Hullámvasutazás Amerikában: a Six Flags

De mégis hogyan is képzeljünk el egy ilyen helyet? Kezdjük ott, hogy Magyarországon ilyen nincs. Aki járt már a Párizsban található (vagy bármely másik) Disney-ben, annak szerintem nagyjából van elképzelése róla. Nos, én a Budapesti Vidámparkban is (ami ugye már tudomásom szerint nincs) 4 évesen jártam utoljára, azóta pedig csak itt, Coney Islanden találhatóban voltam. Egyébként nagyon jó egész napos kikapcsolódás ez. Van itt minden, mint a búcsúban. Egymás hegyén-hátán vannak a kajáldák, a különböző nyerőjátékok. Ilyen például, amikor püfölni kell a vakondot és nyersz egy óriásplüsst, vagy éppen vízzel kell beletalálnod a célpontba, esetleg egy kalapáccsal vered a földön lévő gombot és annak aránya fejében nyersz, hogy milyen magasra megy fel a golyó. Vannak egészen kis gyerekek részére kialakított kis hullámvasutak, körhinták, szóval minden, minden, de tényleg minden. A Six Flags azonban leginkább a felnőttekre specializálódott.

A Batman volt az első, amire felültünk. Ez most az idei nyár slágere. A lényege, hogy hátrafelé megy, tehát nem tudod, hogy mikor jönnek a hurkok, mikor fogsz fejjel lefelé lógni, mikor fogod saját magadat arcon hányni (velem nem történt meg, de nem tartom kizártnak, hogy mással igen). Én életemben korábban sosem tudtam sikítani csak wááááát ordítani, legalábbis ezt gondoltam ezidáig. A Batman volt az első (aztán pedig szépen sorban a többi) hullámvasút, ami bebizonyította, hogy elég magas hangskálán kijön belőlem az a sikítás, valamint arra is rájöttem, hogy szentjeink neveit is elég szépen tudom ordítani, ha a szükség úgy hozza. Úgy hozta.

A második amire felültünk, az a Skull Mountain volt. Itt a lényeg az, hogy a hullámvasút korom sötétben megy, tehát egyáltalán nem tudod, hogy éppen mikor milyen testhelyzetben vagy, mert semmit nem látsz a sötétben. Nem volt annyira rossz, de ezután egy igazi adrenalinbombára ültünk fel.

Na de mire is?! Nem másra, mint a 2014-ben átadott Zumanjaro nevezetű, szabadesést szimuláló szerkezetre. A Zumanjaro lényege, hogy 415 lábra, azaz kb. 126 méter magasra visz fel körülbelül olyan 20 másodperc alatt, majd aztán hirtelen 6 másodperc alatt 90 mlh, vagyis 140 km/h sebességgel dob le a semmibe. Félelmetesen (szó szerint) jó egyébként. Az érzés, amikor lassan húzza fel az embert a magasba, és jön az az igazi"húbazmeg" érzés és a"dekurvamagasanvagyunk", majd mikor felérsz, hallasz egy kattanást, és hirtelen baromi gyorsan zuhansz a semmibe - elmondhatatlan. Igazából amikor fent vagy a magasban, nem nézed a kilátást (pedig ennek a tetejéről elvileg tiszta időben lehet látni Philadelphiat is), mert a fejedet nem is nagyon mered forgatni, inkább csak a szemed forog, meg a fejedben ott vannak a gondolatok, hogy"basszus, jól meggondoltam én ezt?!". Mi erre kétszer is felültünk, nekem nagyon tetszett, csak ajánlani tudom.

Besötétedett már, amikor a Bizarro nevű hullámvasútra ültünk fel. Lehet nem is bánom, hogy nem volt már világos, ugyanis annyit mentünk fejjel lefelé, hogy jobb szerintem, ha nem látja az ember. Nem rossz egyébként, hatalmas adrenalin fokozó, a biztonságérzet is megvan, mivel egy fém biztonsági szerkezetet raknak a mellkasodra, tehát nincs benne a"jajj, Istenem, csak ki ne essek!" érzés.

Nagyon szerettünk volna felülni a Kingda Ka nevezetű hullámvasútra,  ami a már említett Zumanjaro körül megy, de iszonyatosan hosszú, 90 perces sor állt előttünk, szóval azt a nagy melegben inkább nem vártuk ki. A Kingda Ka lényege, hogy hallasz egy rakéta hangot, mert szó szerint, mint a rakétát lőnek ki, 456 láb, azaz 139 méter magasra 128 ml/h, vagyis 206 km/h sebességgel. Ezt majd talán legközelebb, bár az egyik legnépszerűbb hullámvasútnak számít, így a minimum egy órás sorban állás garantált.

Viszont most jön az, amit nem véletlenül hagytam a végére. Ez pedig nem más, mint az El Toro nevezetű rémület, Észak-Amerika legnagyobb fa hullámvasútja, amelyre én amíg élek biztos, hogy nem fogok még egyszer felülni. Bár az El Toro csak 55 méter magasra megy fel a legmagasabb pontján, viszont végig az 1 perc 42 másodpercig tartó"utazás" alatt 113 km/h-val rohan. Nem is lenne ezzel baj, sőt, vannak, akik kifejezetten élvezik ezt a hullámvasutat, és egy nap alatt képesek akár 3-4 alkalommal is kivárni az egy órás sort miatta. Nekem a legnagyobb problémám az volt, hogy a felsőtested egyáltalán nincs rögzítve. Bekötöd magadat egy biztonsági övvel, majd egy fém rámpát húzol a lábadra, magyarul deréktól felfelé teljesen szabad a tested. A Six Flags-ben található összes hullámvasutat úgy kell elképzelni, hogy az út alatt folyamatosan, mint a centrifuga, pörög-forog az egész, nagyon sokat vagy oldalt, valamint fejjel lefelé. Nos, ha a felsőtested rögzítve van, az azért ad egy kisebbfajta biztonságérzetet. Nálam ez az El Toron nem volt meg egyáltalán. Az egész út alatt a sok pörgés-forgás közepette annak ellenére, hogy erősen be volt húzva a biztonság öv, valamint a rámpa se kotyogott, a testem szinte végig ugrált az ülés és a rámpa között. Magyarul a fenekem többször is felemelkedett az üléstől a lábammal együtt. Erre a hullámvasútra én inkább többet nem ülök fel, az biztos. 

A Six Flags az Egyesült Államok több pontján is megtalálható. A sima napijegy felnőtteknek 45 dollárba kerül, de vásárolhatunk extra 125 dolláros napijegyet is, amivel sorbanállás nélkül felülhetünk bármire. A szezonális bérlet 82 dollárba kerül, amivel a szezon alatt korlátlanul mehetünk az élményparkba.Összességében a park szerintem egy életre szóló élményt ad az embernek, akinek van rá lehetősége, mindenképpen próbálja ki.