Ha az ember utazik, óhatatlanul is összehasonlítja a látottakat és tapasztaltakat az otthoni dolgokkal. Mint például: nézd, itt mennyivel jobbak az autók, vagy bezzeg otthon fele ennyibe kerül a sör. Ebben én sem vagyok más. Ha látok valami szépet, jót, akkor egyből arra gondolok, hogy de jó lenne, ha ez otthon is így lenne, vagy esetleg fordítva, pont annak örülök, hogy de jó nekünk, hogy otthon ez mennyivel jobban működik.
Bemutatom Dublin Top 10 látnivalóját – de nem most. Inkább igazi élményvadászokat csábítok kihívásra, olyanokat, akik többre vágynak, mint a sztenderd turistalátványosságok. Ígérem, semmi olyat nem fogok ajánlani, ami elcsépelt, azokkal majd úgy is megállítanak minden utcasarkon. Autóbérlés most nem szükséges, az úti célokhoz elég lesz csupán egy tömegközlekedési eszközre felszállnunk.
Ritkán fordul elő, hogy a külföldön életvitelszerűen élő magyarokról egy éven belül két, viszonylag nagy mintán végzett úgynevezett kvantitatív jellegű szociológiai felmérés is készüljön. Az pedig tényleg nem mindennapi jelenség, hogy a két, egymástól teljesen függetlenül végzett felmérést össze is lehessen hasonlítani főbb kérdéseikben. Éppen ezért volna vétek kihagyni a lehetőséget a 2014 tavaszán az angliai magyarok között a Menjek/Maradjak oldal által készített, valamint a 2015 tavaszán az amerikai magyarság körében Amerikai-magyar vagy magyar-amerikai? néven futó online felmérés egyes eredményeinek összevetésére. Ez az elemzés éppen ezért erre tesz kísérletet.
Egyesek szerint a legfontosabb úti kellék a törülköző, mások a tiszta pár zoknira, megint mások az aranyló sertésmájkrémre esküsznek. Az én örök társam a kétszer fél literes, műanyag cukros lötty helyére betöltött házi pálinka. No de miért cipelem mindenhova magammal, figyelmen kívül hagyva számos importelőírást, helyi szokást vagy éppen nem ritkán a közízlést is?
Van egy filmklubunk. Tshukudu Filmklubnak neveztük el, mert a lakásunkat úgy lehet megtalálni, ha a Tshukudu körforgalom utáni benzinkútnál jobbra fordulunk. Utcanevekkel nem bajlódunk itt Kelet-Kongóban. A Tshukudu Filmklub tagjai keddenként a nappalinkban összegyűlnek (filmtől és szabadságoktól függően 3 és 15 között változik a közönség létszáma), és megnézik a heti filmet. Nagyon komoly szabályaink vannak, a Facebook csoportban meghatározott öt kategória heti jelöltjéből lehet választani, szavazunk, néha kampányolunk is. Ugyan nincs külön kategóriájuk, azért az elmúlt hónapokban néhány afrikai témájú filmet volt szerencsénk megnézni. A következőket ajánlom minden érdeklődő figyelmébe:
Elég sokáig úgy volt, hogy ennek az írásnak "Minden idők legnagyobb karácsonyi vásáros cikke" lesz a címe. Majd végül úgy döntöttünk, hogy nem, mert ha jövőre csinálunk egy ennél is hosszabb összeállítást, akkor hülyén veszi majd ki magát, hogy ez már csak a második legnagyobb lesz, miközben ugye a címe... De egyébként tényleg ez minden idők legnagyobb karácsonyi vásárokról szóló cikke, amit 11 szerzőnk 13 vásárban készített 140-nél több fotója és 7 videója is bizonyít majd. Erőt és kitartást kívánunk a következő percekre, amíg eljutsz Párizstól Budapestig. Meg persze jó szórakozást. Ja, és havat ne keress egyik vásárban sem. Úgy fest, idén marad csak a hű, de elmarad a hó.
"Miért döntöttem úgy, hogy felkészületlenül, megfelelő felszerelés nélkül, csak úgy felszaladok egy 3500 méter magas hegyre?"
Több oka is volt ennek a meggondolatlannak tűnő döntésnek. Ha elárulom, hogy Gomában, a Kongói Demokratikus Köztársaság keleti részén élek, önszántamból, akkor az „esetleg nincs ki mind a négy kereke” inkább megállapítás, mint kérdés. Ha hozzáteszem, hogy a hegy Afrika legnagyobb működő vulkánja, akkor egyértelmű, hogy némi teljesítménykényszer vagy bizonyítási vágy is befolyásolta a döntést. Ha kiemelem, hogy működő vulkán, akkor érthető a kíváncsiság is, nem mindennap lát az ember bugyborékoló láva-tavat.
Nem szeretem a fogyatékos szót és a sérültet sem. Azok az emberek akikkel foglalkozom és akikkel együtt dolgozom, talán nem láttak még sosem naplementét vagy nem táncoltak soha egy egész éjszakán át, esetleg azt sem tudják, mi az, hogy szerelem. Mozgáskorlátozottak, vakok vagy mentális problémáik vannak, mégis úgy látom, teljes életet élnek, talán pont a mi segítségünknek köszönhetően. Sőt, néha azt érzem, én tanulok tőlük - pozitív hozzáállást és optimizmust biztosan.
Mind tudjuk rég, a pénz önmagában nem boldogít. De ha minden nap a megélhetésen kell aggódni, az nagy eséllyel boldogtalanná tesz. De hol mennyit kell aggódni? Az aggódásnak ugyan még nincs mértékegysége, de annak igen, hogy egyes termékek vagy szolgáltatások kifizetéséért (vagyis az áráért) hány órát kell a munkahelyünkön töltenünk.
"Hogyan telik egy napod?" - Így. Sztárvendégek: Micimackó, Darth Vader, Zero Mustafa, Neo és 100 db madár.