Nem azért, mert minden vágyunk ez volt. Egyáltalán nem. Persze, van köztünk olyan is, aki szeretett volna megismerni egy új országot vagy álmai városába akart költözni. De nem ez a jellemző. Hanem az, hogy nem volt más választásunk.
Amikor megjelenik egy statisztika, hogy az adott évben éppen hány magyar döntött úgy, hogy külföldön próbál szerencsét vagy megjelenik egy cikk arról, hogy ki és miért hagyta el Magyarországot, mindig jönnek olyan kommentek, hogy a kivándorlók hazaárulók, gyávák, anyagiasak és egyébként is: menjenek csak, senkinek nem fognak hiányozni. Szinte teljesen biztos vagyok abban, hogy ennek az írásnak is ez lesz a sorsa. És ha egy kis szerencsém van, akkor az is, hogy azért egy kicsit mindenki elgondolkozik rajta, mielőtt az első hazaárulós hozzászólást megírja.
Úgyhogy előre is köszönöm, hogy megtisztelsz engem és néhány százezer honfitársadat azzal, hogy megismersz minket, az indokainkat és végiggondolod a következőket:
EGY SZÁM A KÜLFÖLDÖN ÉLŐ MAGYAROKRÓL
545 milliárd forint. Ennyi pénzt utaltunk haza családtagjainknak, rokonainak, barátainknak és nem utolsósorban hitelezőinknek (bankok, hitelintézetek stb.) 2013-ban. Ez a szám alulról súrolja a magyar GDP (bruttó hazai össztermék) 3%-át. És vajon mi történik ezzel a pénzzel? Nem fogod kitalálni. Az itthon élő rokonok, barátok vásárlásra fordítják, a gyerekek iskoláztatásába forgatják, általában a saját életszínvonaluk növelésére költik és ettől összességében nő a fogyasztás. Magyarországon. Tehát nem külföldön, ahol élünk, hanem – még egyszer – Magyarországon. Egy tanulmányból az is kiderül, hogy ennek a pár száz milliárd forintnak van némi szerepe a szegénység csökkentésében is, mert a mi családtagjaink jobb anyagi helyzetbe kerülnek, mint azok, akiknek nem jön rendszeresen vagy időnként külföldről utalás. És akkor arról a pár (tíz) milliárd forintról már ne is beszéljünk, amit otthon költünk el amikor hazamegyünk. Ebből a pénzből pedig majd adóbevétel lesz, meg stadion, esetleg autópálya, kórház és fizetés neked. Otthon. Vagy amit akarsz.
(Az adatok és információk az Aon Hewitt és az AIESEC által közösen publikált felmérésből és L. Rédei Mária: Hazautalások Kelet- és Közép-Európába című tanulmányából származnak.)
A RACIONÁLIS
Megvan az az érzés, amikor megtalál egy másik cég magasabb fizetést, jobb kondíciókat és szebb jövőképet vázolva? Te mennyiért gondolkoznál el a váltáson? Havi 30.000 plusz? 50.000? 100.000? Nyilván ez függ a szakmádtól is.
Akkor most játsszunk el a gondolattal, hogy Magyarország egy cég és Németország, Ausztria, Nagy-Britannia és minden ország is egy-egy vállalat.Te pedig munkát keresel.
Az Egyesült Királyságban az építőiparban dolgozók átlagos havi keresete 820.000 forint, Magyarországon ez az összeg 178.000. Svájcban az adminisztrációs területen 1.300.000 a nyerőszám, itthon pedig 169.000. A szállítás, raktározás területén dolgozók átlagos bére szintén Svájcban 1.400.000 forint, szemben a magyarországi 223.000-rel. Németországban a statisztikák szerint a magyarok többsége 1400-1600 euró közötti összeget keres (440-500.000 forint), az átlagkeresetük viszont ennél valamivel magasabb. Ha ügyvéd vagy orvos vagy, teljesen normális a 3-5000 eurós fizetés (950.000-1.600.000 forint), ami akár a tízszerese is lehet a magyar fizetésnek. Ugyanitt az oktatásban az átlagkereset 1.200.000 körül mozog, itthon ez a szám 216.000 forint, az egészségügyi dolgozók átlagbére Németországban 1.100.000 forintnyi eurónak felel meg, míg Magyarországon ez 150.000.
