagolni az elmúlt két évet, egy csomó minden eszembe jut: mik történtek itt velem, milyen örömök, csalódások, és mennyi szomorú dolgot kellett átélnem ahhoz, hogy egy picit is közelebb kerüljek magamhoz, hogy ki is vagyok valójában. Látom, hogy merre tovább, és azt is látom, hogy két éve honnan indultam: a legfontosabb, hogy látom, mi az, amit magammal viszek és mi az, amit leteszek itt, azért, hogy boldogabb életet éljek a továbbiakban.
De utazás közben nemcsak lelkileg fejlődünk. A sok csavargás után már azt is látom, hogy bár ízig-vérig magyarnak tartom magam, az eltérő kultúrák hatására belül mégis formálódni kezdtem. Öt éve ilyenkor nyáron lehetőségem volt részt venni egy tanárszakosoknak szóló litván nyári egyetemen (hiába na, szakbarbár vagyok), ahol az egyik előadás témája a nemzeti identitás volt. A francia bácsi azt mondta, hogy nemcsak egy identitásunk van, aki meg élt már külföldön, biztosan vett fel olyan szokást, ami arra az adott országra jellemző, és nem pedig arra, ahonnan ő jött.
(Fotó: Böröndy Elza)
Az előadása után volt egy kis csoportbeszélgetés is, az volt a téma, ki vett részt már külföldi tanulmányúton, kinek milyen tapasztalata volt. Bármi számított, még egy tíznapos cserediák időszak is, igen, még az is, amikor a fogadó családodtól megtanultál egy új receptet és onnantól kezdve azt megpróbáltad Te is legyártani otthon.
Ez a mai napig az eszembe jut és egyet is értek vele: ha valaki már egy bizonyos időt élt egy másik országban, akarva-akaratlanul átvesz olyan jegyeket abból a kultúrából, aminek semmi köze nincs a sajátjához. Ezzel együtt sajátosan formálódik és összefonódik a saját nemzeti identitásával ez az új. Az emberek, a környezet, hatnak ránk. Az ismeretlen, új dolog egy idő után szokássá válik. Vannak szavak, amik megmaradnak. Nem, nem változunk át valaki egészen másvalakivé, ez nem olyan, mikor beadod az állampolgársági kérvényt, hanem ez teljesen belülről fakad.
Számomra mindig is nagyon fontos volt, hogy akárhányszor új kultúrába kerültem, bemutassam azt a kultúrát is, ahonnan én jöttem: és olyan jó megélni a magyarságunkat idegenben! Jó büszkének lenni a jó dolgokra, elmagyarázni, hogy a gulyás és a pörkölt nem ugyanaz, tanítani pár szót magyarul külföldieknek! Jó elmagyarázni, hogy nem, a mi nyelvünk teljesen más, mint akármelyik másik nyelv, és nem, semmi sem hasonlít a magyar nyelvre (na jó, a számi egy picit talán). És jó felvenni a kokárdát a nemzeti ünnepnapokon, még akkor is, ha adott esetben én aznap dolgozom, és ünnepség sincs.
Magyar est Lettországban (Fotó: Böröndy Elza)
Ugyanakkor még ma is könnyeket tud csalni szemembe a balti folklórfesztivál (lettül Dziesmu Svētki), november 18-án egy picit megemlékszem magamban a fáklyás felvonulásról. Mindig borosüvegben tartom a gyertyát, és ha végigégett, belenyomom az üvegbe, mint a lettek. A küszöbön nem ölelem meg a barátokat, mert a litván babona szerint az balszerencsét hoz(hat). Jobb vigyázni! Vettem egy könyvet, aminek bár van angol fordítása is, de igazán zöngéje és hangzása csak norvégul van. És ezek is mind-mind hozzám tartoznak, és egy kis szelete annak, aki vagyok valójában.
Megváltoztathatod az állampolgárságod, de belül maradhatsz magyar, és őrizheted a nyelvet, a hagyományokat. Vagy megtarthatod a lakcímkártyád, de más szokások, kultúrák szerint kezdesz el élni (esetleg más országban is). Lehet érezni együttérzést, meghatottságot, sorsközösséget más nemzettel is. Fel lehet venni új szokásokat, miközben megtartod a régieket. Egy nem változik: bonyolultak vagyunk és a nemzeti identitásunknak is többrétegűvé válik, bárhogy is alakul sorsunk.
Kapcsolódás (Fotó: Böröndy Elza)
Tetszett a cikk? Kövess minket a Facebookon is!
Külföldön élsz vagy szeretsz utazni és van egy jó sztorid? Legyél a szerzőnk!
Eredeti cikk: Ki vagyok én? - Avagy hogyan formál át a külföldi élet?
