Albániában nagyon jókat lehet enni. Az élelmiszerek jó minőségűek, az éttermek pedig olcsók. Az albán ételekre hatással volt a török, szerb és az ősi mediterrán konyha is. Ezért kevés „eredeti” albán étel van. A szkipetárok nagyon szeretnek enni. Mivel közösségi emberek, albán embert egyedül ülni étterem, kifőzde asztalánál ritkán látni, és ha lehetőségük van rá, megadják a módját az étkezéseknek. Sokat és sokáig esznek, közben mindent megesznek, megbeszélnek.
A modern éttermeken kívül vannak olyan helyek is, ahol a mát a régmúlttal (ókor vagy középkor) ötvözték. Sok helyen a középkori várak műemlékvédelmét úgy oldják meg, hogy azokat az állam étterem üzemeltetésre bérbe adja vendéglátósoknak, cserébe a vendéglátós rendben tartja a középkori várat és környezetét, mindezt a műemlékvédelmi hatóság felügyelete alatt.
Ételek
Az ételeket általában az asztal közepére tálalja a pincér, onnan szed magának mindenki ízlése és kapacitása szerint. Turista helyeken természetesen kiporciózott adagok is vannak, hiszen nem várható el egy külföldi látogatótól, hogy ismerje az albán étkezési szokásokat.
Ezek elfogyasztása után kerülnek az asztalra a húsok. Albániai éttermekben és húsboltokban csak fiatal állat húsát árulják, az idősebbeket szaláminak dolgozzák fel. A húsoknál előnyben részesítik a csontosat, de természetesen az étlapokon szerepel csont nélküli hússzelet is. A legtöbb étterem borjút, bárányt, csirkét és malachúst kínál, délen sok helyen kecskegidát is. Számos étteremben szabad tűzön sütik a húsokat és a zöldségeket. A csontos húsokat az albánok ízletesebbnek tartják, valamint azokat lehet „kézzel-villával” enni. Van egy találó mondásuk is: „A nőt és a húst kézzel fogjuk, a szénát pedig vasvillával.” Tehát a húst kézzel esszük, a zöldségeket, salátát villával. Mivel az éttermekben mindenhol papírabrosszal terítik le az asztalt, nem számít, ha „malackodunk”, mert az étekezés végén a pincér egyszerűen összefogja az abroszt, és azzal mehet a szemétbe. Szinte minden ételhez hoznak citromot is, ami például a halételek és levesek ízesítésén túl azért is jó, mert a nyári melegben frissít, valamint az étkezés végén a kinyomott citromba törölhetjük a kezünket, ami kiválóan oldja a zsírt, így az elengedhetetlen kávé megivásáig nem kell felállni az asztaltól kezet mosni.
Húsnak hús ugyan, de az albánok mégis egyfajta desszertnek eszik a sült bárányfejet. Ez amolyan csemegének számít. A bárány- és borjúfejből főznek fejlevest is (paçe), ami egy tipikus délelőtti étel.
Sült bárányfej elölről (Fotó: Jani haverja
Sült bárányfej hátulról agyvelővel (Fotó: Jani haverja)
Az egyik echte albán étel a tave dheu. A tave dheu azt jelenti agyagedény és minden ételt így hívnak, amit ebben készítenek el és szolgálnak fel. Lehet benne húsos és zöldséges ételeket is készíteni, és a dolog lényege, hogy amikor kihozzák az asztalhoz, az étel még rotyog, mert az edény tartja a hőt. Ebben készítik például a másik albán ételt, a joghurtban sült bárányt (tave kosi), és a mi lecsónkhoz hasonló fërgesét is.
Az albánok egyébként akárcsak Bud Spencer (R.I.P.), nagyon szeretik a babot. Van is egy, a mi babgulyásunkhoz hasonló babételük, amit szintén cserépedényben parázs közt készítenek el. Borjúhússal az igazi, de egy átlag turista nemigen találkozik vele az étlapokon, mert előre kell megrendelni, mivel nagy, sok személyes az adag, így sok időt vesz igénybe az elkészítése.
Grosh, az albán babgulyás. Ez egy kicsi edény, 3-4 személynek elegendő adaggal. (Fotó: Jani haverja)
És említsük meg a kukurecet, ez bárány- vagy borjúbélbe töltött belsőségek egyvelege sütve. Szerintünk egész egyszerűen büdös, az albánok azonban nagyon szeretik. Ízlések és pofonok.
Egyébként szívesen fogyasztják a belsőségeket, a pacalt és a velőt például kirántják.
Rántott velő (Fotó: Jani haverja)
Ne feledkezzünk el a halakról sem, hiszen Albánia partját közel 400 km-en két tenger is mossa, északon az Adria, délen pedig a Jón-tenger. Az itt őshonos hal a koran (nem, nincs köze az iszlám szent könyvéhez, véletlenül hívják ugyanúgy), ami valójában tavi lazac, és csak itt, a Pogradeci-tóban (ismertebb nevén Ohridi-tó) és a Bajkál-tóban található. Továbbá a haléttermekben finom tengeri herkentyűket is ehetünk, a szokásos mediterrán módon, fokhagymás olívaolajon, grillen vagy a fent említett agyagedényben készítve. Saranda környékén a bundában sült pucolt kagylót is érdemes megkóstolni mint tájjellegű, tradicionális ételt.
