Idén ünnepeljük az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulóját. A jeles alkalomra nem mindennapi módon készülnek a Los Angelesben élő magyarok. Nem kevesebbre vállalkoztak ugyanis, minthogy összegyűjtik interneten mindazok adatait, akik az ’56-os események után Magyarországról az Amerikai Egyesült Államokba emigráltak.
A kint töltött évek alatt lassan beláttam, hogy jobb, ha nem járok haza az éves egészségügyi vizitekre, hanem megismerkedek a helyi ellátással, a háziorvosommal, még akkor is, ha nem tudok az anyanyelvemen szólni hozzá. Ennek az az ára, hogy van, amikor Google fordítóval készülök a találkozóra, illetve volt már rá példa, hogy a doki leírta a kulcsszót egy papírra, én pedig otthon interneten utánakerestem a jelentésének.
A terhesség azonban más. Ebben az esetben biztos voltam abban, hogy felkeresem a régi orvosomat, megkérem, vessen egy pillantást a leletekre. Muszáj volt hallanom, hogy szerinte is minden rendben van, ez nekem így volt megnyugtató. A találkozásunk végén megkért, írjam meg a tapasztalataimat a hollandiai terhesgondozásról. Íme a neki szánt levelem, talán van még, akiknek érdekes lehet.
Svédországban már az 1950-es évektől vitatéma a művészet fontossága, hogy miként lehet azt közelebb vinni az emberekhez, vagy inkább az embereket a művészet felé irányítani? Bárhogy is legyen, a lényeg, hogy a művészetre nagy hangsúlyt fektető svédek a metróállomásaik dekorálását sem bízták a véletlenre.
Az Egyesült Királyság szavazott, és a következményeket (sem rövid, sem hosszú távon) egyelőre senki nem látja, így ennek a cikknek egy tarot kártyát használó jósnő szintjén állnak az előrejelzései.
Miközben Amerikában vélt vagy valós faji alapokon ölik egymást rendőrök és civilek, úgy tűnhet, hogy nincs remény. Szerencsére ez nem így van. A remény ez a kis történet lehet, ami PrehryFarkassal esett meg, egy aprócska kaliforniai tornateremben:
Az ihletet ehhez a szösszenethez gyermekeim és közöttem nem sokkal egymás után lezajlott, két - elsőre látszólag semmitmondónak és egymástól függetlennek tűnő - apró beszélgetésfoszlány adta.
Lefkáda (görögül: Λευκάδα) Görögország nyugati részén található és egyike a Jón-szigeteknek. Sőt ez nem is egy sziget, hanem tulajdonképpen egy félsziget, mivel mindössze egy kicsi, keskeny, mesterséges csatorna választja el a szárazföldtől, amin egy mindössze húsz méter hosszú hídon lehet átkelni, azaz nincs komppal való utazás. Légi úton a Preveza repülőtérre érkezéssel közelíthető meg (20 percre fekszik). Gyönyörű egy hely, gazdag történelme van, nagyon kék vízű tengerpartokkal és szép hegyvidékkel kecsegtet, figyelemre méltó a gasztronómiája is. Én jó tíz évvel ezelőtt jártam utoljára Görögországban, de akkor még egészen más kontextusban (itt írtam róla: Először szabadságon) - és egy teljesen másik részén, keleten.
Az Inti Raymi, másnéven Napfesztivál a legfontosabb ünnepség Peru Cusco városában. Ilyenkor külföldi és belföldi turisták özönlik el a várost, az Inti Raymi megtekintése mellett azért is, mert ez az év legszárazabb időszaka, amikor a Cusco közelében levő Machu Picchu könyebben járható.
Szereted a vatyálós pörkölteket és a lucskos lecsót? Akkor a nyugat-afrikai kajákat imádni fogod. Ha tennél még bele erőset, az sem baj, mert az ottani ízvilág alapvetése, hogy égessen minden falatnál. Rövid és szaftos összefoglaló arról, mi kerül az asztalra Ghánában.
Igen. Merthogy Albániáról egy fenntartható világ sorozatban is tudunk írni. És újra sztereotípiákat megdöntően sokat! Törekvő kezdeményezéseiről, futó zöld programjairól, környezetvédelemért tett lassú, de kitartó erőfeszítéseiről. Ismerkedjünk meg ezzel a zöldülő Albániával!
Gondolom nem mondok újdonságot azzal, hogy Horvátország talán legszebb helye Plitvice. A Plitvicei-tavak (horvátul: Plitvička jezera) Európa egyik legszebb természeti látványossága. Nemzeti park és természetesen az UNESCO Világörökségének listáján is szerepel, hiszen nemcsak szép, de gazdag a növény- és állatvilága is és több védett fajnak ad otthont. A horvátok hét nemzeti parkja közül a legjelentősebb.