Az olívaolaj valóban egy üvegbe zárt kincs. Értékét méltán hasonlíthatjuk az aranyéhoz, hiszen a Föld számos részén a mindennapi konyha és házi patika alapja. Így van ez Görögországban, ahol a sütés-főzés elképzelhetetlen nélküle. Ugyanígy a görög étkezések sem görögök a legkülönfélébb olajbogyók nélkül. Olajfa, olajbogyó és a belőle nyert zöldes-aranyas színű olívaolaj kisokosunk következik.
Kis olajfa történelem, és mit érdemes tudni róla?
Az olajfa az ókori idők óta ismert és kedvelt fa, amely a Földközi-tenger keleti részén (a mai Görögország területe) őshonos. Az ókori görögök és a főníciaiak ismertették meg az európai kultúrával az olívabogyót és a termést hozó olajfát. A mitológia szerint az olajfa őshazája Athén városa, ahol az első fát Pallasz Athéné ültette az Akropoliszon.
Az olajfa a Föld északi féltekén, a 30 és 45-ös szélességi és a 15 és 41-es hosszúsági fok között határolt területen őshonos. Ez a földrajzi sáv a mediterrán éghajlati övezethez tartozik, hiszen az olajfa a szélsőséges hőmérsékleti ingadozást nem viseli jól. Leginkább a tenger közvetlen közelében, alacsony tengerszint feletti magasságban hozza a legjobb termést, 15-20°C-os éves átlaghőmérsékleti környezetben, míg a hosszantartó téli mínuszokban megfagy. A 300 m tengerszint feletti magasságban már nem képes megélni, (-12°C felett megfagy, de hosszú távon, ha -5°C körül van a hőmérséklet, akkor is megfagy), de a hideg széltől védett, kevésbé fagyos, meleg részeken akár tengerszint felett 1000 m magasságban is termő maradhat. Ezzel szemben a trópusi éghajlati övezetben az olajfa megél, de nem hoz termést, mivel nem biztosított számára a téli időszakban a megfelelő és hosszantartó hüvős, hideg időjárás ahhoz, hogy tavasszal virágozhasson és termést hozzon később.
A fa átlagmagassága fajtától függően 7-20 m között változik. Az olajfákat egymás mellett, függőleges sorokban ültetik, így az olajfaligetek már messziről meghatározó képet nyújtanak. Nem lombhullató fa, így egész évben megtartja kisebb, hosszúkás, bőrszerű felületű, zöld színű leveleit. Május végén gyönyörű fehér színben virágzik, míg a beérett termést ősszel és tél elején lehet begyűjteni. Az olajbogyók begyűjtéséhez egy hosszú fogú, fésűhöz hasonlító kézi gereblyét és egy sűrűn szőtt hálót használnak. A hálót a fa alá terítik, és a fa ágain lévő bogyókat kézi gereblyével lesöprik a kiterített hálóra. Ha minden gyümölcsöt „legereblyéztek” a fáról, a hálót a végeinél óvatosan összefogják úgy, hogy a benne lévő olívabogyók nem esnek ki belőle. A nagy, több hektáros olajfaligetekben már rázógépeket használnak a termés begyűjtésére. Átlagosan 5 kg olajbogyóból 1 l olívaolajat lehet kisajtolni, de ez az érték fajtától és az aktuális termés minőségétől is függ.
Fajták:
Α leghíresebb fajta a koroneiki, amely Koroni helyről kapta a nevét. Krétán, a Peloponészosz-félszigeten, Számosz szigetén, Kikládesz-szigeteken és Zakynthosz szigetén termesztik. 15-27% között tartalmaz olajat, és már az ókorban is ismerték.
Korfui vagy más néven korfolia. Ezzel a Nyugat-Görögországban elterjedt fajtával leginkább Korfun és Prevezában találkozhatunk, jó minőségű olajat ad.
Megaritiki a fajtája Pallasz Athéné szent fájának, így ez sem hiányozhat az Attikai-félszigetről. Az olajon kívül asztali fogyasztásra termesztik és használják.
Chalkidiki, amelynek jellegzetessége, hogy nagy szemű termése az olajon kívül szintén asztali fogyasztásra is kiváló. Méreténél fogva tölhető is, így előszeretettel töltik meg paprikával, feta sajttal és üvegben árulják. A fajta nevéből adódóan a Chalkidiki-félszigeten és annak környékén őshonos.
Nem minden olívaolaj ugyanolyan
Az olívaolajak változó minőségűek, így fordulhat elő, hogy a kereskedők sokszor hangzatos marketingnevekkel próbálnak eladni alacsonyabb minőségű olívaolajakat a minőségi értékénél magasabb áron. A gyanútlan vásárlókat a széles kínálat és a furcsa fantázianevek megtéveszthetik, miközben a gyártók és forgalmazók a valós minőségi adatokat és a préselési módot az apróbetűs részekbe rejtik. Az olívaolaj préselési módjának, feldolgozási folyamatának, savasságának és minőségének megjelölését és feltűntetési módját az Európai Unió szabályozza, és minden termelő ország számára ez a hatályos és betartandó. Görögországban az élelmiszerboltok polcain bő választékban találunk különböző olívaolajakat, mégis hatalmas a minőségi különbség közöttük, és ezt sokszor csak az apróbetűs részekben tüntetik fel az üvegen.