A külföldi ajánlat része, hogy mindezt legálisan kapod, a bankszámládra. Nem boríték, nem számla. Lesz nyugdíjad (tényleg!), lesz biztosításod. Egyben kapod meg a pénzed, pontosan a szerződésben foglalt dátumig.
És akkor lehet választani. Racionalitás vagy emóciók? Mi legyen? Kérdés ez egyáltalán?
(A számok bruttóban értendők. Az adatok a német statisztikai hivatal és a Pénzcentrum.hu felméréseiből származnak.)
AZ EGYEDÜL KÖLTÖZŐ
Anya már nem tudta fizetni a hiteleket és mert anyának már nem volt pofája újra kölcsönkérni a nagyitól. Ezért aztán fogta magát és elment külföldre. De apa és a gyerek otthon maradt. Még nem tudtak menni, de már tervezik, mert hiányzik anya és apának nagyon ciki, hogy anya tartja el a családot. Utálják azt is, hogy minden este csak egy skype-olás alkalmával tudnak integetni egymásnak és jó esetben anyát kéthetente látják, amikor hazaugrik egy napra. Vagy kis szerencsével másfélre. És úgy látják, hogy szebb jövő várhat rájuk – és leginkább a gyerekre – egy másik országban, mint itthon. Nem szeretnéd ezt az életet élni, ők sem szeretik. De valamit valamiért.
Elképzelésed sincs arról, milyen 30 felett egy vadidegen közegben huszonévesekkel dolgozni a helyi minimálbért éppen csak meghaladó összegért. De ebből a pénzből még mindig vígan utalunk haza, hogy legyen a szülinapra torta és ne csörögjön naponta háromszor a telefon egy figyelmeztetéssel, hogy már megint csúsztunk a részlettel. És elárulom: nem kell életed végéig mosogatni, csomagolni vagy takarítani. Ha már itt vagy és jól végzed a munkádat, folyamatosan emelkedik a pénzed, új lehetőségeket kapsz és pozíciókat. Nem mellesleg megmondják, ha jó vagy, de azt is, ha rossz. Ismerik azt, hogy köszönöm és azt is, hogy jól csináltad, csak így tovább. Ettől lesz önbizalmad vagy éppen még jobban összeszeded magadat. Ez a normális ugyanis, jó reggelt!
A DIÁK
10 éven belül minden második magyar diák külföldön akar majd tanulni.
Ez nem egy tény (egyelőre), csak egy jóslat, de nem minden alap nélkül. Most ott tartunk, hogy van olyan elitgimnázium, ahonnan minden ötödik érettségiző külföldi egyetemre jelentkezett. Tehát most. Idén.
Arányok tekintetében (ki gondolta volna?) ebben a pillanatban a legtöbb magyar diák Németországban tanul (1860), ezt követi Ausztria (1280), a harmadik pedig az Egyesült Királyság (1149). A sorrend hamarosan változni fog, mert az elmúlt évek tendenciái alapján már a legtöbben a jelenleg a dobogó harmadik fokán álló brit intézményekbe jelentkeztek.
De vajon miért hagyják itt az országot és a legendás magyar felsőoktatási rendszert 18 éves fiatalok?
Mert a srácok megpróbálnak hosszú távon gondolkozni. Ezek szerint ha egyszer hazajönnek, a hasonló végzettségű, de kizárólag itthon tanulókkal szemben a kezdőfizetésükben akár 60-70 ezer forintos differencia is jelentkezhet, mondanom sem kell, hogy a külföldet megjártak javára. Statisztikai adat, hogy közöttük sokkal alacsonyabb a munkanélküliek száma öt évvel a diploma megszerzése után. Tegyük hozzá azt is, hogy a diákok visszajelzései alapján a külföldi tanulmányok a nyelvtudás mellett az önbizalmat, a kíváncsiságot, a problémamegoldó készséget és a toleranciát is kimagaslóan fejlesztik. Az egyiket azért félkövérrel is kiemelném: tolerancia.
Összességben ha csak az utolsó előtti mondatban szereplő tulajdonságokat figyelembe vesszük, egyik sem arról szól, hogy diploma után irány haza. Ne ringassátok magatokat otthon illúzióba: a többség mindent elkövet majd, hogy külföldön kezdhesse meg felnőtt életét. Ha másért nem, akkor azért, mert már az egyetemi évek alatt látni fogja a gazdasági különbségeket – Magyarországon a diákmunkások 1-2 eurós órabért kapnak, Nyugat-Európában ez az összeg 6-10 euró között mozog.
