Görögország. Ha csak pár fogalommal kellene jellemezni ezt a mediterrán országot, akkor biztosan a gazdag ókori történelem és kultúra, a napfény, a homokos tengerpart, a tradicionális görög konyha, az emberek vendégszeretete és az Akropolisz jutna elsőre eszünkbe. Sokaknak volt már szerencséjük eljutni Görögországba, ott tölteni pár napot, esetleg néhány maradandó hetet is. Ez idő alatt megismerkedhettek kicsit az országgal, ellátogathattak a főbb nevezetességekhez, belekóstolhattak a görög gasztronómiába, kiélvezhették a napsütést és a tenger lágy habjait, viszont nem láttak bele a görög emberek életmódjába és szokásaikba. Egy olyan mindennapba, aminek a kávé elmaradhatatlan része!
Az országot járva már elsőre szembetűnő a kávézók jelentős száma. Az ország bármely pontján, bármelyik napszakban találni megtelt kávézókat, legyen az benti helyiség vagy napsütötte terasz. Talán nem gondolnánk, de a mindennapi kávézás igenis hozzátartozik a görög életformához. Ha kávéra van szükségünk, Görögországban 5 percen belül szinte bárhol találunk egy kávézót (kafenio), cukrászdát (zaharoplastio), pékséget (artopolio), tiropitadikot (tiropitát, görög túrós-sajtos sós rétest árusító hely), büfét, nagyobb benzinkutat, traffikot, ahol helyben ihatunk vagy elvihetünk egy csésze/pohár finom kávét.
Klasszikus görög kávé, avagy ellinikosz káfesz (οελληνικόςκαφές)
A kávézás mint tradíció réges-régre nyúlik vissza Görögországban. Az Oszmán Birodalom ideje alatt terjedt el a klasszikus török kávé fogyasztása, amit Görögországban az 1960-as évektől már hivatalosan is görög kávéként tartanak nyilván. Cipruson ciprusi kávé, Törökországban török kávé, az arab világban pedig arab kávé ugyanez a forró ital, amelynek csupán névbeli eltérései vannak, elkészítési módja mindenhol azonos. A finomra őrölt kávészemeket vízzel és cukorral egy rézből vagy fémből készült füles vízmelegítő edényben tűz fölött addig forralják, míg egy ujjnyi vastagságú hab képződik a tetején. Akkor lesz jó a görög kávé, ha ez a hab testes, és a csészébe öntés után teljesen kitölti a kávé felszínét. Ezt a habot nevezik kájmákinak (καϊμάκι). Egy kisebb csészényi kávéhoz egy csésze víz, egy púpozott kiskanál kávé és fél kiskanál cukor (ez ízlés szerint lehet több vagy kevesebb) szükséges. A készítővel mindig tudassuk, hogy édesen (glikosz/γλυκός), közepesen édesen (metriosz/μέτριος) vagy cukor nélkül (szketosz/σκέτος) szeretnénk inni a görög kávénkat. De persze ezt meg is szokták előre kérdezni a vendégtől. A csésze aljára letelepszik a kávézacc, így miután felszolgálták a kávénkat, nem szabad megkeverni, és a zacc miatt nem szokás az utolsó kortyig kiinni. Loukoumival (λουκούμι), keményítőből és cukorból készült édességgel tálalják a görög kávét. Az idősebb korosztály nagyon kedveli és rendszeresen fogyasztja ezt a kávéfajtát, míg a divatos espresso alapú kávékülönlegességek térhódításával a fiatalok közül kevesebben isszák. A kávézók választékában mindig a legolcsóbb kávék között szerepel ( 1-2,5 euró között átlagosan).
S bár a görög háztartásokban nincsen klasszikus értelemben vett kávéfőzőgép, de mindig van otthon őrölt kávé és egy füles vízmelegítő, hogy bármikor elkészíthető legyen a klasszikus görög kávé.
Klasszikus ellinikosz káfesz füles rézedényben főzve és tálalva, loukoumival, kandírozott gyümölccsel és persze az elmaradhatatlan pohár vízzel. (Fotó: Sztogi)
Hogyan is kezdődőtt?
Régen a férfiak kafeneiokba (καφενείο) jártak kávézni. Ezek olyan klasszikus görög kávézók, ahová csak férfiak járhattak, és ahol a maguk társasági életét élhették. Görög kávét, frappét, teát, szénsavas üdítőket és néhány rövid italt lehetett kapni itt régen. Ezek a kafeniok ma is megmaradtak, változatlanul a férfiak, leginkább a nyugdíjas férfiak találkozási helye. Ma már az összes espresso alapú kávéfajta elérhető itt, de az idősebb korosztály továbbra is a megszokott ízekhez és kávékhoz ragaszkodik. A kafeneiok kora reggeltől (reggel 5 óra) egészen éjfélig nyitva vannak, és még a legkisebb faluban is mindig található legalább egy. Reggel és délben szokás kávét fogyasztani, ez klasszikus görög kávét, vagy frappét jelent a gyakorlatban, míg délután és este már rövid italra szokás cserélni a forrót: ouzóra (ούζο), cipuróra (τσίπουρο), melyek mellé kisebb hidegtálakat (μεζές) szolgálnak fel.
