Harmincz Rita

Évek óta fent volt a listámon, hogy a Marina Bay Sands Hotel medencéjében lubickoljak, lecsekkoljam a kilátást és csináljak ott egy fotót. Bakancslista, na! Tisztában voltam vele, hogy nem hagyhatom el Szingapúrt enélkül. Ahogyan azzal is tisztában voltam, hogy ez nem lesz könnyű feladat.

A Marina Bay Sands a világ egyik legismertebb ötcsillagos szállodája. Nem csak maga az épület vagy az elhelyezkedése miatt, hanem a szálloda 57. emeletén található infinity pool miatt is, ami rengeteg vendéget vonz a világ minden tájáról. Ez a világ legnagyobb tetőtéri medencéje a maga 150 méteres hosszúságával.

Zsák Kata

Mindenki tud tésztát főzni. Vagy mégsem? Amióta Olaszországban élek, rá kellett jönnöm, hogy igazából mindent rosszul csináltam eddig, ami a tésztafőzést illeti.

Vilisics Feri

A rebarbara nem lapulevél. A rebarbara olcsó, nagy és ehető. Olyan növény, amelynek kultusza van Finnországban. Nyáron, és főleg nyár elején (amely Finnországban már a nyár vége is egyben, haha) minden hétre jut egy édesség ebből a savanykás keserűfűféléből (Poligonaceae): pite és más sütemények, kompót és kiisseli, hogy csak párat említsek. Ha elfogyott a friss rebarbara, még mindig választhatunk epres-rebarbarás joghurtot a boltban. Errefelé a literes joghurt az alap. Ahol egy háztartásban többen is  fogyasztanak joghurtot, ott jobban megéri a literes, csavaros kupakos kiszerelés.

PrehryFarkas

Vannak olyan jellegzetesen magyar ösztönös berögződések, melyeket csakis azok vesznek észre, akik huzamosabb ideje külföldön élnek. Egy ilyen hungarikumról szól ez a rövid szösszenet.

Tavaly nyáron, amikor a szokásos, évi két hetes magyarországi vakációt követően a Frankfurt-Los Angeles repülőgépjáraton utaztam haza, arra lettem figyelmes, hogy három vagy négy sorral előrébb egy idősödő magyar házaspár ült a gépen. Ahhoz távol voltam tőlük, hogy beszédbe elegyedjek velük, ahhoz viszont elég közel, hogy halljam őket. Egyébként is elég hangos utasok voltak, így nem volt nehéz őket "lehallgatni".

Laslavic Tímea

Miközben itt zajlik a kis életem, otthon is zajlik az élet. A falumban és a városomban (értsd: Újmosnica és Temesvár), a családban, a volt munkahelyemen, a baráti körben ez élet természetesen megy tovább. Az emberek megtartják a születésnapjaikat, házasodnak és elválnak, gyermekeik születnek, és az események nagy részéről én lemaradok. Pedig szeretnék ott lenni úgy, mint eddig is, szeretnék együtt örülni vagy szomorkodni azokkal az emberekkel, akik számítanak. És én még abban a nagyon szerencsés helyzetben vagyok, hogy pár órás vezetés után már otthon is lehetek, és meg is tudom ezt tenni elég sűrűn, mert szabadúszó vagyok! Hiába nem vagyok egyedül itt, hiába kötöttem itt is barátságokat, hiába szép és jó annyi minden itt. A lelkem mélyén az otthon mindig is Temesvár marad és az én esetemben a szálak nagyon szorosak. 

Lévai Dániel

Ha az ember külföldön szeretne új életet kezdeni, az első útja az internet (pöce)gödrébe vezet, ahol sajnos rengeteg marhaságba futhat. Ezt pedig én a saját bőrömön tapasztaltam meg, kezdve az online lakásbérléstől a „külföldön élő haver majd segít"-en keresztül (nem fog), valamint a "nem lehet gond, 8 évig tanultam idegennyelvet az iskolában" mondattal bezárólag. Ebben a kis sorozatban szeretném felhívni a figyelmet általános tévhitekre, és olyan dolgokra, amelyekre nem szabad hallgatni, számítani, és amiket jobb, ha te magad intézel.

Borsos Betti

Sem Hebron, sem Palesztína nem számít jellegzetes turisztikai desztinációnak, pedig egy magára valamit is adó utazó bakancslistáján mindenképpen szerepelnie kell.

Kétféle megközelítés létezik errefelé, mely szerint nincs itt semmi, csak kő és törmelékhalom, vagy a mindenünk ez a kő és törmelékhalom. Reggelente itt is felkel a nap, a pékek sütnek, a cipész javítja a cipőket, a borbélyok borotválnak. Napjuk szerves részeként, az asszonyok együtt főznek, a jenini kereskedők pedig a portékájukat árulják rendületlenül. Majd a rekkenő hőség enyhülését követően, a megrendítően szép naplemente után a férfiak külön összegyűlnek, teáznak, gyümölcsleveket fogyasztanak, pipáznak, esetleg dabkeh táncmozdulatokkal múlatják az időt. Elfelejtik egy kicsit a gondokat, megpróbálják az adott pillanatot boldogan megélni.

Fiers Gábor

Ha előre bemondaná minden utastársunk a repülőn ezt, amikor leül mellénk, akkor talán még elnézőbbek is lehetnénk velük. Legalább lélekben fel tudnánk készülni arra, hogy a következő két, három vagy több órában nem lesz kegyelem: felteszi a lábát mindenhova, túrja az orrát, minden testrészét vakarja, üvöltve hallgat zenét, simán az oldalunkba fúrja a könyökét olvasás közben és mikor végre elalszik,  diszkréten a vállunkon pihenteti a fejét vagy csak simán kiengedi a gőzt (igen, arra gondolok). Van egy honlap, ahol az összes ilyen nagyszerű embertársunkat egy csokorba gyűjtik.