Megszoksz vagy megszöksz: elviselhetetlen(nek tűnő) dolgok Sanghajból

Közhely, de Kína néha tényleg olyan, mintha egy másik bolygó lenne. A nyugatról érkezettek számára rengeteg olyan dolog van, amit nehezen, vagy egyáltalán nem lehet megszokni. Ha az ember ide látogat - ne adj’ Isten azt tervezi, hogy ide költözik -, akkor bizony készüljön fel arra, hogy a komfortzónából ki kell lépnie. Az alábbiakban összeszedtem pár dolgot amit nekem hat hónap után is nehezemre esik elviselni.

KÖPKÖDÉS, SZIPOGÁS, ORRTÚRÁS, NYILVÁNOS VIZELÉS

Ez a három dolog talán a legelviselhetetlenebb mind közül. A köpködés még elmegy. Persze, azt se egyszerű tolerálni, főleg ha idős nénik, vagy csinosan felöltözött 20 év körüli lányok csinálják (és ez elég gyakran előfordul). A kínai gyógymódokban elég sok furcsaság van, ami nekünk, európaiaknak kifejezetten gusztustalan. Ilyen a köpködés is. A kínai orvoslás abban hisz, hogy ha valami irritálja a nyálkahártyánkat, akkor azonnal meg kell szabadulni tőle, elkerülve a komolyabb fertőzéseket, betegségeket. Ebből kifolyólag az orrfújás zsebkendő nélkül (magyarul turházás) is gyakori, igaz nem annyira mint a köpködés.

A szipogás kifejezetten bosszant. Főleg, hogy a heti céges meeting során a kínai kolléganő folyamatosan ezt csinálja mellettem. Ha pedig átnyújtok egy zsebkendőt, akkor mosolyogva elhárítja, hogy nincs rá szüksége. Igaz, legalább van annyira kedves, hogy nem a sarokba fújja ki, mint ahogy feljebb említettem.

Szerintem az orrtúrás sem szorul magyarázatra. Két hete a metrón, mellettem ült egy pali, aki hat megállón keresztül bányászott.

A pisilés közterületen engem nagyon meglepett. Leginkább, mert olyan helyeken végzik, ahol mindig van a közelben nyilvános WC. Ezt főleg kisgyerekes családok teszik, amikor a gyermekre rájön a szükség. Nem egyszer láttam, ahogy a nagymama, nagypapa tartja unokáját, aki pisil a szemetesbe (!) a hipermarketben, vagy a metróállomáson. De a bevásárlóközpont parkolójában guggoló kislány anyukáját sem értem, miért nem lehet a 30 méterrel odébb lévő mellékhelyiségben pisiltetni?

Köpködő sanghaji nő (Fotó: Flickr/Daniel S.)

SZMOG

Szerencsére Sanghajban nem olyan vészes a helyzet, mint Kína többi városában, de sajnos itt is előfordulnak magas értékek. Ilyen esetekre érdemes a helyi éjjel-nappaliban maszkot vásárolni. Kissé költségesebb beruházás, de ugyancsak megéri beltéri levegőszűrőt beszerezni. Ezeket leginkább online érdemes megvenni, a szupermarketekben a jobb minőségü gépek igen drágák. Helyi webshopokban (Taobao, Tmall) azonban olcsóbbak, valamint nemzetközi fórumokon is lehet találni jó állapotú, de használt levegőszűrőt.

A sanghaji szmog (Fotó: impomag.com)

TÖMEG

Talán nem meglepő, hogy erről írok a világ legnépesebb városában: 24 millió lakos él egy viszonylag kis területen. Piros betűs ünnepeken jobb elkerülni a népszerű helyeket, de a reggeli és délutáni csúcsforgalom a metrón is egészen elképesztő tud lenni. A szentendrei HÉV kismiska a helyi tömegnyomorhoz képest. Ráadásul az emberek nem igazán adnak helyet egymásnak, megállnak az ajtóban és egy tapodtad sem mozdulnak tovább. Ebből kifolyólag sokszor testi erőt kell bevetni ahhoz, hogy le tudjunk szállni ott, ahol kell. Ide tartozik, hogy tömegben nagyon nehéz haladni. Ha valakit ki akarok kerülni rendszeresen beáll elém, vagy annyira húz az irányomba, hogy egyszerűen lehetetlen elmenni mellette. Néha az az érzésem, hogy van egy bépített szenzoruk, ami a hátulról gyorsabban érkező embereket jelzi és automatikusan abba az irányba tereli őket, amerről elhaladnának mellettük.

