Az országok, régiók, városok általában büszkélkednek a nevessé vált szülötteikkel. Jobb helyeken pedig turisztikailag ki is használják azt, hogy egy bizonyos településen látta meg a napvilágot ez vagy az a személyiség. Vannak azonban olyan esetek is, amikor kevésbé ismert egy-egy ilyen tény. És vannak olyan esetek is, amikor azt sem lehet pontosan eldönteni: jó ötlet-e vagy sem népszerűsíteni a dolgot.
Ha azt mondom, New York, van egy olyan érzésem, hogy az Empire State Building, a nyüzsgő utcák, és különféle pizza szeletek jutnak eszedbe. De most nem New York City-ről beszélek, hanem New York államról. Ebben a hatalmas amerikai államban elég sok lélegzetelállító látnivaló és érdekesség van – a Niagara-vízesésen kívül is. Lássuk a 10 legjobb dolgot, amit nem hagyhatsz ki New Yorkban:
Kínában a muszlim piactól kezdve a házasságpiacon át a galaktikus piacig számos vásáron megfordultunk, ám itt Japánban sem kell szomorkodni. Ha nem is vajmi extrém, de annál szabályosabb piacozásra vágyunk, legjobb példája ennek az évenként két alkalommal (január/december 15-16), Tokióban megrendezett Setagaya Boroichi (世田谷のボロ市), mely már több mint 400 éves múlttal bír a japán bolhapiacok történelmében.
Ha nem lenne teljes munkaidős állásom, a nappalinkban működő Tshukudu Filmklub művelődési házként üzemelne. Nyelvórákat tartanék, rábeszélném a latino közösséget, hogy tanítsanak salsát, havonta bemutatnánk a zenéket, melyeket utazásaikról hoztak a tagok, és természetesen lenne könyvklub is. Amíg a gyakorlatban is kidolgozom a részleteket, szeretettel ajánlom az alábbi olvasmánylistát, Afrika- és missziós élet témában.
Egy baráti beszélgetés közben az európai csokikat hasonlítottuk össze az amerikaiakkal, és mindannyian arra a következtetésre jutottunk, hogy az európai csokoládék sokkal finomabbak az ittenieknél. Valaki megjegyezte, hogy neki a Kinder tojás csoki volt a kedvence, de sajnos már nem kapható az USA-ban mert betiltották. Ez megütötte a fülemet, mert a gyermekeim is szeretik a Kinder tojást, ráadásul én úgy emlékeztem, hogy igenis lehet azt errefelé kapni.
Lehet, hogy vannak olyanok is, akik nem tudják, hogy a csalán ehető? Bizony nagyon finomat lehet főzni a korai, zsenge leveleiből. Nemcsak tea készülhet belőle, hanem egészséges főzelék is, olyan, mint a spenót – az íze kicsit más, de ugyanakkor nagyon hasonló is (a fokhagymának köszönhetően). Mi minden tavasszal készítünk ilyet – legalább egyszer!
Hónapokig készültem rá, de ahogy közeledett az indulás, úgy tűnt egyre inkább hihetetlennek és őrült vállalkozásnak megmászni Afrika legmagasabb pontját, a világ legmagasabb önálló hegyét, a Kilimandzsárót. Vagy legalábbis megpróbálni. Tartottam tőle, ahogy ismeretlen, tekintélyt parancsoló jelenségektől tart az ember. De azért belevágtam.
Két nappal március 15. után akarva-akaratlanul máris egy másik nemzeti ünnepbe csöppenünk. Tény, hogy számunkra ez legalább annyira nehezen feldolgozható, mint a Halloween vagy a Valentin nap, de mit tehetünk, ha az egész világ zöldbe borul, az ismerőseink lóherével pózolnak a Facebookon és őrült partik közepette ünneplik Szent Patrikot? Természetesen ebből te sem maradhatsz ki, mert hova lenne a világ? Szóval jöjjön egy gyorstalpaló kiképzés a legzöldebb napról: mit és hogyan ünnepelj ír módra?
A Karib-tengerről legtöbbünknek bizonyára Kuba, Dominika vagy a Bahamák jutnak eszébe, a Turks- és Caicos-szigetek azonban több mint valószínű, hogy a magyar fülnek nem cseng ismerősen. Nekünk legalábbis nem mondott sokat, amikor először meséltek róla a barátaink, akik az elmúlt évben költöztek ide. Pedig csakúgy, mint a Virgin-szigetek, ez a szigetcsoport is a brit tengerentúli területek részét képezi és kedvelt üdülőhelye mind az angoloknak, mind pedig az amerikaiaknak. Hetente indulnak közvetlen járatok Londonból, New Yorkból pedig naponta. 2015-ben el is nyerte a „Világ legjobb szigete” címet a TripAdvisor felhasználóinak jóvoltából. Vízum nélkül maximum 30 napot maradhatunk a szigeten és belépéskor gyakran ellenőrzik, hogy van-e ezen határidőn belül érvényes repjegyünk a visszaútra.
Három évvel ezelőtt, amikor lehetőséget kaptam, hogy Katarba jöjjek dolgozni, az igazat megvallva, elképzelésem sem volt arról, hogy milyen helyre jövök. A munkavállaláshoz szükséges bonyolult procedúra közben, egyszer sem merült fel bennem az, hogy utánanézzek annak, hogy egyáltalán csadorban kell-e léteznem az életem hátralevő részében vagy nem. Pontosan egy héttel az utazásom előtt (amikor visszavonhatatlanul biztossá vált a döntés) volt bátorságom rákeresni az országra az interneten.