(Forrás: az Európai Bizottság 2014 őszén publikált hatástanulmánya)
A CSALÓDOTT
Minket egyáltalán nem érdekel, hogy a szomszédnak miből tellett az új autóra. Az ő dolga. Az sem érdekel, mennyit keres Ördög Nóra vagy hogy ki nyerte a Való Világot. Nem akarjuk, hogy azon menjenek tönkre a barátságaink, hogy ki melyik pártra szavazott. Nem fontos, hogy kinek mi a vallása, milyen a szexuális beállítottsága és ajtón a kukucskáló nekünk nem a szociális életünk jelentős része. Nem akarjuk kiélni a saját frusztráltságunkat névtelenül kommentelgetve a 444-en vagy az Indexen. Nem akarunk rosszkedvűek lenni, nem akarunk számolgatni, hogy belefér-e egy mozi vagy egy új farmer. És azt sem akarjuk, hogy ez másokat érdekeljen. Elég abból, hogy mindenki rosszkedvű, hogy mindenkire van egy megjegyzés és hogy szemmel öljük egymást az utcán – ismeretlenül. Egyszerűen sok az, ami kevés és kevés az, ami sok. Élni akarunk. A való világban. Így, kis betűvel. Nem pedig egy illúzióban. Nevetni is akarunk. Meg beszélgetni. Szórakozni. Tervezni. És mindennel akkor és annyit foglalkozni, amennyit kell.
A SZERELMES
Aha, képzeld, van ilyen is. Amikor egy strandon, egy bárban vagy csak simán a metrón odalép hozzád életed szerelme és nem azt kérdezi, hogy megiszol-e vele egy kávét a Gerbeaud-ban, hanem azt, hogy „Excuse me, is this the right train to Sziget Festival?” És ilyenkor mit csinálsz? Jönnek az éjszakába nyúló skype-olások, néha egy-egy hosszú hétvége, majd a vége úgyis az lesz, hogy valaki költözik. Ha hiszed, ha nem, ilyen esetekben többnyire nem Magyarország szokott lenni a közös döntés célpontja, függetlenül attól, hogy honnan jött a fiú és honnan a lány.
A szívünk miatt mentünk el, de annak egy darabja azért mindig is otthon marad.
A NAGYSZÜLŐ
Igen, mi vagyunk azok az anyukák és apukák is, akiknek a gyerekei külföldre költöztek és mi pedig utánuk jöttünk. Mert otthon már nem maradt senkink, mert szeretnénk családban élni és az örömöknek, bánatoknak is részesei lenni. Nem akartunk Magyarországon nyomorogni az alig nyugdíjból, a gyerekek pedig segítenek nekünk, mi pedig nekik az unokák nevelésében. Nekünk csak ez az esély maradt arra, hogy egyben maradjon a család, amiért az egész életünket ledolgoztuk. Hidd el, hogy nem könnyű egy olyan országban élni, ahol mindig is idegenek maradunk, aminek a nyelvét alig értjük és ahol egy sima bevásárlás is gondot okoz. Mi vagyunk azok, akik habár itt élnek, de minden nap a magyar internetes oldalakat nézzük és bocsásd meg nekünk, hogy nosztalgikusan minden Magyarországról szóló képet, videót megosztunk a Facebookon.
Nekünk csak ez maradt a hazánkból.
A KALANDOR
És végül itt vannak azok, akiknek volt egy álma, ami New York, London, Párizs, Róma vagy akármi. Ők csak elindultak, mert látták azt a helyet egy filmben vagy olvastak róla egy könyvet egyszer, vagy csak hallottak egy sztorit. Erre nincs különösebb magyarázat, ezt hívják kalandvágynak. Én is ilyen vagyok.
Ez csak néhány ok azok közül, amiért eljöttünk. Messze nem az összes, de talán a leggyakoribbak. Remélem, ezeken keresztül megértitek, hogy miért áll üresen hónapokig a szomszéd lakása, miből telik neki az új kocsira és azt is, hogy miért gyarapszik az a nagyjából 600.000 fő évente újabb tízezrekkel, akik kipróbálják magukat egy másik országban.
És akkor végre lehet kommentelni, ugye?
Tetszett a cikk? Kövess minket a Facebookon is!
Külföldön élsz vagy szeretsz utazni és van egy jó sztorid? Legyél a szerzőnk!
Eredeti cikk: Értsétek meg végre, miért mentünk el!
