HM!-összeállítás

Március 8.: piros betűs ünnepnap ez a nőknek és a virágárusoknak. Arról már ne is beszéljünk, hogy ha valaki nő és virágárus is egyszerre - márpedig vannak ezzel így egy páran. Mi most azonban nem a legközelebbi boltba ugrottunk be egy csokorért, hanem szerzőinket kértük arra, hogy néhány keresetlen mondatban jellemezzék, mit kell és érdemes tudni az egyes nemzetek hölgyeiről. És hogy legyen egy kis látnivaló is a sok betű között: illusztrációként minden blokk után az adott ország uralkodó szépségkirálynőjét, egy-egy híres vagy közismert hölgytagját, valamint az utca emberét pakoltuk be lazításképpen. Kellemes virtuális utazást mindenkinek, Amerikától Magyarországig!

Laslavic Tímea

Immár három éve minden februárban, a hónap vége táján mini-kirándulásra kerekedünk fel a Bécstől mintegy 40 kilométerre fekvő Lajta-hegység lábához. Most is egy olyan februári vasárnapot választottunk ki, amikor sütött a nap, és tudtuk, hogy találkozunk még hóvirágokkal is. 

Pataki Niki

A nyolcmillió lakosú Hongkongban a bevándorlók száma eléri az egymilliót. Ennek több oka is van: elképesztően alacsony az adó, ami kedvez a külföldi cégeknek, a kínai kormány nem korlátozza a Facebookot és Google-t (Kínában ezek nem elérhetőek) és az emberek kulturáltan viselkednek. A tartomány 1997-ig brit gyarmat volt, így rengeteg angolszász hölgy jelenléte erősen befolyásolta az itteni nők önképét. Talán ez lehet az oka annak, hogy a hongkongi nők gyakorlatilag európaivá szeretnének válni. Ez a változás fizikailag és szellemileg is nyomon követhető. Sok országban jártam már, de az itteni nők elképesztően hiúak - hozzánk képest.

Következzék egy nagyon szubjektív, rövid kis lista. :)

Őszintén szólva meguntam azokat a listákat, amelyek semmi másról nem szólnak, csak arról, hogy az adott célország milyen pozitív dolgokkal rendelkezik, mi az, amit kötelező megnézni, melyek azok a helyek, melyeket meg kell látogatni! Ezek az információk mind hasznosak, de valahol mégis - legalábbis számomra - hiányérzetet okoznak. Főleg azért, mert többször az adott helyszínen szembesülök azzal, hogy mégsem fenékig tejfel az élet. 

Már nem sok mindenen lepődök meg, amit Amerikában látok, de akkor nagyon lesápadtam, amikor egy itteni barátunk egy pár évvel ezelőtti grill partira egy üveg Balatonboglári félédes (Semi Sweet) Merlot-val lepett meg. Mindez még nem lett volna olyan döbbenetes - elvégre elvétve ugyan, de hozzá lehet jutni magyar borokhoz az USA-ban -, ám amikor megemlítette, hogy a helyi Trader Joe’s boltban vette aznap és négy dollár kilencvenkilenc centért (akkori árfolyamon kb. 1,100 forint), na akkor elhatároztam, hogy utánajárok ennek a történetnek és megírom a fent nevezett magyar bor kaliforniai tündérmeséjét.