Hogy milyen is az élet Brüsszelben? Tényleg mindenhol öltönyös figurák rohangálnak? Modern épületek között tökéletes autóutakon lehet cikázni és mindenki élvezi a fasorokat? Ugyan! Brüsszel kicsi. Ez az a hely, ahol teljesen indokolatlan útlezárások vannak. Ahol nem lehet olcsón sampont venni. Ahol simán megkísérelhetünk spanyolul beszélni (még ha nem is tudunk). Ahol teljesen normális az, hogy senki nem tudja, hogy hova menjünk péntek este bulizni. És persze aktualitás: amit nem került el a terror, de aztán helyreállt a rend (na jó, mondjuk pár napja pont hat rendőrautó, végtelen rendőr, illetve rendőrkutyák voltak mindenfelé a város legfontosabb bevásárló utcáján, a Rue Neuve-ön, de ez már ugyanúgy  a városkép része, mint a pisilő kisfiú vagy a waffelárus autó). A következőkben néhány véletlenszerűen kiragadott, teljesen hétköznapi példával  illusztrálnám a Brüsszelben élés esszenciájának egy szeletét. 

Február 28-a a Kalevala napja és a finn kultúra ünnepe. Elias Lönnrot néprajztudós 1835-ben ezen a napon jelentette meg az eposz második változatát. Erre az eseményre emlékezik a Kalevala napja. A finnek ilyenkor fellobogózzák házaikat. Az aktualitásnál maradva a finn kultúráról, zenéről, táncról, sportról és a finn emberekről beszélgettünk Andrással.

Nyitrai Réka Viktória

Fiers Gábor

Miközben például csak az Egyesült Államokban 2004-2014 között 22,6%-kal csökkent az utazási ügynökök száma, és a következő tíz évben újabb 11,6%-os csökkenést jósolnak ezen a területen, addig Nyitrai Réka Viktória köszöni szépen, minden a legnagyobb rendben és kiválóan működik a saját utazási vállalkozása – Olaszországban. Helyesbítek: Toszkánában. Aki magyar és ebbe a régióba utazott a közelmúltban, egészen biztosan találkozott már a Toszkána Mániával az interneten. Vagy esetleg személyesen Rékával. Vagy Vikivel. ToszkánaVikivel.

Amikor valaki utazásra készül, úti céljául az érdeklődési körének megfelelően választ célországot. Van, aki csendes pihenésre vágyik, van, aki a tengerpartot választja; olyan is van, aki dzsungelkalandra vágyik, és van, aki a múlt örökségeit kutatja. Itt, Peruban, mindenki megtalálhatja a számításait, és aki az ősi kultúrák és a világ hét csodájának a megismerését tűzi ki célul, az biztosan nem csalódik. A nyaralásról sokan térnek úgy haza, hogy ezer fotó árulkodik arról, hogy megmászták a Machu-Picchu romjait, avagy jártak Trujillóban a Nap-Hold templomában, felkapaszkodtak a piramisok lépcsőin; mégsem tudják azt, hogy a helyi lakosság hűen őrzi és tovább viszi őseik hagyományát. Sokszor maga a perui nép sem tudja ezt; mondjuk úgy, hogy sokan nem tudják pontosan, miért is teszik, amit tesznek…

Ugyan Németország és Magyarország kulturálisan nem tér el annyira egymástól, mint mondjuk Kína Magyarországtól, de azért itt is van pár furcsaság, ami kizökkentett a lelki nyugalmamból. Az aggódóknak mondanám, hogy talpra álltam, és újra ráleltem a balanszra.