Nemrég olvastam egy cikket, ahol egy amerikai férj írta le (a magyar felesége által felhalmozott) tapasztalatait a magyarokról és Magyarországról, úgy általában. Az egyik dolog ami feltűnt neki, hogy mi magyarok (az amerikaiakhoz képest) milyen sok gondot fordítunk a főétkezéseink megkomponálására, hovatovább véleménye szerint a leggyakoribb kérdéseink egyike a "Mi legyen az ebéd?" És valóban: az amerikai (hamburger, steak, sült krumpli) felhozatallal szemben a magyar konyha végtelen gazdagságának köszönhetően számtalan opció áll rendelkezésünkre. De ha már itt a nyár, a kérdésre a válasz pofon egyszerü: "Legyen egy kis hazai lecsó!"
A magyar konyha eme remekét nyilvánvalóan senkinek sem kell bemutatni. Elkészítése nem jelenthet különösebb kihívást odahaza, ahol megkapod az illatos, húsos TV-paprikát, a szaftos paradicsomot és az ízletes magyar szárazkolbászt. Receptet tehát nem is írok. Először is azért nem, mert mindenkinek megvan rá a tuti receptje, arról pedig nem is beszélve, hogy az otthoni hangzatos frázisok Coloradóban értelmüket vesztik. Nincs olyan például, hogy "Végy egy közepes vöröshagymát!" Amerikában csak nagy, giga nagy és még az annál is nagyobb vörös hagyma létezik.
Mindenekelőtt ezt jól jegyezzük meg:
"Ha külföldön próbálsz magyar ételt főzni, az valahogy soha nem lesz olyan, mint otthon."
Ennek nyilvánvaló oka, hogy az alapanyagok ízben, esetleg állagban (úgy, mint paradicsom, paprika) eltérőek az otthon megszokottaktól, de az is előfordulhat, hogy egyszerűen nem ismerik (a tarhonyára például nincs is megfelelő angol szó) az adott összetevőt. Ha pedig mindezt még meg is fejeled azzal, hogy az ételed Denverben, a tengerszinttől 1610 méter magasan készül, akkor a magyar leleményesség legalább akkora szerepet játszik majd, mint maga a recept, vagy a hozzávalók mibenléte."Idefent" ugyanis valahogy minden hosszabb ideig készül: ami otthon, a tengerszint közelében harminc perc alatt megvan, az errefelé sokkal inkább egy óra...
(Fotó: Vajda Bálint)
Ennek fényében érdemes kétszer is átgondolni, hogy milyen alapanyagokra van szükségünk:
- A vöröshagyma például egy órányi főzés után sem puhul meg. Szétfőzni vagy üvegesre pirítani pedig esélyed sincs, ezért érdemes újhagymát, esetleg metélőhagymát venni.
- Az itteni friss paradicsomnak (legalábbis amit a Walmartban/King Soopers-ben árulnak) seíze van, ezért kényszermegoldásként jöhet a konzerves egész paradicsom. Az legalább garantáltan puha és meg is fog főni.
- A paprika dilemma: Amerikában ezer féle (főleg mexikói) paprika létezik, de épp a TV-paprikát felejtették el honosítani. A már említett King Soopers zöldséges részlegénél is mindhiába díszeleg egy "Hungarian Wax Peppers" névre keresztelt gyöngyszem. Ezt a paprikát sajnos még soha nem találtuk a választékukban, de ha még kapható is lenne, jó eséllyel akkor se felelne meg az (amúgy nem túl magas) elvárásainknak. Egyetlen szerencsénk, hogy a leleményes magyaroknak anno sikerült becsempészniük néhány paprikamagot, és egy kedves mexikói kertész azóta is évről-évre termeszti az itt élő közösség számára, így szeptember környékén minden itteni magyar kiló (azaz font) számra vásárolja a TV-paprikát... Az év többi időszakában marad a mini paprika (Signature Doux Mini Peppers): Ízben hasonló, állagban nem annyira, de legalább könnyű tisztítani, mert szinte magtalan és ezt sem lehet szétfőzni.
(Fotó: Vajda Bálint)
- A kolbász beszerzése szintén nagy kihívások elé állít minket: eddig még nem találtunk olyan alternatívát, amiben visszaköszöntek volna a hazai ízek, ezért (megint csak a már régebben itt élő, magyar barátaink segítségével) otthonról importált, vagy a maroknyi magyar (esetleg európai) boltból beszerezhető kolbászt használjuk. Végszükség esetén a lengyel főzőkolbász is megteszi.
- És végül a megkerülhetetlen piros paprika kérdése: annak idején félve indultunk külföldre, mondván ekkora hungarikumot biztos, hogy sehol máshol nem árulnak. Egy fenét: már az első Amerikában töltött hetünkön a Safeway polcairól köszönt vissza a "Pride of Szeged". Ennek ellenére a piros paprika nálunk továbbra is olyan, mint az útlevél: tök mindegy, merre megyünk, biztos, hogy van nálunk.
(Fotó: Vajda Bálint)
Mindezek ismeretében, kis lelkesedéssel egészen finom lecsót (à la America) lehet összeütni az óceán innenső oldalán, akár hegyi körülmények között is. Csak legyen időd kivárni, míg a vöröshagyma üvegesre pirul...
Tetszett a cikk? Kövess minket a Facebookon is!
Külföldön élsz vagy szeretsz utazni és van egy jó sztorid? Legyél a szerzőnk!
Eredeti cikk: Hogyan főzzünk 1610 méterrel a tengerszint felett egy jó lecsót?