Tömeg a sanghaji Apple Store-ban, a legújabb iPhone megjelenésének másnapján
(Fotó: Csányi Barnabás)

SZÁJSZAG, CSÁMCSOGÁS, BÜFÖGÉS

A szájszag sajnos a tömött metrón leginkább orrbatűnő. Szájhigiénia szintjén igencsak el vannak maradva a kínaiak. Majdnem minden ember dohányzik, a fogmosást nem viszik túlzásba, így sokan olyan szájszaggal rendelkeznek, ami kora reggeli éhgyomorra nem éppen kellemes. Képzeljük el, amikor valaki reggel felkel, nem mos fogat de 1-2 cigit még elpattint indulás előtt...

A csámcsogás hasonlóan a köpködéshez a kínai kultúra része. Ők így mutatják ki, ha ízlik az étel, ami azonban egy étteremben igencsak zavaró tud lenni. Ez gyakorlatilag minden nemre és korosztályra érvényes. Az étteremben való étkezéshez tartozik még a csirkecsontok asztalra történő kiköpése. Annak ellenére, hogy a pincérek adnak extra tányért erre a célra, túl gyakran nem használják ezeket, így a maradék az asztalon landol, amit a személyzetnek kell feltakarítania. Szóval nem könnyű a kínai pincérek élete.

A büfögés is valamilyen szinten a kultúra része, de ezt tudom legkevésbé tolerálni. Itt nem csak egy jóízű ebéd, vagy vacsora után büffentenek hangosan, hanem amikor éppen rájuk jön. Ezt is a közelmúltban az egyik meetingen tapasztaltam meg, amikor kolléganőm mellettem elbüfizte magát. Meglepő volt, na.

Sanghaji család ünnepli a kínai újévet
(Fotó: Lucas Schifres/Pictobank-PhotoShelter)

KOSZ AZ UTCÁN, ÚJRAHASZNOSÍTÁS HIÁNYA

Feleségemmel Szingapúrban ismerkedtem meg, majd Németországban éltünk két és fél évig. Ez a két ország totális ellentéte Sanghajnak, ami a kínai átlaghoz képest egy kifejezetten nyugatias város. Ennek ellenére nagyon sok kutyagumi látható az utcán, gyakran szemetelnek - ezzel szemben Szingapúrban súlyos pénzbüntetésbe kerül egy cigarettacsikk eldobása is.

Németországban az újrahasznosítás gyakorlatilag nemzeti sport, így fura látni, hogy Kína mekkora lemaradásban van. A kihelyezett szemeteskukákon ugyan rajta van, hogy „Recycling”, de ezt a helyiek nem igazán veszik figyelembe. A házakban vagy utcákon megtalálható szelektív gyűjtőhelyekről pedig ne is álmodjunk. Igaz, sokan abból élnek, hogy összegyűjtik a fém-, papír-, vagy műanyag hulladékot. Gyakran látni biciklitákolmányokat, amelyek hatalmas mennyiségben viszik a gyűjtőponthoz a kartont vagy az üres műanyag palackokat. Ez azonban nem intézményesített és a sanghaji hatóságoknak bőven van min dolgozniuk ezen a  téren. 

Úton a helyi MÉH-be (Fotó: Csányi Barnabás)

Úton a helyi MÉH-be (Fotó: Csányi Barnabás)

Most nyilván sokan azt gondoljátok, hogy akkor minek élünk itt? A magyar ember mindig a negatívumot keresi, látja mindenben. De ez csupán egy töredéke az itteni tapasztalatainknak, amiknek nagyobb része azért pozitív. Következő posztomban ezekről lesz majd szó. Egyszerűen könnyebb volt a kissé negatívabb dolgokat összeszedni, mert sokkal kevesebb van belőlük. A jó dolgok listája ennél lényegesen hosszabb lesz.

Eredeti cikk: Megszoksz vagy megszöksz: elviselhetetlen(nek tűnő) dolgok Sanghajból