Ha a spanyol partokon járunk, elkerülhetetlen, hogy utunkba ne kerüljön a tengerparton felállított kerthelyiséges éttermek egyike, pontos nevén: chiringuito. Itt főleg friss halételeket kínálnak salátával, egy körettel, melyek arra tökéletesek, hogy strandolás közben gyorsan jól lakjunk. Ezek valóban annyira a parton helyezkednek el, hogyhomokba lógatott lábakkal ebédelhetünk, miközben halljuk a tenger morajlását.
Én azonban nagyon is célzottan, egy állásinterjú miatt ejtettem útba az egyik ilyen éttermet, hiszen az a hír járta a faluban, hogy éppen munkaerőt keresnek. Körülbelül 5 perces beszélgetés után – miután biztosítottam a munkaadómat, hogy én valóban a konyhán szeretnék dolgozni, véletlenül sem a pultban –, fel is voltam véve.
Valahogy éreztem, hogy ez kell most nekem. Nem csak azért, mert elbűvölt, ahogy a Lecsó című filmben a patkány keveri a fűszereket, sőt, még csak nem is a lakbér miatt, hanem egyszerűen borzasztó izgalmasnak gondoltam megismerni egy vendéglátóipari egység kulisszatitkait. Időközben kiderült, mennyi más előnye is van ennek a munkakörnek, de ezekről majd később ejtek szót; előbb nézzük, hogyan is teltek a mindennapok konyhai kisegítőként.
(Fotó: pixabay.com/Hans)
A reggel 40 perces gyaloglással kezdődött, eddig tartott az út a háztól a munkahelyig, de nem panaszkodom, mert gyönyörű volt a táj és"Hál' Istennek" dombról lefelé kellett menni. A kavicsos tengerpartra érve általában már sorra húztak el mellettem a kollégák ilyen-olyan járgányokon sorban egy nagy Holaaa-t küldve felém, de néha én is elfértem valamilyen hátsó ülésen.
Meg kell vallani, hogy a reggeli 10.30-as kezdési időpontot nem volt könnyű tartani! Érthető is, kérem szépen, hiszen nyár volt, mire lemegy a nagy hőség már késő este van, s csak ekkor kezdődik az élet, a fiesta meg a 'salir de noche'. Mindenesetre azért lassan, lassan mindenki megérkezett, teljes lett a személyzet a fedélzeten: egy szakács, két konyhai kisegítő, az üzletvezető és a két pincér!
A késői kezdés ellenére a közös kávézás nem maradhatott el – mindenki a kedvenc fajtáját kapta: kapucsínót, eszpresszót, ki mit szeret, aztán gyorsan – akarom mondani “gyorsan” – munkához láttunk. Mindennapos és fontos reggeli – azaz délelőtti – teendő a rák- és krumplipucolás volt. Egyik a 'gambas pil pil'- nek kellett (ami ugye nem más, mint pikáns szószban tálalt garnélarák), a másik pedig a köretként szolgáló sült krumplinak.
Gambas pil pil (Fotó: Békési Barbara)
A krumpliszeleteléshez külön gép állt rendelkezésre, aminek segítségével egyetlen bicepsz- és tricepszerősítő mozdulat után egy egész krumpli szeletekre esett szét, bele egy vízzel teli vödörbe, amiben majd a nap hátralevő részében tárolódnak, hogy ne barnuljanak meg.
Délelőtt már megérkeztek az első vendégek, ők általában nem turisták, hanem helyi magányos nyugdíjasok voltak, akik alig várták, hogy végre társaságban legyenek. Megiszogatták a reggeli kávéjukat, vagy – khm – ki tudja mit, és előfordult, hogy ugyanazon a széken maradva végigkísérték a napot.
