Dél-afrikai Köztársaság. Afrika legfejlettebb gazdaságú országa. Ennek ellenére, Fenntartható országok sorozatunkba mégis a kontraszt miatt került be. Reális írás az afrikai környezetszennyezésről, ahol az iskolázatlanság igénytelenséggel párosul. Pedig lehetne és kell is tenni ellene. Csak akkor beszélhetünk egy igazán fejlett Dél-afrikai Köztársaságról.
Afrikai valóság
Különösen érzékenyen érint a téma, hiszen az egyik lányom környezetvédelmet tanult a középiskolában. Láttam, hogy a leírtak köszönő viszonyban sem voltak a valósággal.
A Dél-afrikai Köztársaság a kontinens legfejlettebb országa. Éghajlata változatos, ami még jobban megnehezíti a környezetvédelmi stratégiákat. A népesség többnyire bantu, de nagyszámú Indiából származó ember is él itt, illetve fehérek, akik az angolok és/vagy a búrok leszármazottjai. Sajnos ma itt a környezetvédelem is ezek szerint a népcsoportok szerint oszlik meg. Ami fontos egy angolnak, vagy búrnak, az nem biztos, hogy egy zulunak is evidens. Más kultúrát hoztak ide a bevándorlók e téren is. Egy egyszerű példa: a nemzeti parkok, bár némelyik megyényi, nagyon tiszták, sehol egy eldobott szemét, vagy csikk, semmi nyom, hogy itt emberek járnának. Ha valakire a bozótban jön rá a szapora, kis ásójával (amit természetesen magánál hord...) gödröt ás, használt papírját elégeti, persze anélkül, hogy felégetné vele az erdőt is. A bejáratnál van wc, ami makulátlan, felszerelve minden szükséges kellékkel. Ám a parkokat gyakorlatilag nem látogatják mások, csak fehérek és elvétve indiaiak. Másoknak ezek a parkok nem fontosak, nem érdekesek. És szerintem itt jön be először az eltérő felfogás arról, hogy ki mit ért környezetvédelmen.
Vidéken a falvakat ellepi a hulladék, a szél fújja a nyejlonokat, a PET palackot, mindent. Sosem láttam teherautókat, amelyek szemetet szállítottak. Ahogy nincsenek szemétégetők sem.
Durban, ahol élek
Az Indiai-óceán partján fekszik, 5 milliós, vegyes népességű, dombokkal (1000 Hills) szegélyezett kikötőváros. Valaha, a Mandela előtti időkben a belvárosban is éltek fehérek, ma már senki.
Iszonyatosan lepusztult házak siralmas látványa fogad a szállodasor mögött. Az utcák itt valódi afrikai nyomort tükröznek. Szó sincs itt utcaseprésről, szelektív hulladékgyűjtésről, mégis a környező dombok utcáinak tisztasága, rendben tartása meglepően pozitív. Hihetetlen kontraszt!
Az óceánpartot általában hétvégén ellepik a piknikezők, a vigadalom szemetét a kukák nem tudják elnyelni, és a majmok pluszban még szét is hordják. Hétfőre valahogy aztán mégis visszaáll az elviselhető állapot. Itt a parton láttam már szelektív kukákat is, ezeket viszont kevesen ismerik fel...
1990 előtt, ha bárkit utcai pisilésen kaptak, azonnal bevitték a fogdába néhány napra, és bírsággal is sújtották. Manapság azonban számtalanszor látok ilyet, még csak el sem fordulnak, hiszen nincs probléma ebből, sokaknak hihetetlen, mennyire mások erre a viszonyok.
Ellenben nagy gondot fordítanak arra, hogy ragyogjon a felni és az autók gumija legyen kiboxolva.
A lakott partvidékeken ma már sok helyen védik a dünéket, táblákkal oktatják az embereket, hogy ez miért annyira fontos. Az Unesco támogatásával sikerült megőrizni a mangrove erdőket, azok ma már kis fahidakon keresztül bejárhatóak. Gyönyörűek az eukaliptusz ültetvények is. Ez a fafajta rendkívül jól hasznosítható, és mivel nem őshonos erre, a kivágottak helyére újakat telepítenek. Sok helyen láttam Mexikóból behurcolt és agresszíven elszaporodott medvetalp kaktuszt. Hatalmas területeket vesz át az őshonos növényzettől. Önkéntesek írtják, kiássák és elégetik ezeket a kaktuszokat. Védelem alatt állnak a jámbor orrszarvúak is (állatonként 2 fegyveres őr tűzparanccsal), és csak remények vannak arra, hogy az elefántok talán megússzák az emberi gondtalanság miatti kihalást. Sok vadőrt képeznek ki, és bízzunk abban is, hogy a lelkes állatvédők állatszeretete talán átragad a helyi lakosságra.
Tények,
amelyeket az egyszerű átlagpolgár nem lát:
-túllegeltetés
-ideiglenes bádogvárosok épülnek az ipari létesítmények közelében, ezek infrastruktúrája nincs megoldva, nincs vízvezeték, szennyvízelvezetés, szemétszállítás
-általános vízhiány
-levegőszennyezettség
-lakosság robbanásszerű növekedése (1960 - 7.5 millió, 2015 - 55 millió)
-kinai halászhajók Dél-Afrika partjainál: illegális halászat
-nincsenek már szardíniák és legyalulták a korallokat
-ipari hulladékokkal teli, savas, ciános iszap
S míg 1994-ig a Dél-afrikai Köztársaság látta el a környező afrikai országokat elektromos energiával, addig ma ebből behozatalra szorul. Sajnos Mandela után az ország egyre lejjebb csúszott, az addig épült létesítmények elöregedtek, elavultak. És láthatóan a Dél-afrikai Köztársaság még nem rendelkezik olyan képzett fiatal generációval, akik a történelmileg hátrányos helyzetű népcsoportokból már kiemelkedtek.
Durban, düne (Fotó: Szabó Ági)
Gyönyörű ország, amit megoszt a politika, úgy is mondhatnám, és mondom is, hogy a feketék és a fehérek között elvész a gyerek...
Tetszett a cikk? Kövess minket a Facebookon is!
Külföldön élsz vagy szeretsz utazni és van egy jó sztorid? Legyél a szerzőnk!
Eredeti cikk: Fenntarthatóbb Afrikát!