Kafeneio, az idősebb férfiak kávézója (Fotó: Sztogi)
A görög nők régen egymás lakására jártak kávézni, a mindennapokban ugyanis nem volt szokás kávézókba járni. Házaspárok általában vasárnap, az egyházi szertartás után ültek be egy kávézóba, cukrászdába, de nőt egyedül kávézni, ritkán lehetett látni. Ez megváltozott a kilencvenes években, amikor ők is elkezdtek kávézókba járni, és lassacskán egymás nappalijából a kávézókba helyeződőtt át a társasági életük. Hétköznapokon még mindig egymás lakásán gyűltek össze, ott itták meg reggeli kávéjukat – rendszerint a klasszikus ellinikoszt –, de már szabadabban jártak kávézókba is. A kilencvenes évek közepén aztán megjelentek az első modern, csillogó, elegáns berendezésű nyugati stílusú kávézók, és a kávézás élménye egy teljesen más dimenzióba került. Az emberek még szabadabban jártak el kávézni, az espresso népszerűségével pedig megnyílt a kávékülönlegességek végtelennek látszó listája. A 2000-es években pedig gomba módra szaporodtak a fényűzőbbnél fényűzőbb, elegáns kávézók. Sajnos a legtöbb kávézóban süteményt és szendvicset nem árusítanak még ma sem Görögországban, este 9-10 óra körül pedig a kávégépek elcsendesednek, helyüket az alkoholos italok veszik át.
Hangulatos, zsúfolt kávézó (Fotó: Sztogi)
Pamé jia ená káfe? – Πάμε για ένα καφέ? Beülünk egy kávéra?
Ez az a mondat, ami a 10-12 éves gyerekektől kezdve egészen az idősebb korosztályig, mindenki számára ugyanazt jelenti: kávézni menni. Itt ne egy gyors kávéfelhörpintésre gondoljunk, ez igazából egy felhívás a társasági életbe való részvételre. S bár a kérdés a kávéra vonatkozik, fogyaszthatunk bármilyen meleg és hideg italt, a lényeg, hogy ott legyünk a kávézóban, ahol a görög társasági élet szíve dobog. A görög „Beülünk egy kávéra?” fogalom baráti összejövetelt is jelenthet, de randevút, munkamegbeszélést, családi programot, kikapcsolódást, vagy önmagában csak egy finom kávé élvezetét is magában foglalja.
És a görögök nem sietik el a kávézást. A megszokott időtartam egy óra, de van amikor kettő, három órán át is elücsörögnek a kávéjuk mellett. Olyannyira nem szokás elsietni, hogy még ha üres is a poharunk, akkor sem viszi el a pincér az asztalunkról, sőt, kimondottan sértő egy görög számára, ha azt érzékeltetik vele, hogy mennie kellene már. Így érthető, hogy számos barátság, párkapcsolat, munkaajánlat kötődött már egy kávé mellett. A görög emberek általában a megszokott törzshelyeikre járnak kávézni, de persze új helyekre is szívesen ellátogatnak. Az adott törzshely sokat elárulhat a rendszeresen odalátogató személyről: milyen a stílusa, kik a barátai, melyik társadalmi osztályba tartozik, esetleg politikai nézeteikre is következtetni lehet stb.
A görög nők és férfiak mindig törekszenek a jó megjelenésre, akkor is, ha kávézókba látogatnak. De ugyanígy a mindennapokban is megfigyelhető ez, míg hétvégén és vasárnap a megszokottnál is jobban ügyelnek a megjelenésükre.
Ha beülünk egy kávézóba, a pincér először annyi pohár vizet hoz az asztalhoz, ahányan érkeztünk, illetve ha három-négy személynél is többen vagyunk, egy kancsónyi vizet szolgál fel üres poharakkal. Ha szeretnénk, kérhetünk palackozott vizet is, de ezért fizetni kell (0.50 cent/0.5 liter). Ha megittuk, kérhetünk újabb pohár vizet vagy kancsó újratöltést, de legtöbb helyen a pincérek ügyelnek arra hogy ne maradjunk víz nélkül. A rendelés leadása után pár percen belül meg is érkezik a kávénk – Görögországban nem szokás megvárattatni a vendéget a kávézókban –, amihez általában néhány kekszet vagy piskóta szeletetet is hoznak.
A régi jeges klasszikus és az új espresso alapú görög szabadalom
A frappé (το φραππέ) története 1957-ben kezdődőtt egy véletlen folytán. A Thesszaloniki Nemzetközi Világkiállításon Jannisz Dritsasz, a Nestlé Görögország képviselője egy olyan kakaós italt szeretett volna bemutatni a gyerekeknek, amely shakerben készül, tej és csokoládépor hozzáadásával. A szünetben a Nestlé alkalmazottja, Dimitrisz Vakondiosz a megszokott módon szerette volna elkészíteni kávéját, de meleg víz híján hideg vizet használt, és időhiány miatt a vizes instant kávékeveréket a shakerben rázta össze. És így született meg a frappé, amit később, egy athéni kávézó tulajdonos, Christos Lentzou 1965-ben továbbfejlesztett: bármixerrel rázta össze, és hozzáadott még egy kanál kávét, hogy még erősebb legyen. Sok éven át monopóliumnak számított a frappé Görögországban, még úgy is, hogy többen támadták az erős instant kávé szervezetre gyakorolt negatív hatásai miatt. Az espresso térhódításával aztán megjelent a freddo cappuccino és a freddo espresso, amelyek a megszokott cappuccino és espresso kávék jeges változatai. A világon egyedülállóan csak Görögországban készítik ilyen formában ezeket a jeges italokat.
Jeges, hűsítő frappék (Fotó: Sztogi)
Cappuccino 2.50 euróért (Fotó: Sztogi)
Kellemes kávézást! Kalo káfe! Καλό καφέ!
Tetszett a cikk? Kövess minket a Facebookon is!
Külföldön élsz vagy szeretsz utazni és van egy jó sztorid? Legyél a szerzőnk!
Eredeti cikk: Kávézz görög módra!
