Február 28-a a Kalevala napja és a finn kultúra ünnepe. Elias Lönnrot néprajztudós 1835-ben ezen a napon jelentette meg az eposz második változatát. Erre az eseményre emlékezik a Kalevala napja. A finnek ilyenkor fellobogózzák házaikat. Az aktualitásnál maradva a finn kultúráról, zenéről, táncról, sportról és a finn emberekről beszélgettünk Andrással.
ZENE: KANTELE, HUMPPA, ZOMBIROCK
A finnek ősi pengetős hangszere a kantele, amely a magyar citerához hasonlít. A Kalevalában többször szó esik róla, hiszen ez Veinemöjnen hangszere. Az öreg énekmondó kantelét penget, miközben ősi verseket kántál. Az iskolában az alsósoknak úgy tanítják, hogy a húrokhoz különböző színeket társítanak, ezek más-más gyümölcsről vannak elnevezve. A piros az eper, a kék az áfonya, a sárga a tőzegáfonya. A tanár a bogyók nevét mondja, hogy mikor melyik húrt kell lefogni.
A legtöbb finn táncot a humppa gyűjtőnévvel illetik. Többféle lépéskombinációt táncolnak vidékenként, de a külföldi ismerőseim szerint mindez lényegtelen, mert amikor már be vagy rúgva, akkor annyira mindegy, hogy hogyan lépsz. Szerintem ezért vicces a finn popzene, mert az is humppa alapokra épül.
A finn rock világhírű. Nagyon sok jó finn együttes van. Csak a legismertebbek közül pár név:Finntroll, HIM, Apocalyptica, Ensiferum, Korpiklaani, Nightwish, The Rasmus, Sonata Arctica, Lordi. Utóbbiak zombirockot játszanak, és 2006-ban szörnynek öltözve képviselték Finnországot az Eurovíziós Dalfesztiválon, amit meg is nyertek.
Vannak olyan rockegyüttesek, aki kifejezetten az óvodás korosztálynak zenélnek. A Hevisaurus tagjai rockernek öltözött dinó jelmezben nyomulnak. A 12 éves fiam már túl idősnek érzi magát hozzájuk. A karácsonyi daluktól én is dobtam egy hátast.
Valami megmagyarázhatatlan oknál fogva a finnek imádják a tangót. Szerintem itt van a 100.000 lakosra jutó legtöbb tangótáncos a világon. Komoly versenyeket is rendeznek belőle. A tangó népszerűségének az lehet az oka, hogy a rendkívül szemérmes és befelé forduló finnek ebben látták meg a lehetőséget, hogy kiadják magukból a bennük lakozó szenvedélyt.
HUMOR: A PUKIZÓ MIKULÁS, A PELENKÁS JÉGKORONGOZÓ ÉS A TOJÁSEMBER
A magyarországi közhiedelemmel ellentétben, Finnországban is létezik humor, még, ha kissé egyedi, és nekünk talán fárasztó is. Példa erre a Putous, az egyik legnépszerűbb televíziós műsor, amelyben rövid, humoros jeleneteket is előadnak. Saját magukat is kifigurázzák. Én konkrétan szétröhögtem magam azon a jeleneten, amikor a Mikulás feltehetően babot evett, azután dalra fakadt... Erős idegzetűek akár meg is nézhetik.
A másik kedvencem ebből a műsorból egy villámrandis jelenet, amit a pelenkaviselésre hegyeztek ki. Bejön egy üzletember, akiről kiderül, hogy pelenkát hord. „Üzletember vagyok, nincs nekem időm kimenni vécére” - mondja a hölgynek magyarázatképpen. A nő el akar menni, de akkor bejön Mannerheim marsall, majd Marilyn Monroe és a Jóisten szintén pelenkában. Legvégül pedig a nemzet csodált jégkorongozója, Teemu Selänne, akitől Isten még autogrammot is kér a fiának. Ha már a jégkorongozó is pelenkát hord, akkor a nőnek tényleg semmi kifogása nem lehet az üzletember pelenkája ellen. A jelenet végén együtt énekelnek arról, hogy Finnország felemelkedése érdekében mindenkinek pelenkát kellene hordania. Most képzeljük el ugyanezt magyarországi változatban, ahol Szent Istvántól Széchenyin át Puskás Öcsiig mindenki pelenkában flangál! Lenne botrány, az biztos.
A Putous náluk örökös és központi beszédtéma, akár az angoloknál az időjárás. Van 10-12 színész, akik különféle karaktereket alakítanak. Ezeknek a karaktereknek különböző feladatokat kell végrehajtaniuk. A műsor végén a nézők egy karaktert kiszavaznak. Egy éve volt egy testépítő női karakter, akit egy férfi színész játszott. Folyton az egészséges életmódról beszélt, és a szerepe szerint a mi városunkban született. Onnantól fogva az egész város neki szurkolt, és az egyik helyi általános iskola étkezdéjében kitettek egy nagy plakátot a fotójával: ”Táplálkozz egészségesen, és olyan erős leszel, mint én.” El tudod képzelni ugyanezt Magyarországon? Egy szerepe szerint vitatható nemű ember egészséges életmódra neveli az általános iskolásokat. És senki nem tépte le a plakátot, vagy jelentette fel az igazgatót.