Italok
Ha Albánia, akkor raki, vagyis pálinka. Leggyakrabban szőlőből készül, de főznek szilvából, szederből és somból is. A jó albán raki ismérve, hogy cukor hozzáadása nélkül készül. Amilyen gyümölcsből cukor nélkül nem lehet rakit főzni, abból az albán ember nem is főz. Közel 11 éves tapasztalatunk az országgal kapcsolatban azt mutatja, hogy Albániában mindenki iszik, de soha, senki nem részeg. Az albán szamárral kapcsolatos mondás egyik magyarázata is innen ered, ugyanis itt Albániában a részeg emberre azt mondják gomar, azaz szamár. Itt a gyengeség jele, ha valaki annyira részegre issza magát, hogy szamár módjára viselkedik. Mivel a szamár genetikailag alkoholista állat, ha egyszer megízleli az alkoholt (pl. lehullott, megerjedt gyümölcsöket), akkor mindig keresni fogja azt. És mivel itt a mediterrán részen a gyümölcsöknek magasabb a cukortartalma, a szamár meg feleszegeti a földről az erjedt gyümölcsöt, egészen könnyen kerül a delírium állapotába. Hát, innen a mondás, hogy „Berúgott, mint az albán szamár.”
A másik legismertebb rövidital a Skenderbeu konyak, amit régen Magyarországon is lehetett kapni. Többféle kiszerelésben és különböző formájú üvegekben árulják.
Skenderbeu konyak (Fotó: Jani haverja)
Bor tekintetében még nem állnak igazán jól, pedig a borászati adottságok jók, csak még nem merítették ki ennek lehetőségeit. Bár már vannak korszerű borászatok, és némelyik BIO minősítéssel is rendelkezik. A szőlőfajtáik közül magyar ember által a legismertebb a kadarka. Ez a szőlő eredetileg az albániai Shkodrából, azaz szerb nevén Skadarból származik. Szerbül a „shkodrai" úgy hangzik, hogy „skadarsko", innen már csak egy lépés a magyar kadarka. Ez egy igaz történet. Van viszont egy másik sztori is, ami valószínűleg nem igaz, de érdekes. A legenda szerint a következő a tokaji eredete: Szkander bég, amikor egyszer megvendégelte Hunyadi Jánost, megkínálta borral is. Hunyadi megkérdezte, honnan való bor ez, mire a nagy hadvezér azt válaszolta: „Nga toka ime”, azaz az „Én földemről.” Hunyadi hazavitt szőlőtőkéket Szkander bég ajándékaként, és meghonosította, de mivel nem tudta helyesen visszaidézni, mit mondott a barátja, tokajinak nevezte el.
Sört többek között ilyen sörözőkben ihatunk, de a kisebb, egyszerű helyeken is lehet inni nemcsak import, hanem finom albán söröket is.
Söröző Durrësben (Fotó: Jani haverja)
Ez is egy söröző Tiranában (Fotó: Jani haverja)
Legvégül a kávé. Albániában rengeteg kávézó üzemel. Legtöbbjében kapunk török és presszó kávét is. Ha egy albán szeretne megbeszélni valamit a barátjával, vagy üzletet akar kötni valakivel, mindig kávézni hívja az illetőt, akivel éppen dolga van. A nyugdíjasok is szívesen üldögélnek egy csésze kávé mellett, ha éppen nem dominóznak vagy sakkoznak a tereken. Éppen ezért furcsa a külföldieknek, amikor itt járnak, hogy a rengeteg kávézóban mindig látni embereket a nap bármely szakában.
Kávé (Fotó: Jani haverja)
A felsorolt gasztro felhozatalon túl megtaláljuk a bureket, az albán nemzeti gyorskaját, amelyet tölteléktől függően 30-100 Lekig (70-230 Ft) terjedő áron minden utcasarkon lehet kapni. Van húsos, káposztás, babos, spenótos, túrós, paradicsomos. A qofte (ejtsd: tyofte), amit szintén mindenhol árulnak, ugyancsak egy közkedvelt étel. A szerb csevapcsicsához, vagy a román micshez hasonlatos fasírtszerű hús, szintén olcsón.
Burek, a nemzeti gyorskaja. Itt egy éttermi fogásaként látható több személyre, az utcán egyesével árulják (Fotó: Jani haverja)
Qofte, szabadtűzön sütve és salce kosi, a joghurtszósz (Fotó: Jani haverja)
És persze Albániára is érvényes, mint bármely más országra, ahová turistaként látogatunk, hogy ha igazán helyi ízeket szeretnél kóstolni, térj be oda, ahol a helyiek étkeznek. Kis kifőzdékbe, sütödékbe, ahol a berendezés egyszerűbb, pincér sincsen, a tulajdonos vagy valamelyik családtag szolgál ki. Biztos, hogy azt kapod, amit az ottaniak, és az árak is mérsékeltebbek, mint a turista helyeken.
Jó utazást és kellemes gasztroélményeket!
Tetszett a cikk? Kövess minket a Facebookon is!
Külföldön élsz vagy szeretsz utazni és van egy sztorid? Legyél a szerzőnk!
Eredeti cikk: Gasztro kalandok a Balkán szívében - A bárányfejtől a részeges albán szamárig
