Sokszor felmerül a kérdés bennünk, külföldre szakadt magyarokban: ki is vagyok én? Honnan jöttem és hová tartok? Letelepszem-e itt vagy továbbállok? Bármelyik mellett döntök: viszek-e tovább valamit? Más emberré válok-e, vagy továbbra is ízig-vérig magyar maradok? Mi tesz engem magyarrá? Én gyakran felteszem magamnak ezeket a kérdéseket, s ebben a szösszenetben próbálom körüljárni: mi is az az identitás, illetve, legalábbis számomra mit jelent.
Olvastam egy érdekes cikket, amelyben Magyarországon élő külföldiek fejtették ki véleményüket a magyarokról, azok jó, rossz és különös szokásairól, az ott tartózkodásuk ideje alatt szerzett tapasztalataik alapján. Így kaptam ihletet arra, hogy utánajárjak, vajon milyennek tűnnek az amerikaiak Amerikában – külföldi szemmel, egészen pontosan magyar szemmel, vagy még pontosabban: Farkasszemmel. Előrebocsátom, nem célom az amerikaiak kigúnyolása, csupán tükröt tartok nekik, amelyben valószínű, hogy ők sohasem fognak belenézni – és feltételezem, hogy nem is érdekelné őket…
Amszterdamot, ha két szóval kellene körbeírni azt mondanám, hogy a csatornák és a biciklik városa. De vajon mi van még ott, amit nem érdemes elmulasztani, ha arra járunk mondjuk egy hétvégére? Az alábbi összeállításból ez is kiderül.
Mielőtt bárki elborzadna, hogy mi következik most: ezek az ételek teljesen normálisnak és hétköznapinak számítanak - a világ azon pontjain, ahol fogyasztják őket. És gondoljunk csak bele, hogy adott esetben más országok lakóinak mennyire fura lehet, amint elugrunk a henteshez egy kis marhagyomorért (pacal), vagy megnézzük, hogy megjött-e már a friss bikatöke/kakastöke szállítmány, nosztalgiázva gondolunk egy jó tányér hagymás vérre, esetleg a csemegepultnál nagyokat nyelve nézzünk egy darab, a saját gyomrába visszatöltött, aprított sertésmaradványra (disznósajt). Nyugodjunk meg: amennyire furcsák nekünk ezek a most következő, valóban bizarr ételek, legalább annyira furcsák a mi étkezési szokásaink bizonyos részei más nemzetek számára.
Európa közepén felnőve nagyjából annyit tudtam a Dél-Afrikai Köztársaságról, hogy először volt apartheid, aztán Nelson Mandela (akit filmen többször Morgan Freeman alakított), hogy furcsa holland dialektust beszélnek, hogy vannak „új” boraik, sportban pedig Oscar Pistoriusuk, és a híres rögbiválogatottjuk (melynek kapitányát Matt Damon játszotta). Viccesen mindig úgy foglaltam össze, hogy ők a földrész ausztráljai: imádnak grillezni és szörfözni, és senki sem érti az angoljukat. Két hetes túrám alatt persze egyértelművé vált, amit azért előtte is sejtettem:
Nagy-Britanniában az egy főre eső kastélyok, várak és magántulajdonban lévő tengerpartok száma talán a legnagyobb a világon. Éppen ezért egy szörföző, plédes-piknikes hétvégi kirándulás megtervezése előtt, érdemes megtudakolnunk, hogy a hely, ahová kiruccannánk szabad terep-e, vagy szükséges engedély kérése a használatot megelőzően. Persze az angolok udvarias emberek, éppen ezért, egy ilyen kérés esetén, soha nem fogunk nemleges választ kapni, még akkor sem, ha magán partra tévedünk.
Egy Dubajban lakó barátnőm meghívására tavaly májusban 5 napot tölthettem itt. Ez volt az első utam Európán kívülre, így kellően felvillanyozva (azaz: enyhe pánikrohamok kíséretében) készülődtem az útra. Órákon át kerestem az infókat arról, hogy hogyan kell ott öltözködni, viselkedni vagy éppen alkudozni, illetve, hogy bevihető-e az országba valamennyi alkohol. Végül egy kisebb bőröndnyi nyári ruhával, szalmakalappal és fél liter pálinkával nekivágtam.
Kedves Magyarország!
Bocs, hogy eddig nem jelentkeztem, de semmi dolgunk nem volt egymással. Most is csak ezért írok, mert szívességet kérek. Nem kertelek sokat: arról lenne szó, hogy el kéne intézni egy-két dolgot nekem veled, mert itt, a játékvárosban, ahol élek (Monopoli), nem egyszerű. Ezért meglátogatnám az legkedvesebb gyermekedet, Budapestet. Hoznék is pár dolgot neked, mert még mindig szeretlek!
Egy kicsit messzebbről indítanám a történetet, s kezdeném a perui gasztronómia egy fényes darabjával, ugyanis ezen az úton nyertem parányi betekintést a perui „természet”gyógyászatba.
Amióta Svédországban élek, sorra kapom az érdeklődő kérdéseket ismerősöktől és ismeretlenektől. Megérte kiköltözni? Jobban érzed magad ott? Hogy lehet kijutni? Mennyiből lehet kijönni egy hónapban? Mire kell figyelni? Az alábbiakban összegyűjtöttem minden olyan kiköltözéssel és svéd munkavállalással kapcsolatos információt, amellyel jelenleg rendelkezem. A döntést viszont inkább rátok bízom, kedves olvasók...