Pár éve egy tojásember nyerte a műsorfolyamot. Aki megnézne egy videoklipet ezzel a tojásemberrel, az most megteheti. Csak saját felelősségre!
A FINNEK NEM SZŐKÉK!
Amelyik finn szőke, ott a családban az ősök között svéd vagy orosz felmenőkre kell gyanakodni. A vörösek ugyanígy svéd vagy szláv leszármazottak. A finnek alapvetően barna szemű és világosbarna hajú emberek. A nők közül sokan jól megtermett alkattal bírnak. Az elmúlt évszázadokban itt északon azok maradtak életben, akik erősek voltak és bírták a munkát. Az európaiak erre a típusra mondják, hogy „tenyeres-talpas” menyecske.
Mentalitásra is sokban különböznek finnek a közép-európai embertől. Például teljesen máshogy viszonyulnak a szemérmességhez. Ők a lelkükben szemérmesek. Egy finn nem kezdeményez beszélgetést, nem barátkozik. Viszont szemrebbenés nélkül mászkálnak meztelenül a szaunában és utána a zuhanyzóban. Az számít tiszteletlenségnek, ha valaki fürdőruhában ül be a szaunába. Nem foglalkoznak azzal, hogy kinek mekkora a hasa, vagy milyen szőrös a háta. Úgy fogadják el magukat és egymást, ahogy vannak. Láttam olyat, hogy apuka három óvodás korú gyerekkel ment be a zuhanyzóba, a pucér férfiak közé, és a gyerekek közül kettő kislány volt.
Bár nem kezdeményeznek, nagyon segítőkészek, és meghallgatják a másikat. Akár a boltban, de még a hivatalban is. Az arcuk gyakran nem tükröz érzelmeket, onnan nem sok mindent lehet leolvasni. Az élet minden területén az egyszerűségre és a praktikusságra törekszenek, talán még az érzelmek kifejezésében is. Nem kell hálálkodó pillantást vetni senkire, szélesen mosolyogni és meghajolni, elég egyszerűen annyit mondani: „Köszönöm!”
A munkát és a magánéletet igyekeznek teljesen szétválasztani egymástól. Munkahelyen kívül szakmai kérdésekben ritkán keresik egymást, és erre nekünk is felhívták a figyelmünket.
A személyes érintkezést sokan nem preferálják, inkább felhívják egymást telefonon. Szerintem ezért futhatott be a Nokia ekkora karriert Finnországban. A cég egy városról kapta a nevét, és eredetileg gumicsizmákat gyártott.
ŐRÜLT SPORTOK: MOBILDOBÁLÁS, FELESÉGCIPELÉS, RÉNSZARVASFUTAM
Nemzeti sportjaik vitathatatlanul a jégkorong és a gerelyhajítás. Általános iskola alsó tagozatában mindkettőt tanítják. A jégkorong bálványozása olyan, mint Magyarországon a focié. Itt azok mennek focizni, akik valamiért nem kerültek be a jégkorongcsapatba. A fiamék edzésén koedukált focicsapat van, annyira kevés fiú választja sportnak a labdarúgást, és egy lány a legjobb játékos.
A pesäpallo a baseball finn változata. Lehet rá fogadni magyar nyelvű fogadási oldalon is. Ha valaki veszi a fáradságot, hogy megnézze, csak finn csapatokkal fog találkozni a megtehető mérkőzések sorában.
Kisebbik fiaméknál tesiórán ősszel mobiltelefon dobálás volt a feladat. Ketten hoztak egy fonott kosarat dugig régi mobiltelefonokkal, amiket minél messzebbre kellett eldobni. Ebből rendeznek világbajnokságot is. Hiába, sosem lehet elég korán kezdeni az utánpótlás kinevelését!
Ez a sport a gumicsizma dobálásból nőtte ki magát. Erről még postai bélyegünk is van. Egy finn menyecske áll és éppen elhajít egy gumicsizmát. Miután a csizmákat előállító Nokia fő profilja a telefongyártás lett, a finn „sportolók” azokat kezdték el hajigálni.
Gumicsizma hajigáló finn menyecske (Fotó: post.fi)
A másik ilyen őrült sport a feleségcipelés. A világbajnokságra most már a Föld minden részéből jönnek a lelkes versenyzők. A finnek maguk alatt vágták a fát. Hazai versenyzőknek elég nehéz megnyerniük ezt a versenyt a finn hölgyek alkata miatt. Igaz, az izomkolosszus férfi és madárcsontú nő csapatösszetétel miatt az utóbbi években ismét finnek nyertek, maguk mögé utasítva a többszörös bajnok észteket.
A rénszarvasfutamon a szarvas egy síelőt húz maga után. Ez a sport Lappföldön igazán népszerű, a versenyek turistalátványosságnak számítanak, de a helyiek is lelkesen szurkolnak. Joulupukki nem szokott indulni a bajnokságban, pedig talán lehetne Lappföldön egy kis hátszele. Főleg, ha babot evett.