Dél körül kezdődött a forgalom, jöttek a rendelések sorban, megtelt a kert is. Én felváltva készítettem a salátákat, szórtam a crema catalanára a cukrot majd lángszóróval pirítottam karamellé, mostam a tányérokat, olvasztottam a baby-calamarist, kenyeret szeleteltem és szalvétába csavartam az evőeszközöket. Délután 4 körül elcsendesedett minden, volt időnk enni. Ilyenkor bármit készíthettünk magunknak, ami az étlapon van. Kivéve, ha az Anyuka, a családfő, aki amellett, hogy két horgolás között mindent szemmel tartott, összedobott egy nagy adag paellát, mert ilyenkor persze azt kellett enni.
Evés után következett egy óra pihenő, ilyenkor azért felváltva egy-egy pincér és szakács tartotta a frontot, mert be-bejöhetett egy rendelés, de a mosogatónak ilyenkor nem volt igazán dolga egészen az esti műszakig, ami 5-6 óra körül kezdődött. Ez intenzívebb volt ám, mint a délelőtti, ment is a kiabálás, hányat, hova, de nem oda, miért nincs még kész, vittél-e az ötös asztalhoz evőeszközt, miért nem, nem érek rá, hagyjál, nem látod, hogy csak két kezem van.
Én mindeközben csak sikáltam a tányérokat, tettem félre a maradékokból a kutyának, macskának valót, néha beállt a hátam és kiakadtam, de kaptam egy pofa sört, így bírtam a végéig.
Az utolsó rendelés kiküldése után mindent, de mindent kitakarítottunk, elmostunk, felmostunk, letöröltünk és vártunk valakit, aki bevisz minket a faluba, mert gyalogolni senkinek nem volt kedve.
Hazaérve általában lerogytam a kanapéra, nem is bírtam moccanni, mindaddig, amíg éjfél körül megérkezett barátném, útitársam, szobatársam a lényeges kérdéssel: - Na, akkor megyünk a térre, ugye, egy San Miguelt legurítunk, nem? - Dehogynem! Reggel úgyis csak 10.30-ra kell menni...
(Fotó Békési Barbara)
Nos, ha így eltelik egy hónap, akkor biztosan állíthatom, hogy – ahogy említettem – egész sor előnyös hatását kezdjük érezni a kitartó munkának, illetve hasznos felfedezéseket tehetünk:
- Megláthatjuk, milyen kemény foglalkozás a vendéglátózás, pláne egy olyan vidéken, ahol főleg turizmusból élnek az emberek, tehát nyáron kell összeszedni a téli betevőt is – mindezt úgy, hogy miközben te hajtasz, nézed a nyaraló embereket magad körül.
- A főzőtudományunk fejlesztésére, konyhai praktikák elsajátítására, illetve a helyi gasztronómiai ismeretek tágítására remek alkalom.
- Megspórolhatjuk a nyelvtanfolyam költségét, hiszen ha a kollégák helyiek, akkor biztos hogy elsajátítjuk a nyelvi alapokat napi 10 órában összezárva.
- Ráléphetünk a lelki béke felé vezető útra, mivel a munka nagy részben teljesen ismétlődő, repetitív jellegű, így egy-egy nap szinte felér egy nagy meditációval.
- Van ezen kívül ennek az életformának egy romantikája, hiszen felváltjuk a légkondis irodai környezetet egy tengeri sós levegős, napsütéses tájra, de a kevésbé érzelmesebbek is beláthatják az egészségre biztosan jótékony hatását.
- Apropó napsütés, gyönyörű táj! Valószínű, ez a tényező igen sokat segít, hogy pozitívan lássuk a világot, de ha esetleg valaki olyan helyen kényszerül mosogatni, ahol mindez nincs meg, gondolhat arra, hogy mennyi, számos, ma már híres ember számol be a fiatalkori mosogatós múltjáról! Egyrészt ezáltal rögtön meg is lesz az egésznek a menőség faktora, másrészt megnyugodhatunk, hogy bármi megtörténhet még az életünkben, s lehet, hogy most állunk a siker kapujában!
Tetszett a cikk? Kövess minket a Facebookon is!
Külföldön élsz vagy szeretsz utazni és van egy jó sztorid? Legyél a szerzőnk!
Eredeti cikk: A mosogatás kulisszatitkai
