Coloradóról rengeteg tévhit terjeng a világban, de ami még szomorúbb: az alábbi pontok többségével maguk az amerikai sincsenek tisztában. Többek között ezért is döntöttem úgy, hogy ideje fellibbentenem a függönyt és rendszerbe vennem néhány tipikusan Coloradóra jellemző sajátosságot.
Enni mindenki szeret. Thaiföldre ez – bátran állíthatjuk – hatványozottan igaz. Egy kis ízelítővel indítunk most útra, hogy bátran belekóstolhass e csodás ország ízeibe! Sok új szokással, fogással, zöldséggel, és persze merőben csípős fűszerezéssel fogsz találkozni, ez egyszer biztos! Tarts velünk!
Ha a spanyol partokon járunk, elkerülhetetlen, hogy utunkba ne kerüljön a tengerparton felállított kerthelyiséges éttermek egyike, pontos nevén: chiringuito. Itt főleg friss halételeket kínálnak salátával, egy körettel, melyek arra tökéletesek, hogy strandolás közben gyorsan jól lakjunk. Ezek valóban annyira a parton helyezkednek el, hogyhomokba lógatott lábakkal ebédelhetünk, miközben halljuk a tenger morajlását.
Én azonban nagyon is célzottan, egy állásinterjú miatt ejtettem útba az egyik ilyen éttermet, hiszen az a hír járta a faluban, hogy éppen munkaerőt keresnek. Körülbelül 5 perces beszélgetés után – miután biztosítottam a munkaadómat, hogy én valóban a konyhán szeretnék dolgozni, véletlenül sem a pultban –, fel is voltam véve.
A tél az utolsókat rúgja Finnországban, azaz még három hónap hátravan ebből az évszakból. Ha valamilyen oknál fogva nem tudnánk az év mely szakában járunk, akkor elég, ha belépünk egy boltba Finnország területén és a főhelyre kitett termékből máris 2-3 hétre pontosan belőhetjük a dátumot.
Azt hiszem, hogy a több mint 20 éve íródott Napsütötte Toszkána című könyv, vagyis Frances Mayes tehet róla. Mármint arról, hogy az emberek egy jelentős része toszkán házról álmodik. Tudom, hogy a valóságban nem sokan engedhetnénk meg magunknak, hogy házat vegyünk Toszkánában, de ez a könyv (majd a film) mégis mindenkit magával ragadott. Amikor olvastam, valójában már itt éltem és ezért még jobban tetszettek benne az olasz mindennapokról felvázolt képek. Mosolyogtam a nagy vacsorák és az olasz rendőrök esetén, bólogattam a lassan haladó munka és a szieszta említésekor. Ja, hogy te még nem olvastad? Akkor épp itt az ideje, sőt, a folytatásokkal együtt egy egész könyvsorozatot kaphatsz kézbe és szerintem le sem lehet tenni.
Bécsben vagy Tatabányán élni nem volt nagy változás, Hongkong és Tatabánya azonban két külön világ. Az egyiknek 80 ezer lakosa van, a másiknak pedig 8 millió, illetve a távolság légvonalban 13 ezer kilométer körül van. Mégis, mindkettő az én világom.
Ki ne tartana attól, hogy át fogják verni, vagy adott esetben megtámadják, ha utazik. Ázsiában különösen érdemes erre figyelni, még Balin is. Összegyűjtöttem nektek azokat az átveréseket, vagy helyzeteket, amire Indonézia ezen szigetén érdemes figyelni. Ha ezen kívül te tapasztaltál mást, köszönöm, ha megosztod velem, így kiegészítve ezt a posztot.
Hogy tűzoltók lettünk, s katonák? Nem éppen. De lett belőlünk ingatlanügynök Hongkongban, pszichológus Svédországban és még sorolhatnánk. A statisztikák mögött, amelyek arról szólnak, hogy mennyi magyar él és dolgozik külföldön, ritkán látni az arcokat, a számok mögött az egyes életutakat. A hellomagyarok.hu szerzői vállalkoztak arra, hogy megmutatják: mi is lett belőlünk. Külföldön.
Gondoltad volna, hogy a barátaid hozzájárulnak ahhoz, hogy tovább élj? Kutatások igazolják, hogy az erős, támogató kapcsolatokkal rendelkező személyek könnyebben és sikeresen küzdenek meg bizonyos rákos betegségekkel, a szívbetegségekkel, egészségesebb az agyuk, és kevesebbszer fáznak meg*. Ennek ellenére egy másik követéses kutatás rámutatott, hogy mire felnövünk, a barátaink száma átlagban háromról nullára csökken**. Külföldön, más és más kulturális háttérrel és tudásanyaggal bíró emberek között ez a helyzet pedig csak fokozódik.
Amikor a férjem először közölte, hogy költözésünk újabb állomása Nottingham is lehet, hisz behívták interjúra az egyik nagy céghez, az első reakcióm a kétségbeesés volt. Mint a Miért éppen Alaszka? című sorozat főhősében, bennem is végigfutott, hogy „miért?, miért én?, miért oda?”.