1. Extra szűz olívaolaj
Az olívabogyóból hideg sajtolással nyerik ki az extra szűz olívaolajat, egyszerű mechanikai eljárással. Az olajpréshez nem adnak vizet, és a hőmérséklete sem változik a sajtolás közben, így tartja meg az összes vitamin és tápanyagértékét. Illata és íze enyhén gyümölcsös, a frissen szedett olajbogyóra emlékeztet. Savassága a 0,8% értéknél nem magasabb. Legkiválóbb minőségű és a legmagasabb árú olívaolaj fajta is egyben. Kiváló salátákhoz, húsokhoz, halakhoz.
2. Szűz olívaolaj
Bár amiután kinyerik belőle az olajat, további feldolgozási műveleten nem megy át az olívaolaj, de mindezt gépesített módon végzik. A savassága 2%-nál nem lehet magasabb.
3. Finomított olívaolaj
A kereskedelemben széles körben forgalmazott olívaolajok kedvelt préselési fajtája, a vásárlók megtéveszetésére előszerettel használják. Gépesített módon végzik a bogyók préselését, ezután gyári feldolgozáson megy át az olaj. A feldolgozása során jelentősen veszít vitamin és tápanyagértékéből. Savassága nem éri el az 0.1%-ot.
Az extra szűz olívaolaj termékellenőrzése
Gyümölcsös aroma: Szaglással azonnal érezhető a gyümölcsös illat és aroma, illetve kóstoláskor a szájban érzékelhető a gyümölcsös íz, amit az olívabogyó fajtája határoz meg. A friss és érett olívabogyók aromája egy kellemes illatot és ízt eredményez.
Keserű íz: A jellegzetes keserű íz a zöld olívabogyók utóíze (pl. Chalkidiki-fajta), de ez nem jelenti azt, hogy rossz minőségű lenne az olaj. Sőt, minél frissebb az olaj, annál erősebben érezhető keserűnek.
Pikáns és csipős íz: Az enyhén pikáns ízvilágú olívaolaj elsőre jellegzetes bizsergést okoz a nyelőcsőben, ami csak pár másodpercig érezhető, feltéve, ha az olajat önmagában kóstoljuk meg. Az elsők között szüretelt bogyókból nyert olajok jellegzetessége ez a fajta ízvilág. Ez is inkább előny, mint hátrány, ezért, ha ilyet tapasztalunk, biztosan egy kiváló minőségű olajjal van dolgunk.
Olívabogyó mint élelmiszer
Tudvalevő, hogy a mediterrán konyha alapja az olívaolaj, viszont nemcsak az olajat hasznosítják a görögök, hanem az olívabogyót is széles körben fogyasztják. A piacokon a termelőktől kilós egységáron és a legkülönbözőbb fajtákból vásárolhatunk olívabogyót. A nagyobb élelmiszerboltokban is elérhető a kimért olajbogyó, míg a különböző diszkontláncokban előrecsomagolva, vagy befőttes üvegben juthatunk hozzá. A napi étkezések egyik alapja, amelyet minden görög háztartásban megtalálunk. A tradicionális görög saláta hozzávalója, szószok és főételek közkedvelt kísérője. Sokan kenyérrel vagy szendvicsekbe belevágva is fogyasztják.
Olívaolaj mint kozmetikum
A világ szépségipara hamar felfedezte magának az olívaolaj áldásos hatását. A görög házi praktikák és kozmetikai szerek pedig már régóta használják az olajfa becses olaját különböző gyógyászati, szépészeti célra. Kiválóan ápolja a száraz bőrt és hajat, így testápolóként kevés illóolajjal, napozás után, vagy tápláló hajpakolásként is alkalmazható. És hogy egy kipróbált tippet is adjunk, puhító, simító arc- és testradírt készíthetünk kávézacc és olívaolaj keverékéből. A kávézacc ledörzsöli az elhalt hámréteget (grízes, csirkebőrös felkarúaknak valódi megváltás!), az olívaolaj pedig selymessé, puhává, igazán ápolttá varázsolja bőrünket. Érdemes kipróbálnunk!
Gyógynövények és olívaolaj (Fotó: Pixabay)
Olajfa mint a városkép része
Megszokott, hogy Görögországban a városokon belül is találkozunk olajfákkal. A fő előnye a termésen kívül (ezt a városvezetés minden évben begyűjti), hogy nem lombhullató, így egész évben megtartja zöld leveleit, és tavasszal gyönyörű fehér virágokba borul. Az utóbbi években a kertészetek előszeretettel ajánlják parkok, kertek, kávézók díszítésére. Találkozhatunk kisebb olajfákkal cserépben, lakásteraszokon, de éttermek és vendéglátóegységek teraszain is. Egyértelműen a mediterrán városkép egyik elmaradhatatlan eleme.
Az olajfa értékét az ókori görögök is felfedezték és becsben tartották, nem véletlenül örvend töretlen népszerűségnek az olajbogyó és az olívaolaj már évezredek óta. A mediterrán emberek étrendjének alappillére, akik érthetően szinte csak olívaolajjal főznek. A görög háztartások napraforgóolajat csupán krumplisütéshez használnak. A magas tápanyag- és vitaminforrása mellett a rák megelőzésében is jelentős szerepet tölt be, így emiatt is ajánlott az olívabogyó és az olívaolaj rendszeres fogyasztása. Egy olyan táplálékkincs, amihez az egyszerű ember is hozzájuthat.
Tetszett a cikk? Kövess minket a Facebookon is!
Külföldön élsz vagy szeretsz utazni és van egy sztorid? Legyél a szerzőnk!
Eredeti cikk: Olívaolaj, a folyékony zöld arany
