Szembeszökően magas kávékultúráról nem beszélhetünk mégsem. Nincsenek patinás kávézók, de még a cukrászdák sem gyakoriak. Amiként az ételek általában, úgy a kávé sem valami magasztos élvezeti cikk, hanem az élethez szükséges üzemanyag a legtöbb finn számára. A legfontosabb, ha nem is a legjobb kávék gyártói a Meira és a Paulig cégek, de ismerek olyan finnt (befolyásos pozícióban), aki csak svéd kávét hajlandó inni...
A finn kávét filteres kávéfőzővel készítik. Ez alapvetően hosszú kávé lesz, amelyhez sok étkezde 0%-os, laktózmentes tejet és zsíros(abb) kávétejszínt kínál. Bárhová mész, a kanna vagy a termosz a fekete lével ott lesz kitéve. Mindenhol. Sőt! Egy csomó helyen, mint például az autószerelőknél, de még a nagybani virágpiacon is, a kávé jár a vevőnek.
A kávé előre le van főzve, és általában nem jó. A nyájas olvasó most talán szemétnek tart, de a gyanúsabb eseteknél (pl. félig-harmadáig telt kancsó) meg szoktam kérdezni, hogy hány órája áll már a kávé a kannában? A válasz sokszor zavart magyarázkodás, hogy "hát itt áll tíz óta, de gyorsan főzök másikat", de egy sipoo-i kis benzinkúton az ipse rezignáltan azt is hagyta, hogy ingyen töltsek saját felelősségre, mert – ha már megkérdeztem – a kávé ősrégi volt, de ő ugyan nem főz újat ha nincs kinek.
Kávé a Helsinki - Rovaniemi IC büféjében (Fotó: Vilisics Feri)
KOCKACUKOR
Akárhogy is, a kávézás kellékei között egy egzotikus holmi, a csomagolt kockacukor is helyet kap. Ami történni szokott, az a következő: a vendég két kézzel, foggal-körömmel széttépi a csomagolást, előhalássza a cukordarabokat, majd több gondolatot nem pazarolva az ügynek az erre kijelölt kosárkába dobja a széttrancsírozott csomagolást. A papírban ott zizeg némi kristálycukor, ami a cukorkockák nyomorgatása közben dörzsölődött le.
Csomagolt kockacukrok (Fotó: ergostar.fi)
Milyen kár, hogy szinte senki nem tudja: a papírcsomagolást egy egyszerű mozdulattal SZÉT LEHET NYITNI úgy, hogy a cukordarabokat szétválasztjuk, és a csomagolás velük nyílik, anélkül, hogy a papírt szakítani kellene!
A LEGENDA
Az újfajta csomagolást Svédországban találta fel egy bizonyos Åke Birch-Lensen még a hatvanas években, akinek – tartja a fáma – abból lett elege, hogy a kávézók a cukrot hagyták kint porosodni meg mindenfélével szennyeződni az asztalokon. Ő márpedig nem akart poros kávét inni.
A mai napig tartja magát az a nézet, miszerint Birch-Lensen úr felkötötte magát, mert elkeseredett, hogy senki nem értette a csomagolás használatát. A történetet legutóbb épp egy másik feltaláló, név szerint Heikki Kärnä, a híres finn csodabalta idős feltalálója mesélte a nejemnek, mint megtörtént esetet. )
Az igazság szerencsére sokkal unalmasabb, a svéd feltaláló nem ölte meg magát. Az alábbi hat perces klip is a csomagolt kockacukorról és a feltaláló legendájáról szól.
A csomagolt kockacukor nyitási módja. Hogy egy pillanatra ne tűnjünk annyira külföldinek Finnországban... (Kép: www.palasokeri.f)
Végezetül, hogy ne csak grimaszolva beszéljünk a finnek kávéiról, említést kell tenni arról is, hogy számos pörkölőüzemecske és kis kávézó van a fővárosban, amelyek szakítottak a finn hagyományokkal és kiváló kávékat főznek jó alapanyagokból.
Tetszett a cikk? Kövess minket a Facebookon is!
Külföldön élsz vagy szeretsz utazni és van egy jó sztorid? Legyél a szerzőnk!
Eredeti cikk: A finn kávé és a csomagolt kockacukor legendája
